LMBT jogok a börtönökben, előadás Genfben, 2024

 

Új szakmai előre lépés

Kedves Olvasók!

Hátha valaki ide vetődik a TikTok időkben is, és blogot olvas. Lassan három éve a Heim Pál kórházban dolgozom, és nem régen sikerült egy nemzetközi tudományos konferencián részt vennem. Sófi Gyula főorvos úrral készítettük az alábbi posztert. Remélhetőleg nemzetközi, komoly impact factoros újságba is eljut majd a közleményünk.

Nagyon fontos a témánk: egészségügyi dolgozók elleni erőszak. Egy cikket is írtunk a témában magyar nyelven, majd a Belügyi Szemlében fog megjelenni.

Riport az RTL Klubon

Egész jó interjú készült velem az RTL Klub Fókusz című műsorában a pszichopatákról. Nem én vagyok ennek a témának a legszakavatottabb ismerője, egyáltalán nem, és ezt a vájt fülűek érezhetik is a műsorból, de az interjú és a mögöttes szakanyag mégis nagyon szuper lett.

Bárcsak készülne velem egyszer egy hosszabb műsor a börtönélményeimről...

Sok "drogos" a börtönben és a "börtön" definíciója

Nem régen olvastam egy nagyon érdekes anyagban, hogy az SUD jóval gyakoribb a börtönlakók körében, mint a generális populációban.

Ezzel kapcsoltban a követekző gondolataim vannak:

1. Ahogy a hivatkozott tanulmány is írja, az a tény, hogy a függőség gyakoribb az intézményekben, mint azokon kívül, azt jelenti, hogy a börtönlakók jóval gyakrabban találkoznak olyan traumákkal, amelyek a dependenciát indukálják, ezért a börtönt nagyon nehéz már csak olyan szemszögből megközelíteni, hogy ott bűnözők vannak, hanem inkább úgy is érdemes, hogy ott olyan bűnöző életvitelű személyek vannak, akiknek a többsége bizonyíthatóan traumatizált. A traumatizáltság bizonyítéka a függőség. A függőség másik oka szinte bizonyosan a nem hatékony kábítószer-prevenció.

2. Az előző pontban leírt jelenség mögött vélekedés áll. A hétköznapi ember azt gondolja, hogy gonosz emberek vannak a börtönbe zárva, akik csak maguk tehetnek arról, hogy oda bekerültek. Szerintem az elvetemültség képzete már mégis a múlté. Azonban tudni kell, hogy a vélekedés nem a valóság. A valóságot a tudomány képes feltárni, ahogy az a hivatkozott tanulmányban szépen le is van írva. A tudományt jó eséllyel nem a politika és a populizmus irányítja, de nem lehet letagadni, hogy a politika erélyesen befolyásolja a tudományt. Például az állam meghatározza a tudomány költségvetését. Ezért érdemes olyan tudományos projektekbe kezdeni, amelyeket nem állami alapokból finanszíroznak, különösen olyan társadalmi jelenségek terén, mint például a bűnözés vagy a kábítószer-probléma. Nagyon úgy tűnik, hogy az állam per definitionem vak ezekre és a hasonló problémákra. Az állami döntéshozatalt laikus emberek téves előítéletei irányítják.

3. Az előző két pont jegyében nem lehet és nem is érdemes a gyógykezelés és a börtön közé szigorú határt húzni. El kell arról a vélekedésről feledkezni, hogy a börtön célja csak a büntetés. A börtönnek lenne ezen kívül egy sokkal jelentősebb célja, amit én magam még soha nem fogalmaztam meg: a börtön egyik célja (durkheimi funkciója), hogy a szabadságuktól megfosztott személyekben visszaállítsa az államba vetett bizalmukat. A börtönpopulációban tapasztalat óriási mértékű SUD miatt e bizalom visszaállítása lehetlen feladat a függőség hatékony kezelése nélkül. Ez a gondolat akkor sem volt meg a fejemben, amikor a bölcsészdoktori értekezésemet írtam a börtönök és a drogok kapcsolatáról. A börtön bizalom nélkül nem működhet: az őrnek bíznia kell a fogvatartottban, különben nem tud dolgozni. Ugyanígy: a rabnak bíznia kell az őrben, mert ha ez nem történik meg, paranoiddá válik. Az őröknek bízniuk kell a feletteseikben, és a vezetőknek bízniuk kell a személyi állományban. E négy váltózó elemzése mentén hiteles képet lehet alkotni bármilyen börtönrendszerről. De még a négy változónál is fontosabb a rabok bizalma a társadalomban. Soha nem lesz a börtön teljesen funkcionális, ha nincs kölcsönös bizalom a társadalom és a fogvatartottak között. Itt visszautalnék az 1-es pontban megfogalmazott jelenségre, a traumatizációra. Ezt minden esetben valamilyen szinten a társadalmi egyenlőtlenségek váltják ki.

4. A fentiek függvényében a börtön személyezete, építészete és a börtönszabályok a közeljövőben szükségszerűen úgy át fognak alakulni, hogy nem lehet majd a börtönökre ismerni. Ez mindenképpen be fog következni, a változás már régen érezhető. Olyan változás (illetve, a vájtfülűeknek: nemváltozás) fog beállni, mint a Foucault leírt a Felügyelet és büntetés című könyvében.

5. Feltétlenül igaz, hogy a működés szempontjából sokkal fontosabb a realizmus (addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér... edd meg, amit főztél...), mint az idealizmus (pénzzel mindent meg lehet oldani...). Fontos azonban az is, hogy a realista ember mindig törekszik arra, hogy minél kevésbé legyen előítéletes.                     

A kéz

2018 tavaszán a Váltó-sáv Alapítvány által meghirdetett fogvatartotti művészeti pályázat egyik zsűritagja voltam. Rendkívül érdekes, katartikus alkotásokat láttam, mégsem volt rám semelyik olyan zsigeri hatással, mint egy kezet ábrázoló „objekt”. A tárgyat ugyan lefényképeztem, de nem publikálhatom, mert nincsen rá engedélyem. Remélhetőleg meg fogom kapni az engedélyt. A kéz maga életnagyságú, és olyan színe van, mint a próbababáknak, azaz élettelen, mesterséges bőrt idéző árnyalata van. Olyan benyomást kelt, mint a hirhedt I feel fantastic című rettegést kiváltó videó. A csukló részt az alkotó hosszanti csíkokkal látta el, mintha a kéz egy kesztyű lenne, aminek gumírozott alja van. A kéz tenyér részén látszanak a tenyérvonalak, amiket a jósláskor szoktak elemezni. A kéz csillog, tapintata nyálkás és hideg. Undort kelt. Azt gondolom, hogy ez a kéz egy tudattalanul létrehozott jelkép. A fogvatartott keze, amit senki sem akar megérinteni, megfogni, mert annyira undorító, hogy már félelmet kelt. Szinte bizonyos, hogy a kéz alkotója nem tud róla, de Roberto Bolano a 2666 című könyvében írt egy brit festőről, aki annak érdekében, hogy érvényesüljön, levágta a saját kezét, és kiállította. Így jutott pénzhez, de ennek következtében megőrült, bár ezt soha nem mondat ki senki. A kéz ilyen asszociációkat keltett bennem, és ilyen szempontból nagyon hasonlít Maurizio Cattelan „Him” című alkotására, ami a kölyöknagyságú, irgalomért epekedő Hitlert ábrázolja.

Otthon csináld

Az időből halunk ki mind... Szabó Lőrinc vers

A vers. Helyszín: Budapest, Üllői út 113. (Telepy utcai résznél.)