LMBT jogok a börtönökben, előadás Genfben, 2024

 

Új szakmai előre lépés

Kedves Olvasók!

Hátha valaki ide vetődik a TikTok időkben is, és blogot olvas. Lassan három éve a Heim Pál kórházban dolgozom, és nem régen sikerült egy nemzetközi tudományos konferencián részt vennem. Sófi Gyula főorvos úrral készítettük az alábbi posztert. Remélhetőleg nemzetközi, komoly impact factoros újságba is eljut majd a közleményünk.

Nagyon fontos a témánk: egészségügyi dolgozók elleni erőszak. Egy cikket is írtunk a témában magyar nyelven, majd a Belügyi Szemlében fog megjelenni.

Riport az RTL Klubon

Egész jó interjú készült velem az RTL Klub Fókusz című műsorában a pszichopatákról. Nem én vagyok ennek a témának a legszakavatottabb ismerője, egyáltalán nem, és ezt a vájt fülűek érezhetik is a műsorból, de az interjú és a mögöttes szakanyag mégis nagyon szuper lett.

Bárcsak készülne velem egyszer egy hosszabb műsor a börtönélményeimről...

Sok "drogos" a börtönben és a "börtön" definíciója

Nem régen olvastam egy nagyon érdekes anyagban, hogy az SUD jóval gyakoribb a börtönlakók körében, mint a generális populációban.

Ezzel kapcsoltban a követekző gondolataim vannak:

1. Ahogy a hivatkozott tanulmány is írja, az a tény, hogy a függőség gyakoribb az intézményekben, mint azokon kívül, azt jelenti, hogy a börtönlakók jóval gyakrabban találkoznak olyan traumákkal, amelyek a dependenciát indukálják, ezért a börtönt nagyon nehéz már csak olyan szemszögből megközelíteni, hogy ott bűnözők vannak, hanem inkább úgy is érdemes, hogy ott olyan bűnöző életvitelű személyek vannak, akiknek a többsége bizonyíthatóan traumatizált. A traumatizáltság bizonyítéka a függőség. A függőség másik oka szinte bizonyosan a nem hatékony kábítószer-prevenció.

2. Az előző pontban leírt jelenség mögött vélekedés áll. A hétköznapi ember azt gondolja, hogy gonosz emberek vannak a börtönbe zárva, akik csak maguk tehetnek arról, hogy oda bekerültek. Szerintem az elvetemültség képzete már mégis a múlté. Azonban tudni kell, hogy a vélekedés nem a valóság. A valóságot a tudomány képes feltárni, ahogy az a hivatkozott tanulmányban szépen le is van írva. A tudományt jó eséllyel nem a politika és a populizmus irányítja, de nem lehet letagadni, hogy a politika erélyesen befolyásolja a tudományt. Például az állam meghatározza a tudomány költségvetését. Ezért érdemes olyan tudományos projektekbe kezdeni, amelyeket nem állami alapokból finanszíroznak, különösen olyan társadalmi jelenségek terén, mint például a bűnözés vagy a kábítószer-probléma. Nagyon úgy tűnik, hogy az állam per definitionem vak ezekre és a hasonló problémákra. Az állami döntéshozatalt laikus emberek téves előítéletei irányítják.

3. Az előző két pont jegyében nem lehet és nem is érdemes a gyógykezelés és a börtön közé szigorú határt húzni. El kell arról a vélekedésről feledkezni, hogy a börtön célja csak a büntetés. A börtönnek lenne ezen kívül egy sokkal jelentősebb célja, amit én magam még soha nem fogalmaztam meg: a börtön egyik célja (durkheimi funkciója), hogy a szabadságuktól megfosztott személyekben visszaállítsa az államba vetett bizalmukat. A börtönpopulációban tapasztalat óriási mértékű SUD miatt e bizalom visszaállítása lehetlen feladat a függőség hatékony kezelése nélkül. Ez a gondolat akkor sem volt meg a fejemben, amikor a bölcsészdoktori értekezésemet írtam a börtönök és a drogok kapcsolatáról. A börtön bizalom nélkül nem működhet: az őrnek bíznia kell a fogvatartottban, különben nem tud dolgozni. Ugyanígy: a rabnak bíznia kell az őrben, mert ha ez nem történik meg, paranoiddá válik. Az őröknek bízniuk kell a feletteseikben, és a vezetőknek bízniuk kell a személyi állományban. E négy váltózó elemzése mentén hiteles képet lehet alkotni bármilyen börtönrendszerről. De még a négy változónál is fontosabb a rabok bizalma a társadalomban. Soha nem lesz a börtön teljesen funkcionális, ha nincs kölcsönös bizalom a társadalom és a fogvatartottak között. Itt visszautalnék az 1-es pontban megfogalmazott jelenségre, a traumatizációra. Ezt minden esetben valamilyen szinten a társadalmi egyenlőtlenségek váltják ki.

4. A fentiek függvényében a börtön személyezete, építészete és a börtönszabályok a közeljövőben szükségszerűen úgy át fognak alakulni, hogy nem lehet majd a börtönökre ismerni. Ez mindenképpen be fog következni, a változás már régen érezhető. Olyan változás (illetve, a vájtfülűeknek: nemváltozás) fog beállni, mint a Foucault leírt a Felügyelet és büntetés című könyvében.

5. Feltétlenül igaz, hogy a működés szempontjából sokkal fontosabb a realizmus (addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér... edd meg, amit főztél...), mint az idealizmus (pénzzel mindent meg lehet oldani...). Fontos azonban az is, hogy a realista ember mindig törekszik arra, hogy minél kevésbé legyen előítéletes.                     

A kéz

2018 tavaszán a Váltó-sáv Alapítvány által meghirdetett fogvatartotti művészeti pályázat egyik zsűritagja voltam. Rendkívül érdekes, katartikus alkotásokat láttam, mégsem volt rám semelyik olyan zsigeri hatással, mint egy kezet ábrázoló „objekt”. A tárgyat ugyan lefényképeztem, de nem publikálhatom, mert nincsen rá engedélyem. Remélhetőleg meg fogom kapni az engedélyt. A kéz maga életnagyságú, és olyan színe van, mint a próbababáknak, azaz élettelen, mesterséges bőrt idéző árnyalata van. Olyan benyomást kelt, mint a hirhedt I feel fantastic című rettegést kiváltó videó. A csukló részt az alkotó hosszanti csíkokkal látta el, mintha a kéz egy kesztyű lenne, aminek gumírozott alja van. A kéz tenyér részén látszanak a tenyérvonalak, amiket a jósláskor szoktak elemezni. A kéz csillog, tapintata nyálkás és hideg. Undort kelt. Azt gondolom, hogy ez a kéz egy tudattalanul létrehozott jelkép. A fogvatartott keze, amit senki sem akar megérinteni, megfogni, mert annyira undorító, hogy már félelmet kelt. Szinte bizonyos, hogy a kéz alkotója nem tud róla, de Roberto Bolano a 2666 című könyvében írt egy brit festőről, aki annak érdekében, hogy érvényesüljön, levágta a saját kezét, és kiállította. Így jutott pénzhez, de ennek következtében megőrült, bár ezt soha nem mondat ki senki. A kéz ilyen asszociációkat keltett bennem, és ilyen szempontból nagyon hasonlít Maurizio Cattelan „Him” című alkotására, ami a kölyöknagyságú, irgalomért epekedő Hitlert ábrázolja.

Otthon csináld

Az időből halunk ki mind... Szabó Lőrinc vers

A vers. Helyszín: Budapest, Üllői út 113. (Telepy utcai résznél.)

Orrszőr eladó és a többiek

Fegyvert termő virágok - Budapest, Sas utca - Mérleg utca sarok

Ez a falrajz úgy tűnik, mintha egy projekt keretében készült volna, annyira koncepciózus. Szinte biztos, hogy nem gyermek rajzolta. A virágokból kinövő fegyverek: kézigránát, pisztoly, kés, gépfegyver, mind kifinomult, letisztult formák. A leány alak melle talán később lett odarajzolva. Az ajándékadás, az együttes öröm és talán a meglepetés gesztusa is megfigyelhető. 

Hoheneck

Városmajor utca 37 - a földi pokol tornáca

Fliegauf Bence öcsém, és Fliegauf Antal apám adták a kezembe Zoltán Gábor Orgia című könyvét, ami 1944-1945 fordulójának Budapest, XII. kerületi nyilas rémtetteit írja le szinte már Roberto Bolano-i részletességgel. Úgy érzem, hogy a könyv megkerülhetetlen. A könyvben leírt tényhalmaz teljes mértékig átformálta a látásmódomat, és minden léptemet átalakítja, mert én magam is ebben a kerületben lakom, és a gyermekkorom legboldogabb éveit is itt töltöttem. Az átformált látásmód mögött mindig bennem volt egy sejtés, ami e könyv okán sejtésből egyre inkább erős gyanúvá válik.

Ez a sejtés azon alapszik, amit 18-19 évesen a Budapesti Fegyház és Börtönben éltem át. A sejtésben ábrázolt párhuzamokat nyugodtan ki lehetne egészíteni a negyvenes évekkel.

Az a döbbenet, hogy a Városmajor utcai egykori villaépület ma nem áll, hanem egy parkoló van a helyén. Az Orgia című könyvben leírt borzalmak nagy része az éplület pincéjében zajlott, és ahogy a fenti fotó bizonyítja, a pince még megvan.

Tele

Kopaszi gát - a Hold --- Iron Maiden

Hogy milyen hangulat volt ott? Hát ilyen.

Körülbelül 13 évesen fedeztem fel az Iron Maident, a Powerslave albumot, de valahogy a Somewhere In Time album lett mégis a kedvencem, talán azért mert, futurisztikus. Legalább négy szám miatt: Caught Somewhere In Time, Wasted Years, The Loneliness Of The Long Distance Runner, és a misztikus Deja-Vu.

A lemez borítóján van egy telihold, aminek a fénye a felhőkön is átdereng, de maga a Hold teljes mértékig látszik.

A Wasted Years elején, közben és a végén hallható gitárszóló -  a fő téma - azonnal a fülembe mászott, és persze egyáltalán nem értettem a dal szövegét, de valahogy sejtettem mégis, hogy miről szól: a hiába múló időről. Valahogy át tud jönni ez a zenén keresztül? Hát persze. Aztán ez a dal a Pop-tari-top-on is első lett, alig mertem hinni a fülemnek!

A lemezborító pedig hihetelenül beindította fantáziámat.    

Kopaszi gát street art

Rejtélyes falfirka a pincénkben

A firka stílusa a negyvenes évekre utal, később kiegészítették. Aki ügyes, komoly szexuális tartalmat is felfedezhet ezen a képen. Ősi jellegű, szexuális deprivációra, dominancia igényre, és bullyingre utaló péniszábrázolás is van a képen. Döbbenetes. Lehet a világháború alatt készült a kép, amikor a pince óvóhely lehetett, sok ember volt odalent összezárva.

Zágráb NWA graffiti elemzés

Aki esetleg nem tudná, hogy mi az az NWA, annak klikk ide.

Zágrábi mural street art / brut art

Zágrábi street art

Alkotás úti zseniális falfirkák

Hogy ki a zsidó, azt én határozom meg!

A fenti falfirkát a Kossuth téri metrómegállóban, egy karbantartási felületen, jól látható helyen találtam, ahol nagyon sok turista, bankár és közhivatalnok mozog. A német nyelvű felirat szerint: "Hogy ki a zsidó, azt én határozom meg". A falfirkász a kijelentést tévesen Göbbelsnek tulajdonítja, pedig több forrás szerint nem ő mondta, hanem legelőször Bécs antiszemita polgármestere, Karl Lueger. A mondat azonban nem is ezért lett kifejezetten hírhedt, hanem Hermann Göring miatt, aki Kármán Tódornak mondta ezt a kijelenést.

Kármán Németországban élt, és gyakorlatilag letette az aerodimanika és az űrhajózás alapjait. Göring magához hívatta, és felkérte, hogy dolgozzon neki. Kármán erre azt válaszolta, hogy "de zsidó vagyok!", erre idézte Göring Lueger szavait. Kármán még időben elhagyta Németországot, és a munkásságát az Egyesült Államokban fejezte be, nem sokkal halála előtt Kennedy elnöktől kitültetést kapott. Kármán a budapesti évek alatt Lévy Lajoson keresztül kapcsolatban állt Ferenczivel és Freuddal is, rendkívül befolyásos volt.

Hogy mit akarhatott a falfirka megalkotója, nem tudom, csak azt tudom, hogy firka tartalma és téves volta nagyon súlyos üzenetet rejt magában, és szörnyű, hogy ilyen firka lehet Budapest egyik legfrekventáltabb metróállomásán. Több, mint száz éve hangzott el ez a kijelentés Bécsben, és íme, most Budapesten virít.