Csak ki akarta fejezni, hogy mennyire szereti a testvérét.Egy kis firkáért mi jár, ha az ember celeb, és egy szupersztár lánya. Persze a történetben van egy kis benzodiazepin is. A Rolling Stones zenekar egyébként is "hírhedt" a falfirkák miatt...
Címkék
- börtön (130)
- krim (114)
- szelf (106)
- graffiti (104)
- drog (54)
- média (48)
- geng (41)
- náci (16)
- retribúció (14)
- OPCAT (11)
- álcsillagászat (10)
- Belügyi Szemle (1)
- Fliegauf Gergely (1)
- Lem (1)
- Sófi Gyula (1)
- eü dolgozók elleni erőszak (1)
- munkahelyi erőszak (1)
- nők elleni erőszak (1)
2011. július 9., szombat
2011. július 8., péntek
2011. június 3., péntek
Az ezoteri-guruk valódi hatása
Természetesen hiszek a spiritualitásban.
Többször tapasztaltam, hogy ha több ember például ugyanolyan zenét kedvel, akkor talán egymást is kedvelik. Vagy: olyan is előfordult velem számtalanszor, hogy valakivel nagyon akartam találkozni, nem érintkeztünk sem a neten, és mobilon sem, nem beszéltük meg, hogy találkozunk, és mégis összefutottunk. Korábban ezeket azzal magyaráztam, hogy például egy kocsmába járunk, azaz azonos helyeken bukkanunk fel, és lehet, hogy nappal is ugyanarra járunk. Azonban, minél idősebb lettem, annál zavarbaejtőbbek ezek a találkozások.
Sőt! Minél idősebb vagyok, annál több könyv (vagy film: Lost, OZ) rímel a gondolataimra.Ez nyilván az élettapasztattal függ össze.
Nos. Azoknak az embereknak, akik az ezotéria iránt érdeklődnek, és mondjuk jóshoz járnak, szintén közös érdeklődésűek. Vegyük a következő példát:
Egy sötét kis helyen összegyűlik öt-hat nő, akiknek egy vezető színes olajokat mutat üvegekben. A hölgyek megfürdenek az olajok fényében, majd a guru mindenki számára két egyedi fényű olajjal teli üveget ad. Ezért természetesen fizetni kell.
A foglalkozáson résztvevő személyek körében van valami szembeötlően közös: mindannyian a boldogulást keresik, azonban nem az önismeret által, hanem valami másban, ami halványan emlékeztet az önismeretre, azonban annál jóval könnyebben megszerezhető. Azaz felelősséghárításról és sorstagadásról van szó. Ki nem mondottan látják, hogy a többiek is ilyenek, és ebben a sorsközösségben merítkeznek meg. Ez a sorsközösség katarzisélményhez vezet, azaz a résztvevők intenzíven megélik a közösséget, és benne önmagukat.Az a baj csupán, hogy e közösség összekötő ereje a gyávaság. Az önmagammal való szembesüléstől való félelem.
Terszétesen a katarzisélmény így is megmarad, és a találkozás hatásos. A pénz így már nem kidobott pénznek tűnik, hanem közös áldozatnak, ami sok lelkiismeret-furdalástól szabadít meg minket.
A közösség elemi ereje a közös áldozat, olyan közös áldozat, amit egyénileg nem hoznánk meg. Az ezoteri-guruk abban nagyok, hogy képesek meglovagolni ezen áldozati érzés a hullámát.Akkor nem csapnák be a klienseiket, ha azok valóban önismerethez jutnának. Azonban nem jutnak, még inkább betokosodnak.
Az a legérdekesebb az egészben, hogy ezt a kliensek halványan tudják. Tudják, hogy még vagyonokat is könnyebb kiadni ezeknek az ezoteri-guruknak, minstem önmagukkal szembesülni. Éppen azért teszik.
2011. május 26., csütörtök
Lost/világvallások/világeszmék
Most ez a blog lefogyott megint a gondolatok vázlatos gyűjtögetésére. Most éppen a Lost sorozatról jutott eszembe valami.
Tegnap néztem meg a legutolsó részt, amiben talán kiderült, hogy mi is a megoldás. Nem is ez a lényeg, hanem az ablak a templomban, ahol Jack és az apja beszélgetnek a végső jelenet előtt. Az ablakon a világvallások szimbólumai: hinduizmus, budhizmus, iszlám, kereszténység, sitnoizmus, judaizmus, ha jól emlékszem.
Vagy tíz éve annak már, hogy Bencének mondtam, hogy a világvallások éppen azért világvallások, mert a nyomaik jelen vannak az egész világon, a hétköznapjainkra olyan kulturális nyomást gyakorolnak, hogy nem tudunk nélkülük létezni, az identitásunknak ezek nélkül nincsen értelme, nem tudnánk magunkat meghatározni ezek nélkül.
És lám, ma lehajlás közben, amikor ismét felfedeztem a medencei légzést, az agyamban is keletkezett valami. Arra gondoltam, hogy talán világvallásokhoz hasonlóan vannak világeszmék is. és ezek is éppen úgy benne vannak a szelfünkben, és senki soha nem tud megszabadulni tőlük. Ezek az eszmék talán a politikai eszmékkel egyenlőek, azaz azzal, hogy az emberek a közösségi döntéshozatal során melyik póluson állnak, hová sorolják be magukat. A konzervativizmus és a liberalizmus mindenképpen ide tartozik, de lehet hogy a "szélsőséges" gondolkodások is, a nacionalizmus és a kommunizmus, valamint a zöld gondolkodás és talán a feminizmus. Nem tudom.
2011. május 24., kedd
2011. május 23., hétfő
Most, hogy megvan
azaz éppen, hogy nincs még a PhD fokozatom, mert még van egy hivatalos eljárás, ami állítólag csak formalitás, szóval, most, hogy meg volt a nyilvános vita, ki tudja, mihez kezdek?
Lezárult egy szakasz. Másik megálló jön. Legalábbis az elmebeli megpróbáltatások terén. Az elmúlt két napban két olyan álmom is volt, amelyben egy oszlopot kerülgettem, és az oszlop másik oldalán ott táncikált valaki, nem tudom, hogy ki. Aztán félni kezdtem, és elém állt egy zömök, magas, kopasz férfi. Körszakálla volt, és gondosan nyírt bajsza, erős szőrzete. Azt mondta nekem, hogy elvettem tőle valamit, ami az övé, és adjam vissza. Persze én nem értettem, hogy miről beszélt, hiszen először láttam az életemben. Ma hajnalban ugyanennél az oszlopnál jártam, ami rendesen össze volt firkálva, tehát a kedvemre való volt. Ma is volt valaki az oszlop mögött, de nem tudtam meg, hogy ki, mindig úgy táncolt, hogy ne láthassam meg. Vagy valahogy csak véletlenül kerülgettük egymást, ő is látni akart engem, és elbénáztuk, aztán úgy kellet csinálni, mintha nem is keresnénk egymást. Mintha nem is akarnánk egymástól semmit. Azért kellett úgy csinálni, hogy ne égjünk le egymás előtt.
A társadalom rengeteg ilyen fura szabállyal van megspékelve, és a mindennapi viselkedésünket ezek irányítják. Álmomban is a társadalmi érintkezéseken gondolkodom, de ott a jelenségek teljesen manifesztek, nem pedig szimbolikusak. A manifeszt dolgok azért nem érthetőek, mert nem tudjuk őket felruházni társadalmi jelentésekkel, míg a szimbolikus szabályoknak úgy engedelmeskedünk, ahogy az álmainkban cselekszünk: a tudatunk nagyon alacsony szinten van, szinte nem is létezik.
Ha mások a szimbólumok, vagy a szimbólumoknak körülírt jelentése van, akkor egészen más a helyzet. Ilyen a közlekedés. Ezt magamon a reptereken vettem észre. Az ember csak megy, izgul, és reménykedik abban, hogy nem téved el, és közben úgy tesz, mintha minden rendben lenne, mert nem lehet csak úgy pánikba esni, nem lehet a leterhelt személyzetet folyton kérdezgetni, mert akkor azok mit szólnak hozzá. Igazából minden társas helyzet ilyen. Csak van olyan, amiben rutinosak vagyunk.
Képzőművészet és társadalomtudomány (Index videók)
Bódvalenke.Freskók.
Ex-Tűzraktár graffiti. Káosz Kapitány azért tud.
VáltóSáv rajzok-képek. A zsűriben én is benne voltam, de ez alig számít valamit. A képek remekek.
Művészetterápiások képei.Kiss Tibor hihetetlenül jól beszél.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




