UPDATE: Eredetileg 2012-ben írtam ezt a posztot, és már akkor is sok kritika érte, és annak függvényben ki is javítottam. Legalábbis igyekeztem. Soha nem gondoltam azt, hogy a nőknek kevesebb joga lenne, mint a férfiaknak, és az általános iskolában is döbbenten hallgattam a történelem órákon a szavazati joggal kapcsolatos kérdéseket. Az egyenjogúság szót még éppen ki tudtam mondani, de az emancipációt már kevésbé.
Kamasz koromban sokszor szembesültem kb. ezzel a kijelentéssel:
"A lányok egy idő után házasodni akarnak, vagy gyereket akarnak..." - ezeket olyan idősebb fiúk mondták, akiknek már volt pár barátnőjük, vagy éppen csak ők is hallották valakiktől.
A pár barátnőmmel, akikkel kamaszkoromban jártam, szóba esett a gyermekvállalás, de a korábbi értesüléseim alapján inkább próbáltam tapintatosan hallgatni a kérdésben, mert nem volt semmilyen elképzelésem a gyermekvállalásról, csak azt tudtam, hogy szeretnék gyereket. Mindez azért volt, mert magam is éretlen gyermek voltam még kamaszkoromban, sőt ifjúkoromban is, és abban a tévhitben éltem, hogy a gyermekvállalás nagyon jó dolog, mert csak játszani kell a kicsi, cuki gyerekkel. Azaz teljesen elhittem az akkori hype-ot, hogy a nő dolga a gyermekgondozás, és a férfi csak hazamegy a munkából, dobálgatja a gyereket, és játszik vele.
Ifjúkoromban a legtöbb társam vagányságnak tartotta azt a képet, hogy a pasi koszos atlétában sörözik a focimeccset közvetítő tévé előtt, és az asszonyt utasítgatja. Aztán olyan viccek is jöttek, hogy a legjobb nők az övcsatig érnek, és kockafejük van, hogy megálljon rajta a sör, vagy nem is tudom.
A munkahelyemen szinte illendő volt férfitársaságban röhögni azon, ha valaki az asszonyt szidta, vagy bánta a házasságát. Az egyetemen a pszichológus férfi hallgatótársaim szexista kijelentéseket tettek, és én voltam olyan "naiv", hogy ezeken megütköztem.
Aztán sok-sok idő múlva az én hallgatóim mondtak ilyeneket: "A pénz számolva, az asszony verve jó." Sőt elismételték ezeket a vaskos gondolatokat, amikor jogvédő szervezetekhez mentünk látogatóba. Éreztem, hogy valami nagyon nincsen rendjén.
Nem sokkal ezek után írtam meg az alábbi posztot, amiben az utolsó előtti bekezdés igencsak zavaros, de tanulságként úgy hagyom, ahogy volt; persze azzal a kiegészítéssel, hogy egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet arra, hogy leírtak sértőek lehetnek, illetve valóban azok is, és akkor született a vitatott bekezdésben a zárójeles rész.
Az egész update azért keletkezett, mert egy nagy hírnévnek örvendő zenész és egy magas rangú politikus a női szerepekkel kapcsolatban vitatott kijelentéseket tett, és én azt szeretném, hogy valami megváltozzon, és be szeretném mutatni a bennem végbement változást.
Fontos tanulság, hogy a legnagyobb magyar egyetemen magam is tíz-tizenegy évvel az előtt tanultam gendert, mielőtt ezt a posztot írtam, és nem esett le akkor nekem semmi. Úgy is tévedésbe estem, hogy elvileg meg kellett volna tanulnom a dolgokat. A társas közeg nyomása és kényelmesség felülírja a szabad gondolkodást és valahogy a belátást is.
UPDATE vége.
Ezeket a képeket egy bevásárlóközpontban találtam. Nagyon érdekesek, és az alkotó gyerekek (mind egy szálig lányok) nagyon tehetségesek, rendkívüli rajzkészségűek. Az a gond, hogy prepubertázs korban vannak, és a képeken önmagukat ábrázolják szexi nőként. Ezt a jelenséget szexualizációnak hívjuk, és az APA egy hosszú jelentést írt róla pár éve. (Érdemes elolvasni a dokumentumot.) A fenti rajz számomra nem csak a színekről és a technikai ügyességről árulkodik, hanem a fogyasztói kultúráról és a lányok szexuális objektumként való interpretálásáról is.
Ez a kép rendkívül expresszív, Munch kép/replika/utánérzés is lehetne akár. A lány a képen légies, könnyed, avagy trendi. Legalábbis annak igyekezték ábrázolni, mint egyes művi reklámokon a nőket.
Manga, Emo, Goth jegyek és szexuális identitásválság ezen a képen, ahol a fiú érdekes módon androgün, míg a lány erősen szexualizált.
Ez a kép úgy mutatja be a nőket, mintha az életük és boldogságuk a shoppingolásból állna. Holott a valódi életnek vannak árnyoldalai és átlagos mozzanatai is. A női lét pedig nem a vásárlásban teljesedik ki, hanem a gyermekvállalásban (ezen az állításon sokat kell gondolkodnom, mert nem helyes!). Ezek a hamis identifikációk dermesztően hatnak rám.
Mindegyik kép közül ez árulkodik a legnagyobb tehetségről. A képen szereplő lányok szintén erősen objektifikáltak és szexualizáltak.
