2018. május 4., péntek

A kéz

2018 tavaszán a Váltó-sáv Alapítvány által meghirdetett fogvatartotti művészeti pályázat egyik zsűritagja voltam. Rendkívül érdekes, katartikus alkotásokat láttam, mégsem volt rám semelyik olyan zsigeri hatással, mint egy kezet ábrázoló „objekt”. A tárgyat ugyan lefényképeztem, de nem publikálhatom, mert nincsen rá engedélyem. Remélhetőleg meg fogom kapni az engedélyt. A kéz maga életnagyságú, és olyan színe van, mint a próbababáknak, azaz élettelen, mesterséges bőrt idéző árnyalata van. Olyan benyomást kelt, mint a hirhedt I feel fantastic című rettegést kiváltó videó. A csukló részt az alkotó hosszanti csíkokkal látta el, mintha a kéz egy kesztyű lenne, aminek gumírozott alja van. A kéz tenyér részén látszanak a tenyérvonalak, amiket a jósláskor szoktak elemezni. A kéz csillog, tapintata nyálkás és hideg. Undort kelt. Azt gondolom, hogy ez a kéz egy tudattalanul létrehozott jelkép. A fogvatartott keze, amit senki sem akar megérinteni, megfogni, mert annyira undorító, hogy már félelmet kelt. Szinte bizonyos, hogy a kéz alkotója nem tud róla, de Roberto Bolano a 2666 című könyvében írt egy brit festőről, aki annak érdekében, hogy érvényesüljön, levágta a saját kezét, és kiállította. Így jutott pénzhez, de ennek következtében megőrült, bár ezt soha nem mondat ki senki. A kéz ilyen asszociációkat keltett bennem, és ilyen szempontból nagyon hasonlít Maurizio Cattelan „Him” című alkotására, ami a kölyöknagyságú, irgalomért epekedő Hitlert ábrázolja.

2017. február 17., péntek

Fegyvert termő virágok - Budapest, Sas utca - Mérleg utca sarok

Ez a falrajz úgy tűnik, mintha egy projekt keretében készült volna, annyira koncepciózus. Szinte biztos, hogy nem gyermek rajzolta. A virágokból kinövő fegyverek: kézigránát, pisztoly, kés, gépfegyver, mind kifinomult, letisztult formák. A leány alak melle talán később lett odarajzolva. Az ajándékadás, az együttes öröm és talán a meglepetés gesztusa is megfigyelhető. 

2017. február 4., szombat

Hoheneck

Városmajor utca 37 - a földi pokol tornáca


Fliegauf Bence öcsém, és Fliegauf Antal apám adták a kezembe Zoltán Gábor Orgia című könyvét, ami 1944-1945 fordulójának Budapest, XII. kerületi nyilas rémtetteit írja le szinte már Roberto Bolano-i részletességgel. Úgy érzem, hogy a könyv megkerülhetetlen. A könyvben leírt tényhalmaz teljes mértékig átformálta a látásmódomat, és minden léptemet átalakítja, mert én magam is ebben a kerületben lakom, és a gyermekkorom legboldogabb éveit is itt töltöttem. Az átformált látásmód mögött mindig bennem volt egy sejtés, ami e könyv okán sejtésből egyre inkább erős gyanúvá válik.
Ez a sejtés azon alapszik, amit 18-19 évesen a Budapesti Fegyház és Börtönben éltem át. A sejtésben ábrázolt párhuzamokat nyugodtan ki lehetne egészíteni a negyvenes évekkel.

Az a döbbenet, hogy a Városmajor utcai egykori villaépület ma nem áll, hanem egy parkoló van a helyén. Az Orgia című könyvben leírt borzalmak nagy része az éplület pincéjében zajlott, és ahogy a fenti fotó bizonyítja, a pince még megvan.