"Az előkelő távolságtartás, a mértéktartó fesztelenség és a mérsékelt természetesség alkotják a nagyvilági kód lényegét, s mindez élesen szemben áll a népnyelv kifejező erejével és expresszionizmusával, amely olyasmiben nyilvánul meg, hogy ez a nyelv előszeretettel ugrik át egyik esetről a másikra, az illusztrációról a parabolára, nem szereti a patetikus előadásmódot vagy az érzelmek dagályosságát, kedveli a csúfolódást, a jókedvet és a malacságokat. E sajátosságok azon osztályok létezési formáit és beszédmódját jellemzik, amelyek soha nem rendelkeztek teljesen azokkal a társadalmi feltételekkel, amelyeknek alapján különbséget tehetnek az objektív lejegyzés és a szubjektív megjegyzés között, vagy a látott tárgy és aközött, ami a látott tárgyból a válaszott nézőpontnak tudható be."
Pierre Bourdieu: Az értelmiségi hagyomány és a társadalmi rend megőrzése 16. old.
2010. február 28., vasárnap
2010. február 27., szombat
Heavenly Grass
My feet took a walk in heavenly grass.
All day while the sky shone clear as glass.
My feet took a walk in heavenly grass,
All night while the lonesome stars rolled past.
Then my feet come down to walk on earth,
And my mother cried when she give me birth.
Now my feet walk far and my feet walk fast,
But they still got an itch for heavenly grass.
But they still got an itch for heavenly grass.
Tennessee Williams
All day while the sky shone clear as glass.
My feet took a walk in heavenly grass,
All night while the lonesome stars rolled past.
Then my feet come down to walk on earth,
And my mother cried when she give me birth.
Now my feet walk far and my feet walk fast,
But they still got an itch for heavenly grass.
But they still got an itch for heavenly grass.
Tennessee Williams
2010. február 21., vasárnap
Consciousness my only friend
Ez volt a második Metallica szám, amit valaha halottam. A Ride The Lightning. Emlékszem is a szüleim kis Sanyo magnójára, amin az ezerszer másolt kazettát meghallgattam.
Egy villamosszékben halálra ítélt személy utolsó gondolatai, avagy gondolatai. A villamosszék hatalmas büntetés-szimbólum, és milyen érdekes, hogy felbukkan egy érdekes mondat: "a tudatosság az egyetlen barátom", persze a consciousness - magyarok számára rémségesen nehéz angol szó - öntudatot is jelent.
Az öntudat inkább szakrális jelentésű, míg a tudatosság pszichológiaibb, gondoljunk csak a kognitív behavior terápiákra, amelyeket a nyugati börtönökben olyan szívesen alkalmaznak.
Valóban, a börtönben nagyon fontos a tudatosság, szinte az egyetlen barát. Ha a személyzet nem szolgáltatja terápia jelleggel a raboknak:
- gengtudatosság alakul ki
- a rabok érzelmei kezdenek eluralkodni a józanságukon.
Egy villamosszékben halálra ítélt személy utolsó gondolatai, avagy gondolatai. A villamosszék hatalmas büntetés-szimbólum, és milyen érdekes, hogy felbukkan egy érdekes mondat: "a tudatosság az egyetlen barátom", persze a consciousness - magyarok számára rémségesen nehéz angol szó - öntudatot is jelent.
Az öntudat inkább szakrális jelentésű, míg a tudatosság pszichológiaibb, gondoljunk csak a kognitív behavior terápiákra, amelyeket a nyugati börtönökben olyan szívesen alkalmaznak.
Valóban, a börtönben nagyon fontos a tudatosság, szinte az egyetlen barát. Ha a személyzet nem szolgáltatja terápia jelleggel a raboknak:
- gengtudatosság alakul ki
- a rabok érzelmei kezdenek eluralkodni a józanságukon.
2010. február 15., hétfő
Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a teremtés növendékei
"Sokan voltak, akiket valaki szeretett, akik kis kagylót vagy egy gombot hordtak a zsebükben vagy egy régi fekete-fehér fényképet; még soha senkit sem mentettek meg senkinek az emlékei, senkit sem védtek meg a szavak és eskük, és akiket nagyon szerettek, azok is meghaltak."
224-225.old.
Az egyetemes "gonosszal" szemben az ember tényleg tehetetlen, avagy a gonosz csupán a halál, semmi más?
224-225.old.
Az egyetemes "gonosszal" szemben az ember tényleg tehetetlen, avagy a gonosz csupán a halál, semmi más?
2010. február 9., kedd
vád vagy vallomás?
2010. február 5., péntek
2010. január 28., csütörtök
A Solaris vendégei és a börtönlátogató
Ezredszerre, újra Solaris:
A Solaris című könyv vendégeit a bolygómassza állítja elő a legféltettebb titkokból. A börtönbe érkező látogató ehhez nagyon hasonló. Természetesen nem idegen lény állítja össze, hanem a fogvatartott az önmaga (szelfje, szerepei) emlékeiből. Az emlékek azonban torzak, és torzulnak is. Ez egyfajta beállítódást eredményez a rab gondolataiban. Kialakul a hozzátartozó mentális reprezentációja, egyfajta agyban leképezett klónja. A klón alakját, személyiségét, viselkedését, ruháit, akár a meztelenségét, mozdulatait stb. a rab képzelete állítja össze. Hatalmas erőfeszítés kell ahhoz, főleg tudatosság, hogy ez ne történjen meg, de a lefekvés utáni pillanatokban a klón előmászik, gyönyörű, és nem lehet neki ellenállni.
A hajmeresztő éppen az, hogy a képzeletbeli klón és a valóság között a különbség elenyésző lesz, szinte észrevehetetlen. A rab és a társai azonban ezt észreveszik. A rabot ez a különbség megőrjíti, ezt pedig a valós látogató érzékeli, és minél inkább a rab fejében élő képhez akar hasonulni. Ez azonban nem megy. A látogató minden alkalom után megsemmisül a valóságában, és ismét csak klónként él tovább a rab fejében, visszajövetelekor mindent megtesz annak érdekében, hogy jobban viselkedjen, nagyobb hatásfokkal játssza el azt, hogy a klónnal egyenértékű.
A Solaris című könyv vendégeit a bolygómassza állítja elő a legféltettebb titkokból. A börtönbe érkező látogató ehhez nagyon hasonló. Természetesen nem idegen lény állítja össze, hanem a fogvatartott az önmaga (szelfje, szerepei) emlékeiből. Az emlékek azonban torzak, és torzulnak is. Ez egyfajta beállítódást eredményez a rab gondolataiban. Kialakul a hozzátartozó mentális reprezentációja, egyfajta agyban leképezett klónja. A klón alakját, személyiségét, viselkedését, ruháit, akár a meztelenségét, mozdulatait stb. a rab képzelete állítja össze. Hatalmas erőfeszítés kell ahhoz, főleg tudatosság, hogy ez ne történjen meg, de a lefekvés utáni pillanatokban a klón előmászik, gyönyörű, és nem lehet neki ellenállni.
A hajmeresztő éppen az, hogy a képzeletbeli klón és a valóság között a különbség elenyésző lesz, szinte észrevehetetlen. A rab és a társai azonban ezt észreveszik. A rabot ez a különbség megőrjíti, ezt pedig a valós látogató érzékeli, és minél inkább a rab fejében élő képhez akar hasonulni. Ez azonban nem megy. A látogató minden alkalom után megsemmisül a valóságában, és ismét csak klónként él tovább a rab fejében, visszajövetelekor mindent megtesz annak érdekében, hogy jobban viselkedjen, nagyobb hatásfokkal játssza el azt, hogy a klónnal egyenértékű.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)