média és bank

Ez a kép a Múzeum körút egyik kapualjában készült. A Flickr-en találtam egy portugál firkát, ami erre nagyon hasonlít, lehet, hogy ugyanaz az ember készítette.

Itt van Cambridge... Alan Macfarlane személyében

A tudás bármilyen szintje, bárhol elérhető azok számára, akik nyitottak rá (és van internet hozzáférésük)

Itt.

avagy a tudás bármilyen szintje, bárhol elérhető mindenki számára?

Rasszistának tűnő ps2 kampányfilm

A sötétebb bőrűt ki lehet nevetni, mert ügyetlenebb. Elvileg ilyen hipotézisekkel kezdődött a harmincas években az azóta többször felülvizsgált Katz és Braly kísérlet.

Vigyázni kell a narratívákkal, rajzelemzéssel

A megfigyelt eseményhez ismerni kell azt a környezetet, ahol az esemény történik. Ehhez mérten lehet a környezetről szóló narratívákat feldolgozni. Az a személy, aki ezt kontrollálni akarja, hogy megviszgálja a narratíva hitelességét, lehet, hogy azért bukik el, mert ő maga nem ismeri a rendszert.

Ma interjút készített velem egy újságíró, és azt mondtam, hogy a börtönrajzokat azért tudom elemezni, mert ismerem a börtön belső világát, továbbá a börtön működésére vonatkozó elméletek többségét. A rajzokat nem a szimbólumok alapján elemzem, hanem a tartalami elemeken keresztül.

A riporter- nagyon okosan - azt vetette fel, hogy a rajzon nem biztos, hogy egyedi gondolati tartalom jelenik meg, hiszen a legtöbb rajzot a fogvatartottak egyszerűen másolják.

Ebben a helyzetben kellene utána kérdezni a rajzon megjelenő elemek jelentésének. Ahogy a kifejezéspszichológia magyar atyja, Vass Zoltán állítja. Erre azonban nekem nincsen alkalmam, hiszen a rajzok többsége teljesen spontán módon keletkezik, nem instrukcióra, továbbá a hallgatóim (eddig legalább száz fő) gyűjtik nekem a rajzokat. Ennek ellenére úgy érzem, hogy értem a rajzokat, és megpróbálhatom megmagyarázni, hogy mit jelenthetnek. Ilyen szempontból az én személyes élményeimből és azokból a narratívákból táplálkozom, amit a hallgatóktól hallok.

Próbálom a gondolataimat a legvilágosabban megfogalmazni.

Arra lennék kíváncsi, hogy a módszerem és a fenomenológia között mi a különbség.  

Szimpla

Természetesen más képet is fel lehetett volna tölteni a Szimpla Kertből, ami van olyan, mint a prágai Lennon fal, vagy annál is jobb, mert a miénk. Ezen a helyen legalább annyi ember megfordul, mint a Lennon falnál, ha nem több, ráadásul nincs is annyira hype-olva, egyszerűbb, és semmi hivalkodás nincs benne. Sajnos ide is begyűrkőzött a konzum, de nem olyan vészes, a lényeg az, amit az egyik tanítványom mondott: "Itt azt csinálsz, amit akarsz..." Jó érzés, hogy van ilyen hely Budapesten.

Darkside

Ezt a képet eredetileg a poszt2-re laan egyik fotósblogjára akartam felrakni, de aztán mégis meggondoltam magam. Ősrégen, 2003-ban, amikor elkezdtem a blogolást, fontosnak tartottam, hogy minden bejegyzésem mellé mellékeljek egy (fény)képet. Ebből az indíttatásból vásároltam egy kompakt, digitális fényképező gépet, ami 2008-ban Prágában elveszett. Már van komolyabb gépem, de mégis inkább a mobilommal készítem a képet, és itthon átalakítom őket.

A fenti fotó legalább kilenc layert, azaz réteget láthatunk:

- a fal maga,

- hat különböző színű falfirka,

- a dagadt embert ábrázoló falragasz,

- és a vaku fénye, ami sajnos szétszedi a képet.

Kettő rendkívül sok jelentéssel bíró objektum van a képen:

- a dagadt ember,

- és a welcome to the dark side felirat.

A dagadt ember egy Botero rajzra emlékeztet, és ilyen szempontból a Szépművészeti Múzeum guerilla kampánya is lehet, ahol éppen a művész kiállítása tekinthető meg. Botero számomra talán  legérdekesebb műve az Abu Ghraib börtönbeli kínzásokról készült sorozata. Az Abu Ghraib kínzások egyik részlete a csuklyában álló férfi, már számos művész fantáziáját megragadta.

A welcome to the dark side felirat pedig szintén utalhat az iraki börtönre, de természetesen nem csak arra. Érdekes, hogy a graffiti vagy a street art csak pár asszociációs lépésra van a börtöntől... 

Klaudiának nagyok a dudái