Orrszőr eladó és a többiek

Fegyvert termő virágok - Budapest, Sas utca - Mérleg utca sarok

Ez a falrajz úgy tűnik, mintha egy projekt keretében készült volna, annyira koncepciózus. Szinte biztos, hogy nem gyermek rajzolta. A virágokból kinövő fegyverek: kézigránát, pisztoly, kés, gépfegyver, mind kifinomult, letisztult formák. A leány alak melle talán később lett odarajzolva. Az ajándékadás, az együttes öröm és talán a meglepetés gesztusa is megfigyelhető. 

Hoheneck

Városmajor utca 37 - a földi pokol tornáca

Fliegauf Bence öcsém, és Fliegauf Antal apám adták a kezembe Zoltán Gábor Orgia című könyvét, ami 1944-1945 fordulójának Budapest, XII. kerületi nyilas rémtetteit írja le szinte már Roberto Bolano-i részletességgel. Úgy érzem, hogy a könyv megkerülhetetlen. A könyvben leírt tényhalmaz teljes mértékig átformálta a látásmódomat, és minden léptemet átalakítja, mert én magam is ebben a kerületben lakom, és a gyermekkorom legboldogabb éveit is itt töltöttem. Az átformált látásmód mögött mindig bennem volt egy sejtés, ami e könyv okán sejtésből egyre inkább erős gyanúvá válik.

Ez a sejtés azon alapszik, amit 18-19 évesen a Budapesti Fegyház és Börtönben éltem át. A sejtésben ábrázolt párhuzamokat nyugodtan ki lehetne egészíteni a negyvenes évekkel.

Az a döbbenet, hogy a Városmajor utcai egykori villaépület ma nem áll, hanem egy parkoló van a helyén. Az Orgia című könyvben leírt borzalmak nagy része az éplület pincéjében zajlott, és ahogy a fenti fotó bizonyítja, a pince még megvan.

Tele

Kopaszi gát - a Hold --- Iron Maiden

Hogy milyen hangulat volt ott? Hát ilyen.

Körülbelül 13 évesen fedeztem fel az Iron Maident, a Powerslave albumot, de valahogy a Somewhere In Time album lett mégis a kedvencem, talán azért mert, futurisztikus. Legalább négy szám miatt: Caught Somewhere In Time, Wasted Years, The Loneliness Of The Long Distance Runner, és a misztikus Deja-Vu.

A lemez borítóján van egy telihold, aminek a fénye a felhőkön is átdereng, de maga a Hold teljes mértékig látszik.

A Wasted Years elején, közben és a végén hallható gitárszóló -  a fő téma - azonnal a fülembe mászott, és persze egyáltalán nem értettem a dal szövegét, de valahogy sejtettem mégis, hogy miről szól: a hiába múló időről. Valahogy át tud jönni ez a zenén keresztül? Hát persze. Aztán ez a dal a Pop-tari-top-on is első lett, alig mertem hinni a fülemnek!

A lemezborító pedig hihetelenül beindította fantáziámat.    

Kopaszi gát street art