biztosítás

Csak a szerződés megkötése már haszonnal jár, mégis sok ember nem él a szerződésbeli jogaival. Vajon ez is az üzlet része? Persze.
Oké, de hogyan?
A válasz: a meggyőzés művészete.

meggyőzés

Ha olyan büszke vagy magadra, hogy valami fontosat akarsz mondani, akkor hogy akarod mondani, ha nem tudod, hogy hogyan kell az embereket meggyőzni?

a lélek nemtelen

Miskolcon a vonatra felszállt egy tizenévesnek tűnő, festett szőke, arcszőrzettel megáldott, télidő ellenére hiányosan öltözött nő vagy transzvesztita fiú. A dereka teljes mértékben kilátszott a szürke farmernadrág alól, és feltűnően karcsú volt, és nem borította szőrzet, ahogy azt egy férfiúnál el lehetne képzelni. A dereka karcsú volt ugyan, de a csípője is, ami ismét a férfias nemi jelleget kölcsönzött neki. A feneke, ahogy ki bírtam venni, inkább mégis gömbölydedebb volt. Szóval, talán fiatal transzvesztita férfi is lehetett volna az a személy, aki a ködös, fagyos januárban akkor a vonatra szállt, és kirobbanó energiájával az utazó közönséget kibillentette a mélabúból. Barna bőrétől nagyon elütött a lenőtt, hidrogénezett haja.
Azt gondoltam, hogy lóg a vonaton.
Azt gondoltam, hogy fiatalkorú bűnöző.
A körme gyerekesen pirosra volt festve, a szemöldöke meg olyanmód kitépdesve, mint rosszul nyírt kutyák szőre, vagy az önmagukat tépő papagájok tolla.
Azt gondoltam, hogy nem lesz jegye.
Azt gondoltam, hogy menekül a kitartója elől, hogy kilátástalan az élete.
Azt gondoltam, hogy ha külföldre megyek, miért vonzzák a tekintetemet az ilyen emberek, itthon meg miért nem. Itthon miért az undor és a félelem az első reakcióm?
A lánynak ufóhangokkal csörgött a telefonja, és igazából ekkor jöttem rá, hogy lány, mert a hangja csengett, nem gyermekien, hanem üdén, fiatalosan.
„Már fenn vagyok a vonaton” – ennyit mondott.
Aztán jött a kalauz, és én azt gondoltam, hogy nehéz dolga lesz, amikor majd megpróbálja ezt a lányt letessékelni a vonatról.
Még az is lehet, hogy drogos.
Még az is lehet, hogy beteg.
Még az is lehet, hogy megfertőz.
Figyeltem a többi embert a vonaton. Elfordították az arcukat, mintha parancsra tennék, senki sem nézett oda. Jött az ellenőr, és ő is csak egy pillantást vetett a lányra, de inkább másokhoz ment oda, és kérte a jegyeket. Aztán mégis odalépett a lányhoz, és tüzetesen megvizsgálta az átnyújtott jegyet, amit már láthatólag kezeltek, tehát a lánynak retúr jegye volt. Mellékelte hozzá a pénztári bizonylatot is.
Azt gondoltam, hogy a jegy hamis, csak egy brahi jegy, amit a lány valahol a szemétből összekotort.
A gyűrött papírt az ellenőr tüzetesen megvizsgálta, és közben bólogatott.
- Helyes! Ez rendben lesz! – és visszaadta a jegyet.