 |
| Ez az egyik legelképesztőbb falfirka, amit az utóbbi időben láttam. |
2012. április 23., hétfő
2012. április 20., péntek
2012. április 10., kedd
Egy gondolat az erőszakról
Sajnos az energiamegmaradás törvénye az erőszakra is vonatkozik. Ha valahol erőszak keletkezett, az nem önmaga miatt keletkezett, hanem másik erőszak váltotta ki, és ha valahol erőszak keletkezett, és azt nem sikerült ellensúlyozni (akár megtorolni, akár elsimítani), akkor az erőszak utat talál magának, és máshol tör ki.
Vannak olyan emberek, akik gyűjtik magukban az erőszakot, és aztán egyszer csak kirobbannak. A kirobbanásért ilyenkor morális értelemben minden ember felelős, aki csak csepegtette az erőszakot.
Aki gyűjti az erőszakot, és mégsem robban ki:
- az maga ellen fordul,
- képes megtanulni az erőszakkal együtt élni,
- és, ha le is tudja vezetni, bölcsességre tesz szert.
Sajnos nagyon ritka a bölcs ember.
2012. április 9., hétfő
Gondolatok a kulcsi ügy kapcsán (2012.04.09.)
A kulcsi ügy nyomozása éppen most zajlik, és semmiképpen sem akarom befolyásolni (ahhoz én senki vagyok), azonban pár dolgot felettébb érdekesnek találok.
1. Mi a különbség a "számítógépes játékfüggő személy" és a "pszichopata" (vagy megrögzött, kegyetlen bűnöző) között?
Mindkettőnél jelen van a késleltetés képességének hiánya, ami a következőket jelenti a pillecukor kísérlet tanulságai alapján:
- az átlagosnál rosszabb iskolai erednények
- kevés siker a hétköznapi életben, leginkább a munka terén
- alacsony prefrontális lebenyi aktiváció probléma megoldás során
- alacsony aktiváció a striatum területén (ez magyarázhatja az addikciót - jelen esetben a játékfüggőséget)
Különbség, hogy a pszichopata tette nem áll közvetlen kapcsolatban a késleltetés képességének hiányával, és talán nem is annyira indulatvezérelt.
2. Mi a különbség a "számítógépes játékfüggő személy" és az átlagos bűnöző között?
Talán itt is jelen van közös jegyként a késleltetés képességének hiánya, de az átlagos bűnözőnél ez nem jelent közvetlen életellenes motívumot. Az átlagos bűnöző esetleges cselekménye kevésbé veszélyes a társadalomra, azonban mindenképpen bűncselekményt valósít meg; míg a "számítógépes játékfüggő személy" sokkal inkább deviáns, a szenvedélye nem éri el a bűncselekmény jogi kategóriáját, azonban ott lappang benne a sokkal nagyobb társadalomra való veszélyesség.
A konformizmus a hasonlóság tudatos keresése. A deviancia a hasonlóság tudatos tagadása, ha a konformizmus ellentéteként állítjuk be. A deviancia mindenképpen az átlagos normáktól való eltérést jelenti, ami valamelyest tágabb jelenségkör, mint a konformizmus-ellentétes viselkedés. Számos szociálpszichológiai kísérlet, és valóban megtörtént bűncselekmény bizonyítja, hogy a konformizmus nem pozitív, és a deviancia nem negatív morális értelemben, sőt nem lehet eléjük előjelet rakni. A kulcsi ügy elkövetője valamilyen szempontból deviáns volt, de valamilyen szempontból konformista is. A büntetőeljárás során sokszor fel fog merülni a kérdés, hogy a család vajon miért nem vette észre korábban, hogy mire készül az elkövető. A válasz a sajátos konformizmus/deviancia attribúcióban van, azaz abban, hogy a család hogyan észlelte az elkövető viselkedését, és - sajnálatos módon - hogyan befolyásolta azt. Ugyanez vonatkozik a tágabb társas közegre is: a barátokra, a kisebb közösségre, amit Kulcs falu jelképez. A közösség az elkövetőt a keblén melengette, és itt ugyanaz a kérdés merül fel, mint a Josef Fritzl ügyben.
Az átlagos bűnözőt a közösség éppen hogy nem melengeti a keblén, hanem kitaszítja. Azaz az igazságszolgáltatás fura ellentmondására bukkanhatunk itt:
- a közösség (akár a társadalom) inkább a kisebb súlyú cselekményeket látja előre, és azokat üldözi. A nagyobb súlyú cselekményeket nem látja előre, és nem üldözi őket, és ebben éppen a szociálpszichológiai sajátosságok akadályozzák meg.
3. És végül a legérdekesebb kérdés: Mi a különbség egy átlagos "számítépes játékfüggő személy" és kulcsi elkövető között?
Egyszerű a válasz: a közösség.
2012. április 6., péntek
Trayvon Martin (1995-2012)
Ez az eset meg fogja rázni a kriminológiát és a szociálpszichológiát egyaránt.
2012. április 1., vasárnap
Olvasás - Mi történik, ha egy izgalmas könyvet olvasunk, minden nap, és hirtelen elveszik a könyv?
Az olvasás külső jelek belsővé tevése. Internalizáció.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)