Az olvasás külső jelek belsővé tevése. Internalizáció.
A könyvolvasás esetében ez betűkön keresztül zajlik. A betűk valójában szavakba tömörülnek, és ha ismerünk egy nyelvet, egy szó, vagy akár egy mondat is lehet egyetlen jel.
Ha mindig könyvet olvasok, az agyam rááll a jelek tömörítésére.
Ha mindig könyvet olvasok, akkor hiányozni fog az olvasás. Ha mániákusan olvasok, akkor elvonási tünetem lesz. Főleg, ha egy könyvet szenvedéllyel olvasok, de hirtelen nem jutok hozzá.
Kérdés, hogy ebben a helyzetben vajon az agy ugyanúgy működik, mint drogelvonáskor? Szinte biztos, hogy igen, csak persze valamilyen változók mentén mégiscsak enyhébben.
Az agyam éhes lesz a könyvre, és ennek megfelelően fogja feldolgozni az információkat. Ez akkor nagyon súlyos, ha folyamatosan szociálpszichológiai könyvekkel tömöm a fejem, hiszen azok azt mondják meg, hogy hogyan viselkednek az emberek társas helyzetben. Egy ilyen ekvonási helyzetben bizonyára hihetetlen magatartási helyzeteket elemez az agyam, ha éppen tömegben vagyok.
Mivel én magam a legtöbbet szociálpszichológiai és kriminológiai tudományos könyveket olvasok; ezeknek az ismereteknek szinte szabad áramlása van a fejemben. Kérdés, hogy a könyvben egyébként leírt információt elemezve látom, ha a valóságban látom, nem pedig a könyvben? (Pl. rablás a metrón.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése