2009. szeptember 30., szerda

Bukta - olyan vagyok, mint egy szex offender???

A tanár szerdán a szexuális bűnelkövetőkről beszél a tanítványainak. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon a szexuális bűnelkövetők mivel indokolják a tettüket. Ezt számos tudományos kutatás vizsgálja, és talán a leggyakoribb válasz az szokott lenni, hogy az áldozatok viselkedése és öltözéke provokálja az elkövetőket.
A tanár csütörtökön ugyanabban a tanulói csoportban felteszi a következő kérdést:
"A börtönökben olyan bűnismétlő szexuális bűnelkövető van a legtöbb, aki a kiskorúak sérelmére követi el a bűncselekményét. Szerintetek miért van ez?"
"Azért van, mert a fiatalok egyre kihívóbban öltözködnek." - hangzik a válasz egy olyan diáktól, aki az előző órán, szerdán nem volt jelen.

Tanulságok

1. A fiatalok kihívó öltözködésének szankcionálása hasonlít az F-skála 7. és 11. kérdéseire, ami eleve érdekes. A skála 13. kérdése meg éppen a szexuális bűnelkövetők szigorú büntetéséről szól. A diákjaim nagyon hevesen kiálltak azért, hogy a büntetésük súlyos legyen. Érdekes viszont mégis a korábban hiányzó diák által adott válasz.
2. A börtönben lévő szexuális bűnelkövetők védekezése egy rendkívül suta kognitív disszonancia redukció csupán. Azonban a diák válasza egy leplezett attitűd előbukkanása. Hiszen a csoportban feltehetőleg másnak is volt hasoló véleménye, de ők csendben maradtak, mert még emlékeztek az előző órára. Az 1-es tanulság fényében a diák válasza meglehetősen disszonáns. Ennek az oka nyílván a lehető legrosszabb önismeret.
3. Érdekes az is, hogy a kérdés nem arra irányult, hogy miért követnek el szexuális bűncselekményt az emberek, hanem arra, hogy vajon a bűnismétlő szexuális bűnelkövetők miért éppen a kiskorúakra specializálódnak. (Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a börtönben még inkább megerősödnek a késztetéseik, azaz a börtön "rátesz még egy lapáttal".) A diák mégis ugyanúgy válaszolt, ahogy a szexuális bűnelkövetők, sőt a fiatalokkal kapcsolatban. Az attitűd annak ellenére előjött a diákból, hogy provokáltam volna.

2009. szeptember 28., hétfő

District 9

Nos, igen. A film remekmű, még akkor is, ha a vége egy kissé csöpögős.
1. Felismeri, és kommunikálja is, hogy a sci-fikben az idegenek a bevándorlókat jelentik.
2. A lemi idegen-megismerhetetlenségi elvet - véleményem szerint - rendkívül izgalmasan detotemizálja.
3. A metafóra vonatkozik a gengekre is: a nigériaiak Dél-Afrikában.
4. Rendkívül ügyesen ábrázolja a faji előítéletek romboló mivoltát.
5. A militarizmust a valóságában írja le. Irigylésre méltóan őszinte lehet az a pár színész a hétköznapi életben, aki a fegyvermegszállottakat játssza.
6. Valódi slumokat díszletként használ. Ez szinte szemtelen fricska az elit számára.
7. Felveti a fegyverkezés és a tudomány együtteséből eredő morális konfliktust is, de nem az elcsépelt módon.
8. Személyiségfejlődés megy végbe a filmben: a főhős etnikailag tudatlanból tudatossá válik (és zseniális csavarral, ő maga is idegenné válik!!!). Legalább a kiméra állapotában képes felfogni a humanitás lényegét.
9. A valódi etnikumok (itt a nigériaiak) igyekeznek a szokásaikkal elkülönülni. Ez a kapuőr effektus.
10. Az idegenek szórakozásból gyújtanak fel házakat. Ez nekik szórakozás, az emberek számára visszatetsző. Ez is kisebbség-többség viszony. A jelenségek etnocentrikus reprezentációi közötti különbség.
11. A film alkotói rájöttek arra, hogy az előző igazságokat áldokumentumfilmben vagy realista filmben enyhén szólva bukás lett volna ábrázolni, ezért nyúltak a sci-fi nyújtotta lehetőségekhez.

2009. szeptember 27., vasárnap

Inkább legyen meleg, mint szélsőséges

Igen, azt hiszem, én magam is egy meleg gyermeket jobban el tudnék fogadni, mint egy szélsőségest ("rasszistát"). A homoszexualitás terméketlen biológiai értelemben, és szégyen. A szélsőségesség ellenben társadalmi szempontból terméketlen, és biológiai szempontból szégyen. Viszont szülőként értelmeszerűen elfogadnám a szélsőséges gyermekemet is, és nagyon törekednék rá, hogy tanpintatosan hatni tudjak rá. És, ha sikerülne, mindannyian nyernénk vele; ha nem, gondolkodnunk kellene saját magunkon, hogy hol rontottuk el a szélsőségesek ostorozását.
A meleg gyermekem biológiai értelemben nem lenne hasznos az emberiség számára, nekem sem lehetne unokám például, viszont büszke lennék minden tettére, ami a szeretet nevében nyilvánul meg, ami mégiscsak építő, és nem romboló jellegű.

Isten mint társas közeg

Mindegy, hogy isten valóban van, vagy csak félénkségből, szégyenből és gyávaságból szólunk hozzá, és valójában a körülttünk lévő emberek szeretetéért, irgalmáért és kegyelméért fohászkodunk. Sajnos az isteni keggyel felruházott szavak (mint pl. kegyelem), a történelem során annyira bemocskolódtak, hogy a társas közeg tabuként kezeli őket. Annyira, hogy nem is nagyon lehet róluk beszélni.
Ha istennel próbálunk kommunikálni, valóban válaszol. Az emberek által. Vagy, az is lehet, hogy a késztetéseink elvárásokban jellennek meg, és a társas közeg ehhez igazodik. Mindegy, hogy mi történik, istent nem tudjuk felfogni a maga valóságában, csak a szimbólumaiként.

2009. szeptember 15., kedd

Istennek lenni mi?

Istennek lenni a végtelen hatalom akarását jelenti? Vagy pusztán a teremtés tárgyát? Hogy lehet irányítani a társadalmat, ha azt hiszik rólunk, hogy istenek vagyunk? Van az utóbbi hit és az igazi hit között valódi különbség? Ezt a témát feszegeti Roger Zelazny 1967-ben íródott A fény ura című könyve, amiért csodák-csodája 1968-ban Hugo díjat kapott.

Mi az anarchizmus?

Önálló útirány, amely nagyon érdekes graffitit használ a kommunikációra. Nem köthető tisztán bal vagy jobb oldali politikai irányzatokhoz.

2009. szeptember 11., péntek

Rasszizmus és bűnelkövetés

Nehezebben lehet egy rasszistát jó útra téríteni, mint egy bűnözőt.

Konnotációk:
1. Több rasszista van, mint bűnöző. Masszívabban konstruált társadalmi valóságot hordoz magában a rasszizmus, mint a bűnözés.
2. Amennyiben a bűnözés deviancia, és elemi léte szükséges a társadalom túléléséhez, mintegy origóként szolgál a szocializációhoz, hogy ezek azok a jelenségek, amelyeket el kell kerülni; akkor lehet-e ugyanezt mondani a rasszizmusról? Lehet-e egy rasszista gondolkodót deviánsnak tartani?
3. Szerintem a második kérdésre egyértelműen nem a válasz. A rasszizmus nem deviancia, hiszen szélesebb társadalmi rétegek vallanak hasonló értékeket, mint a nyíltan rasszista gondolkodásúak. (Tehát számukra nem negatív origó a rasszizmus, mint a "becsületes" emberek számára a bűnözés.)
4. Mit történne egy börtöncellában, ahol egy bűnöző, egy rasszista és egy "becsületes" ember lenne összezárva? Melyikük mentalitása hasonlít inkább a másikéra, és milyen értékek mentén? Egy ideig nyílván a csoportjuk reprezentánsaiként viselkednének. De aztán előbújna a valódi ember belőlük.

Immanens - benne rejlő

Sokat gondolkodom ezen a szón. Mi a jelenségek valódi tartalma? Tényleg elég-e a fenomenológiai leírás, a kvantitatív vagy kvalitatív vizsgálat, vagy lehetnek sejtéseink is? Szerintem minden szervezetben létrehozott (használati) tárgy magába hordozza (benne rejlik) az egész szervezet valóságát.
Például egy közért falára kirakott, kézzel festett lap, amely azt hírdeti, hogy a boltban olcsóbb a csirkemell-filé, feltünteti az árat, az engedményt, és színes karaktereket használ; árulkodik a boltról mint szervezetről.
Mert a rendszer több, mint az elemeinek összessége (hiszen az elemekhez funkciók, és a működésükhöz szükséges szabályok járnak).
Az elem viszont magában hordozza a rendszer egészét.
Na most akkor mi van?