Mindegy, hogy isten valóban van, vagy csak félénkségből, szégyenből és gyávaságból szólunk hozzá, és valójában a körülttünk lévő emberek szeretetéért, irgalmáért és kegyelméért fohászkodunk. Sajnos az isteni keggyel felruházott szavak (mint pl. kegyelem), a történelem során annyira bemocskolódtak, hogy a társas közeg tabuként kezeli őket. Annyira, hogy nem is nagyon lehet róluk beszélni.
Ha istennel próbálunk kommunikálni, valóban válaszol. Az emberek által. Vagy, az is lehet, hogy a késztetéseink elvárásokban jellennek meg, és a társas közeg ehhez igazodik. Mindegy, hogy mi történik, istent nem tudjuk felfogni a maga valóságában, csak a szimbólumaiként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése