2009. december 26., szombat
2009. december 21., hétfő
tech és hétköznapi gondolkodás
Felhasználói szinten vajon csak olyanok vagyunk egy szoftverben, mint a patkányok az útvesztőben? Azaz fejlődik-e speciálisan az agyunk a technológiai fejlődésekkel párhuzamosan? Bizonyára, azonban nem másképpen, mint egyébként. Egy tech-mentes ember agya is éppolyan fejlett, mint egy hackeré.
2009. december 18., péntek
Mi erősebb három kuvik vagy három polip?
Meglepőnek, és teljesen irracionálisnak tűnik a kérdés. A valóságban a két állat nem is találkozhat egymással. Sok kérdés merül fel azonban magával az antropomorfizációval kapcsolatban.
1. Evolúció
A gyerekek a kérdést teljesen racionálisnak találják, és meg tudják válaszolni, hogy a polipok valószínűleg erősebbek, mert a karjaikkal megfogják a kuvikokat, és olyan erősen szorítják, hogy azok nem tudnak elmenekülni. Milyen kérdések merülhetnek fel ezzel a gyermeki meglátással kapcsolatban?
Hogyan képesek a polipok a kuvikokkal találkozni? Ha képesek lennének, vajon milyen közegben zajlana a küzdelem, vízben, levegőben vagy talajon? Számos olyan számítógépes játék van, ami nagyon hasonló helyzeteket szimulál, azaz teljesen közegfüggetlen lények harcolhatnak egymás ellen. Sőt, olyan karakterek is harcolhatnak egymás ellen, akiket a játékosok építenek fel. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a lények egy bizonyos része vízi, a másik inkább légi életvitelre lenne alkalmasabb. Ilyen értelemben a lények küzdelme szempontjából nem az a lényeg, hogy a valóságban találkozhatnak-e (mint a polip és a kuvik), hanem hogy milyen a felépítésük. Ebből a szempontból a gyermekek gondolkodása mégiscsak reálisabb, mint a racionalitás. Az első kérdés tehát így fogalmazható meg:
A létért folytatott küzdelem és a győzelem vagy a vereség milyen mértékben az emberi képzelet szüleménye?
A kuvikok csőre bizonyára kárt okozhat a polipokban, akár olyan mértékben is, hogy mégiscsak elképzelhető a kuvikok győzelme, ha azok nagyon ügyesek. Mindig a racionális esélyek alapján végződnek a harcok? Lehet, hogy az esély és az ügyesség is az emberi képzelet szüleménye? Lehet, hogy bizonyos, a fejlődés adta képességeket mi ruházunk fel az esély és az ügyesség pozitív, vagy éppen negatív módozataival? Egyedül játszható számítógépes játékokon megfigyelhető, hogy a kisebb lények (pl. egy kis ufó harca egy hatalmas szfinxszel) a gyakorlás és tanulás révén képesek diadalt aratni a nagyobb lényeken, az által, hogy a játékos az események több szintjén túljutott már. Az ilyen jellegű játékok első szintjén a karaktereknek még csak mozogniuk kell egy térben, majd a szintek egyre nehezednek, a játék vége felé általában egy nagyobb lénnyel kell megküzdeni. Képzeljük el ezt a helyzetet a három kuvik és a három polip esetében.
Az erősebb kérdése mért jelenti azt is, hogy harcnak kell kibontakoznia? Nem lenne elég az állatokat csak úgy egymás mellé állítani, megvizsgálni őket, és csupán azt mondani, hogy ez vagy az az állat erősebb? Mért kell rögtön elképzelni egyből a harcot? Sőt, hogyan lehetséges olyan harcot elképzelni, ami a valóságban szinte biztosan nem menne végbe? Valószínűleg ez úgy lehetséges, hogy minden állatnak van egy bizonyos archetípusa a fejünkben, amihez egyfajta harcmodorhoz tartozó még inkább irracionálisabb küzdelemsorozat-forgatókönyv is él a fejünkben. (Ez szinte biztosan a politikai csatározások leképeződése, hiszen ott sem zajlik fizikai küzdelem, hanem csak szócsata. A felek néha kifejezetten megtagadják az egymással való találkozást, médiumokat használnak arra, hogy interakcióba lépjenek egymással. Jelesül a médiát, tehát a mindennapi élet interakciói is olyan szimbolikusak, mint a számítógépes játékokban játszható küzdelmek.) Például, hogy a kuvikok belecsípnek a polipok lágyrészeibe, vagy, hogy a polipok a karjukkal megszorítják a kuvikokat. Magyarán úgy tűnik, hogy az antropomorfizáló agyunk a létért folyó küzdelemhez egyből a harcot is társítja.
2. Társadalomtörténet
Tételezzük fel, hogy valóban létrejön a harc. Egy nagyon fontos további kérdés merül fel. Ha létezik háromnál több kuvik, akkor a küzdelemben mennyire érdekelt a többi kuvik? Ugyanez a kérdés a polipokkal kapcsolatban is. Milyen jegyek alapján kerül kiválasztásra az a három állat, aki a másik három állattal meg fog küzdeni? Ezt a helyzetet a számítógépes játékok már nem olyan eréllyel szimulálják, mint az előzőekben tárgyalt jelenségeket. Vajon kitüntetés vagy büntetés a küzdelem? Milyen képzés és edzés szükséges ahhoz, hogy egy állat abba a csapatba kerüljön, amely megküzd? Milyen egyéb esetleges állat-társadalmi intézmények kellenek ehhez? Azaz: a küzdelem és a harc képviselet is? Ha képviselet, akkor e mögött áll szervezettség, azaz társadalom, avagy nem, és csak társas folyamatok állnak a jelenség mögött? Vagy mindkettő?
Egy okosan (emberien) felépített stratégia mindenképpen igényel előzetes információkat, azaz hírszerzést. Létezne ilyen polipok és a kuvikok között? A hírszerzést diplomáciával is támogatni kell. Létezne egyáltalán előzetes kapcsolat a polipok és a kuvikok társadalma között? Ezeknek a kérdéseknek azért van a fantáziánál több értelmük, mert az előzetes feltételezésünk az volt, hogy a harc létrejön. Magyarán az összetűzéshez mindenképpen kapcsolat kell, az nem jöhet létre csak úgy, minden előzmény nélkül.
Ha a polipok és a kuvikok társadalma létezik, akkor az rendelkezik történettel? Vannak olyan törvényszerűségek, amelyek alapján be lehet jósolni, hogy kik fognak részt venni az összecsapásban, kik lesznek a tanárok, szurkolók, felkészítők, edzők, és így tovább? A társadalom tagozódik feladatok szerint. Kell ehhez irányítás? Magyarán: ha a harc a fejünkben él, akkor a fejünkben ott él egy megszervezett, fejlődő társadalom képe is. Hogy ez jobban érthető legyen, létezik vajon egy könnyített krónika, ami lejegyzi, hogy korábban kik voltak a polip- és kuvikharcosok, ki volt az edzőjük, és ki volt a vezetőjük? Azaz a társadalomtörténet magával vonzza magát a történelmet is, azaz az írott társadalomtörténetet?
A fentiek függvényében a két faj közötti viszony csak ellenséges lehet? Vagy létezne baráti viszony is polipok és kuvikok között? Esetleg az is elképzelhető, hogy a harc inkább sport vagy kulturális esemény lenne?
3. Kriminológia
Az eddigi feltételezések azon alapultak, hogy a polipok és a kuvikok közötti összecsapás a két faj, azaz a két társadalom között zajlik. Lehetségesnek tartottuk az előző hipotézisben, hogy akár egy társadalomnak is ki kell épülnie ahhoz, hogy a harc egyáltalán kialakulhasson. Két lehetőségünk van, vagy elfogadjuk ezt a hipotézist, vagy nem.
Ha elfogadjuk, akkor még nem ússzuk meg azt a lehetőséget, hogy a kuvikok és a polipok közötti összecsapás mögött nem csupán társadalmi, hanem antiszociális szervező is erők állnak. Azaz a szerveződés inkább társas alapon jön létre annak érdekében, hogy a közösen lakott terület és a közösen játszott szerep terén az egyik fél kiüsse a másikat. Nem is kell olyan nagyon elvonatkoztatnunk a polipoktól és a kuvikoktól, hiszen mind a kettő faj ragadozó életmódot él, azaz a szerepük nagyjából megegyezik. Magyarán még nagyobb mértékű antropomorfizáció lenne szükséges egy olyan harchoz, amelyet például három kaktusz és három polip vív. (A gyermekek számára bizonyára ez sem okoz nehézséget.)
A társadalmi hipotézis elfogadásából még nem szükségszerűen következik a harc, éppen fordítva állítottuk, hogy a harc létéhez szükséges a társadalom. Azonban a harc a társadalom léte mellett nem biztos, hogy bekövetkezik, mert a polipok és a kuvikok akár diplomáciai eszközökkel is léphetnek egymással interakcióba. A társadalmakban azonban szinte biztos, hogy akadnak olyan egyének, olyan egyedi állatok, akik nem tudnak vagy nem akarnak igazodni a megállapodáshoz. A békés együttélés helyett egyes deviáns polipok arra vetemednek, hogy egyes kuvikokat megtámadnak, vagy fordítva. Mint a korábbiakban láttuk, létrejön a társadalom, és minden bizonnyal létrejön az állam és az igazságszolgáltatás is, mint mondjuk a polipok és a kuvikok belügye. Az igazságszolgáltatás a normaszegéseket nyílván szankcionálja, és a rossz polipok és kuvikok valamilyen szinten kiszakadnának az adott társadalmakból, és egy idő után (feltételezve, hogy a társadalomnak van története) életvitelükké válna a bűnözés. E kisebb polip és kuvikcsoportok szintén felvehetnék egymás ellen a harcot. Ebben az esetben érdekes a társadalmi jelenségek kérdése, ami a deviáns lényeknél egészen máshogy alakul. Itt ugyanis a harcra való képzettség és készültség elsősorban a gazdatársadalom rossz (?) működése miatt alakul ki, és ellene irányul, míg a társadalmi tézis esetén éppen a másik a társadalom ellen. A geng tehát az adott társadalom része, és a tevékenysége a társadalom ellen irányul, de látszólag ugyanilyen tevékenység a társadalom részéről is megnyilvánulhat egy másik társadalom felé is.
4. Szociálpszichológia
Vajon mennyiben függ a polipok és a kuvikok tevékenysége a döntéseiktől, a döntéseik sorozatától? Mi befolyásolja azt, hogy hogyan készülnek fel a harcra? Hogyan hozzák meg a döntéseiket, és előfordulnak-e hibák az információk feldolgozásában?
Mit fognak tartani a polipok általános értelemben a kuvikokról, és fordítva? Ha egy kuvik felfogását a polipokról elmondanánk egy polipnak, az vajon magára ismerne?
Szinte bizonyos, hogy a kognitív folyamatok során hibák és torzítások lépnének fel, és ez jelentősen befolyásolná az adott rendszer működését, és szinte biztos, hogy a gazdaságát is. Elképzelhető például, hogy a polipok a kuvikról azt képzelnék, hogy sokkal nagyobbak, mint valójában, és ugyanígy a kuvikok akár azt is gondolhatnák a polipokról, hogy egyes szerveik kifejezetten az ellenük való támadásra szolgálnak. A kis polipgyerekek álmukban a kuvikok véres csőreitől félnének, és a kiskuvikok a polipok hatalmas tapadókorongjaitól. Ezek a negatív tendenciák egyértelműen az adott társadalmak belügyeiből erednének, nem pedig a másik állat valós tulajdonságaiból. Persze mindez csak akkor képzelhető el, ha a polipok és a kuvikok úgy gondolkodnak, mint az emberek, azaz előítéleteik és sztereotípiáik vannak. Persze az is lehetséges, hogy ezek a dolgok univerzálisak és a csoportos lét esszenciális következményei. Embereknél ez így van. Magyarán: az ellenségkép kialakulása is csupán emberi dolog?
5. Szolarisztika
Stanisław Lem, a híres Solaris című könyvében azt veti fel, hogy két értelemmel bíró civilizáció fizikai kapcsolatot ugyan képes egymással létesíteni, kommunikálni képesek a másik irányában, azonban kölcsönös kommunikáció, azaz interakció nem jöhet létre. Ezek szerint nem is kell társadalomnak létrejönnie ahhoz, hogy olyan jelenetek történjenek meg a polipok és a kuvikok között, amit egy külső szemlélő harcnak vélne. Többféle értelmezése lehet ennek.
Egyrészt az egyik fél vélheti, hogy másik fél harcol, holott mondjuk, az csak a szeretetét óhajtja kifejezni, és az egyik félnek sincs fogalma arról, hogy mit tesz a másik.
Másrészt lehet, hogy ez egyik fél semmilyen szinten nem viszonyul a másikhoz, sőt az is lehetséges, hogy egyik fél sem viszonyul a másikhoz. Az utóbbira példa lehet, ha egy kuvik merő véletlenségből a tengerbe ürít, és az ürüléke a polip szemébe kerül, és egymás között hatalmas távolság van, nem érzékelik egymást. Látszik, hogy ezeknek az eseményeknek csekély a valószínűsége, legalábbis a mi gondolkodásunk szerint.
Azonban az is lehetséges, hogy a szemlélő érti félre a két állat találkozását, mind a kettőnek szándékot tulajdonít. Ez ismét szociálpszichológia. Lem azonban a problémát azzal spékeli meg, hogy az esetleges szemlélő teljesen érdektelen, még nem is értelmezi a látottakat. Azaz összességében még azt is kétségbe lehet vonni, hogy van-e egyáltalán valamilyen tudat a társas vagy társadalmi szerveződések mögött. Magyarán, még az sem létezik, hogy elképzeljük a polipok és a kuvikok közötti harcot.
1. Evolúció
A gyerekek a kérdést teljesen racionálisnak találják, és meg tudják válaszolni, hogy a polipok valószínűleg erősebbek, mert a karjaikkal megfogják a kuvikokat, és olyan erősen szorítják, hogy azok nem tudnak elmenekülni. Milyen kérdések merülhetnek fel ezzel a gyermeki meglátással kapcsolatban?
Hogyan képesek a polipok a kuvikokkal találkozni? Ha képesek lennének, vajon milyen közegben zajlana a küzdelem, vízben, levegőben vagy talajon? Számos olyan számítógépes játék van, ami nagyon hasonló helyzeteket szimulál, azaz teljesen közegfüggetlen lények harcolhatnak egymás ellen. Sőt, olyan karakterek is harcolhatnak egymás ellen, akiket a játékosok építenek fel. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a lények egy bizonyos része vízi, a másik inkább légi életvitelre lenne alkalmasabb. Ilyen értelemben a lények küzdelme szempontjából nem az a lényeg, hogy a valóságban találkozhatnak-e (mint a polip és a kuvik), hanem hogy milyen a felépítésük. Ebből a szempontból a gyermekek gondolkodása mégiscsak reálisabb, mint a racionalitás. Az első kérdés tehát így fogalmazható meg:
A létért folytatott küzdelem és a győzelem vagy a vereség milyen mértékben az emberi képzelet szüleménye?
A kuvikok csőre bizonyára kárt okozhat a polipokban, akár olyan mértékben is, hogy mégiscsak elképzelhető a kuvikok győzelme, ha azok nagyon ügyesek. Mindig a racionális esélyek alapján végződnek a harcok? Lehet, hogy az esély és az ügyesség is az emberi képzelet szüleménye? Lehet, hogy bizonyos, a fejlődés adta képességeket mi ruházunk fel az esély és az ügyesség pozitív, vagy éppen negatív módozataival? Egyedül játszható számítógépes játékokon megfigyelhető, hogy a kisebb lények (pl. egy kis ufó harca egy hatalmas szfinxszel) a gyakorlás és tanulás révén képesek diadalt aratni a nagyobb lényeken, az által, hogy a játékos az események több szintjén túljutott már. Az ilyen jellegű játékok első szintjén a karaktereknek még csak mozogniuk kell egy térben, majd a szintek egyre nehezednek, a játék vége felé általában egy nagyobb lénnyel kell megküzdeni. Képzeljük el ezt a helyzetet a három kuvik és a három polip esetében.
Az erősebb kérdése mért jelenti azt is, hogy harcnak kell kibontakoznia? Nem lenne elég az állatokat csak úgy egymás mellé állítani, megvizsgálni őket, és csupán azt mondani, hogy ez vagy az az állat erősebb? Mért kell rögtön elképzelni egyből a harcot? Sőt, hogyan lehetséges olyan harcot elképzelni, ami a valóságban szinte biztosan nem menne végbe? Valószínűleg ez úgy lehetséges, hogy minden állatnak van egy bizonyos archetípusa a fejünkben, amihez egyfajta harcmodorhoz tartozó még inkább irracionálisabb küzdelemsorozat-forgatókönyv is él a fejünkben. (Ez szinte biztosan a politikai csatározások leképeződése, hiszen ott sem zajlik fizikai küzdelem, hanem csak szócsata. A felek néha kifejezetten megtagadják az egymással való találkozást, médiumokat használnak arra, hogy interakcióba lépjenek egymással. Jelesül a médiát, tehát a mindennapi élet interakciói is olyan szimbolikusak, mint a számítógépes játékokban játszható küzdelmek.) Például, hogy a kuvikok belecsípnek a polipok lágyrészeibe, vagy, hogy a polipok a karjukkal megszorítják a kuvikokat. Magyarán úgy tűnik, hogy az antropomorfizáló agyunk a létért folyó küzdelemhez egyből a harcot is társítja.
2. Társadalomtörténet
Tételezzük fel, hogy valóban létrejön a harc. Egy nagyon fontos további kérdés merül fel. Ha létezik háromnál több kuvik, akkor a küzdelemben mennyire érdekelt a többi kuvik? Ugyanez a kérdés a polipokkal kapcsolatban is. Milyen jegyek alapján kerül kiválasztásra az a három állat, aki a másik három állattal meg fog küzdeni? Ezt a helyzetet a számítógépes játékok már nem olyan eréllyel szimulálják, mint az előzőekben tárgyalt jelenségeket. Vajon kitüntetés vagy büntetés a küzdelem? Milyen képzés és edzés szükséges ahhoz, hogy egy állat abba a csapatba kerüljön, amely megküzd? Milyen egyéb esetleges állat-társadalmi intézmények kellenek ehhez? Azaz: a küzdelem és a harc képviselet is? Ha képviselet, akkor e mögött áll szervezettség, azaz társadalom, avagy nem, és csak társas folyamatok állnak a jelenség mögött? Vagy mindkettő?
Egy okosan (emberien) felépített stratégia mindenképpen igényel előzetes információkat, azaz hírszerzést. Létezne ilyen polipok és a kuvikok között? A hírszerzést diplomáciával is támogatni kell. Létezne egyáltalán előzetes kapcsolat a polipok és a kuvikok társadalma között? Ezeknek a kérdéseknek azért van a fantáziánál több értelmük, mert az előzetes feltételezésünk az volt, hogy a harc létrejön. Magyarán az összetűzéshez mindenképpen kapcsolat kell, az nem jöhet létre csak úgy, minden előzmény nélkül.
Ha a polipok és a kuvikok társadalma létezik, akkor az rendelkezik történettel? Vannak olyan törvényszerűségek, amelyek alapján be lehet jósolni, hogy kik fognak részt venni az összecsapásban, kik lesznek a tanárok, szurkolók, felkészítők, edzők, és így tovább? A társadalom tagozódik feladatok szerint. Kell ehhez irányítás? Magyarán: ha a harc a fejünkben él, akkor a fejünkben ott él egy megszervezett, fejlődő társadalom képe is. Hogy ez jobban érthető legyen, létezik vajon egy könnyített krónika, ami lejegyzi, hogy korábban kik voltak a polip- és kuvikharcosok, ki volt az edzőjük, és ki volt a vezetőjük? Azaz a társadalomtörténet magával vonzza magát a történelmet is, azaz az írott társadalomtörténetet?
A fentiek függvényében a két faj közötti viszony csak ellenséges lehet? Vagy létezne baráti viszony is polipok és kuvikok között? Esetleg az is elképzelhető, hogy a harc inkább sport vagy kulturális esemény lenne?
3. Kriminológia
Az eddigi feltételezések azon alapultak, hogy a polipok és a kuvikok közötti összecsapás a két faj, azaz a két társadalom között zajlik. Lehetségesnek tartottuk az előző hipotézisben, hogy akár egy társadalomnak is ki kell épülnie ahhoz, hogy a harc egyáltalán kialakulhasson. Két lehetőségünk van, vagy elfogadjuk ezt a hipotézist, vagy nem.
Ha elfogadjuk, akkor még nem ússzuk meg azt a lehetőséget, hogy a kuvikok és a polipok közötti összecsapás mögött nem csupán társadalmi, hanem antiszociális szervező is erők állnak. Azaz a szerveződés inkább társas alapon jön létre annak érdekében, hogy a közösen lakott terület és a közösen játszott szerep terén az egyik fél kiüsse a másikat. Nem is kell olyan nagyon elvonatkoztatnunk a polipoktól és a kuvikoktól, hiszen mind a kettő faj ragadozó életmódot él, azaz a szerepük nagyjából megegyezik. Magyarán még nagyobb mértékű antropomorfizáció lenne szükséges egy olyan harchoz, amelyet például három kaktusz és három polip vív. (A gyermekek számára bizonyára ez sem okoz nehézséget.)
A társadalmi hipotézis elfogadásából még nem szükségszerűen következik a harc, éppen fordítva állítottuk, hogy a harc létéhez szükséges a társadalom. Azonban a harc a társadalom léte mellett nem biztos, hogy bekövetkezik, mert a polipok és a kuvikok akár diplomáciai eszközökkel is léphetnek egymással interakcióba. A társadalmakban azonban szinte biztos, hogy akadnak olyan egyének, olyan egyedi állatok, akik nem tudnak vagy nem akarnak igazodni a megállapodáshoz. A békés együttélés helyett egyes deviáns polipok arra vetemednek, hogy egyes kuvikokat megtámadnak, vagy fordítva. Mint a korábbiakban láttuk, létrejön a társadalom, és minden bizonnyal létrejön az állam és az igazságszolgáltatás is, mint mondjuk a polipok és a kuvikok belügye. Az igazságszolgáltatás a normaszegéseket nyílván szankcionálja, és a rossz polipok és kuvikok valamilyen szinten kiszakadnának az adott társadalmakból, és egy idő után (feltételezve, hogy a társadalomnak van története) életvitelükké válna a bűnözés. E kisebb polip és kuvikcsoportok szintén felvehetnék egymás ellen a harcot. Ebben az esetben érdekes a társadalmi jelenségek kérdése, ami a deviáns lényeknél egészen máshogy alakul. Itt ugyanis a harcra való képzettség és készültség elsősorban a gazdatársadalom rossz (?) működése miatt alakul ki, és ellene irányul, míg a társadalmi tézis esetén éppen a másik a társadalom ellen. A geng tehát az adott társadalom része, és a tevékenysége a társadalom ellen irányul, de látszólag ugyanilyen tevékenység a társadalom részéről is megnyilvánulhat egy másik társadalom felé is.
4. Szociálpszichológia
Vajon mennyiben függ a polipok és a kuvikok tevékenysége a döntéseiktől, a döntéseik sorozatától? Mi befolyásolja azt, hogy hogyan készülnek fel a harcra? Hogyan hozzák meg a döntéseiket, és előfordulnak-e hibák az információk feldolgozásában?
Mit fognak tartani a polipok általános értelemben a kuvikokról, és fordítva? Ha egy kuvik felfogását a polipokról elmondanánk egy polipnak, az vajon magára ismerne?
Szinte bizonyos, hogy a kognitív folyamatok során hibák és torzítások lépnének fel, és ez jelentősen befolyásolná az adott rendszer működését, és szinte biztos, hogy a gazdaságát is. Elképzelhető például, hogy a polipok a kuvikról azt képzelnék, hogy sokkal nagyobbak, mint valójában, és ugyanígy a kuvikok akár azt is gondolhatnák a polipokról, hogy egyes szerveik kifejezetten az ellenük való támadásra szolgálnak. A kis polipgyerekek álmukban a kuvikok véres csőreitől félnének, és a kiskuvikok a polipok hatalmas tapadókorongjaitól. Ezek a negatív tendenciák egyértelműen az adott társadalmak belügyeiből erednének, nem pedig a másik állat valós tulajdonságaiból. Persze mindez csak akkor képzelhető el, ha a polipok és a kuvikok úgy gondolkodnak, mint az emberek, azaz előítéleteik és sztereotípiáik vannak. Persze az is lehetséges, hogy ezek a dolgok univerzálisak és a csoportos lét esszenciális következményei. Embereknél ez így van. Magyarán: az ellenségkép kialakulása is csupán emberi dolog?
5. Szolarisztika
Stanisław Lem, a híres Solaris című könyvében azt veti fel, hogy két értelemmel bíró civilizáció fizikai kapcsolatot ugyan képes egymással létesíteni, kommunikálni képesek a másik irányában, azonban kölcsönös kommunikáció, azaz interakció nem jöhet létre. Ezek szerint nem is kell társadalomnak létrejönnie ahhoz, hogy olyan jelenetek történjenek meg a polipok és a kuvikok között, amit egy külső szemlélő harcnak vélne. Többféle értelmezése lehet ennek.
Egyrészt az egyik fél vélheti, hogy másik fél harcol, holott mondjuk, az csak a szeretetét óhajtja kifejezni, és az egyik félnek sincs fogalma arról, hogy mit tesz a másik.
Másrészt lehet, hogy ez egyik fél semmilyen szinten nem viszonyul a másikhoz, sőt az is lehetséges, hogy egyik fél sem viszonyul a másikhoz. Az utóbbira példa lehet, ha egy kuvik merő véletlenségből a tengerbe ürít, és az ürüléke a polip szemébe kerül, és egymás között hatalmas távolság van, nem érzékelik egymást. Látszik, hogy ezeknek az eseményeknek csekély a valószínűsége, legalábbis a mi gondolkodásunk szerint.
Azonban az is lehetséges, hogy a szemlélő érti félre a két állat találkozását, mind a kettőnek szándékot tulajdonít. Ez ismét szociálpszichológia. Lem azonban a problémát azzal spékeli meg, hogy az esetleges szemlélő teljesen érdektelen, még nem is értelmezi a látottakat. Azaz összességében még azt is kétségbe lehet vonni, hogy van-e egyáltalán valamilyen tudat a társas vagy társadalmi szerveződések mögött. Magyarán, még az sem létezik, hogy elképzeljük a polipok és a kuvikok közötti harcot.
2009. december 11., péntek
Kéznyújtásnyira van a deviancia
Éppen ezért nem tudunk megválni a devianciától.
Éppen ezért igazoljuk a közeli devianciát.
Éppen ezért súlyosabbnak véljük a távolabbi devianciát.
Ezt a szociálpszichológia hozzáférhetőségi torzításnak mondja.
Éppen ezért képtelenség a kriminológiai jelenségeket szociálpszichológiai törvényszerűségek nélkül tanulmányozni.
Éppen ezért igazoljuk a közeli devianciát.
Éppen ezért súlyosabbnak véljük a távolabbi devianciát.
Ezt a szociálpszichológia hozzáférhetőségi torzításnak mondja.
Éppen ezért képtelenség a kriminológiai jelenségeket szociálpszichológiai törvényszerűségek nélkül tanulmányozni.
Hot cognition
Mindenki azt látja meg, amit meg akar látni.
Ebből az "akar" az emóció és a motiváció, éz összes többi pedig a kogníció.
Ebből az "akar" az emóció és a motiváció, éz összes többi pedig a kogníció.
Tevék látása és a szórólapok
1.
Elhiszik, hogy tevék vannak a KÖKI-n? Jobban teszik, ha elhiszik. Pedig hányan utaznak el Egyiptomba és Tunéziába télvíz idején, hogy tevéket lássanak, erre hopp, itt vannak a KÖKI-n, teljesen ingyen láthatók. Olcsóbban jön ki az élet, ha megszervezzük a csoportos tevékenységet?
2.
Aki társasházban lakik, nagyon jól tudja, hogy micsoda gondot jelent a kéretlen hirdetések tömkelege a postaládákban, mert
- környezetszennyező,
- veszélyezteti a biztonságunkat, mert a terjesztők tudják, ha sokáig nem vagyunk otthon,
- veszélyezteti a biztonságunkat, mert ezek szerint bárki bejöhet a társasházba, aki illetéktelen...
stb.
A dolog megmutatja, hogy mennyire képes egy kisebb közösség megszervezni az életét, és mennyire hagyja, hogy mások bemerészkedjenek a kis közzösségbe, azaz közösségi kohézió mérőfoka az, hogy mennyire szemetes a lépcsőház.
Ezek szerint, minden apróbb közösségnek van migráció-politikája, és egyfajta deviancia elmélete is, azaz, hogy mit enged be az adott közösségbe, és mit tekint eltérőnek.
Olcsóbban jön ki az élet, ha megszervezzük a csoportos tevékenységet?
Elhiszik, hogy tevék vannak a KÖKI-n? Jobban teszik, ha elhiszik. Pedig hányan utaznak el Egyiptomba és Tunéziába télvíz idején, hogy tevéket lássanak, erre hopp, itt vannak a KÖKI-n, teljesen ingyen láthatók. Olcsóbban jön ki az élet, ha megszervezzük a csoportos tevékenységet?
2.
Aki társasházban lakik, nagyon jól tudja, hogy micsoda gondot jelent a kéretlen hirdetések tömkelege a postaládákban, mert
- környezetszennyező,
- veszélyezteti a biztonságunkat, mert a terjesztők tudják, ha sokáig nem vagyunk otthon,
- veszélyezteti a biztonságunkat, mert ezek szerint bárki bejöhet a társasházba, aki illetéktelen...
stb.
A dolog megmutatja, hogy mennyire képes egy kisebb közösség megszervezni az életét, és mennyire hagyja, hogy mások bemerészkedjenek a kis közzösségbe, azaz közösségi kohézió mérőfoka az, hogy mennyire szemetes a lépcsőház.
Ezek szerint, minden apróbb közösségnek van migráció-politikája, és egyfajta deviancia elmélete is, azaz, hogy mit enged be az adott közösségbe, és mit tekint eltérőnek.
Olcsóbban jön ki az élet, ha megszervezzük a csoportos tevékenységet?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)