Hogy milyen hangulat volt ott? Hát ilyen.
Körülbelül 13 évesen fedeztem fel az Iron Maident, a Powerslave albumot, de valahogy a Somewhere In Time album lett mégis a kedvencem, talán azért mert, futurisztikus. Legalább négy szám miatt: Caught Somewhere In Time, Wasted Years, The Loneliness Of The Long Distance Runner, és a misztikus Deja-Vu.
A lemez borítóján van egy telihold, aminek a fénye a felhőkön is átdereng, de maga a Hold teljes mértékig látszik.
A Wasted Years elején, közben és a végén hallható gitárszóló - a fő téma - azonnal a fülembe mászott, és persze egyáltalán nem értettem a dal szövegét, de valahogy sejtettem mégis, hogy miről szól: a hiába múló időről. Valahogy át tud jönni ez a zenén keresztül? Hát persze. Aztán ez a dal a Pop-tari-top-on is első lett, alig mertem hinni a fülemnek!
A lemezborító pedig hihetelenül beindította fantáziámat.
