Hogy ki kinek az ismerőse, az olyan, mint az iskolai nagyszünet: aki te ismersz, azt ismeri az a másik is, akit szintén ismersz. Az ismeretségi láncolat önmagába fut. Akivel megismerkedünk, azzal van közös ismerősünk, és nem csak az, aki megismertett minket.
Az ismerősi lánc olyan, mint a fénysugár a fekete lyuk körül: fénysebességgel önmagával találkozik. Így tapasztaljuk meg, hogy mi is valójában a szelfünk (kik vagyunk mi, a másik szemében), ha mások visszamondanak nekünk valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése