2010. december 30., csütörtök

Ayahuasca Magyarországon

Nos, az én blogomnak jóval kevesebb a látogatója, mint ennek: Ayahuscareality.
1999 és 2000 között rengeteget olvastam erről a növényről meg más enteogénekről, és főleg a trip reportok érdekeltek, és meg kell mondjam, el is varázsoltak. A blogoldal írója szerintem nagyon korrekten kezeli a kérdést. Felettem ilyen szempontból már régen elszállt az idő, de érdekes olvasni más emberek a beszámolóit.  

2010. december 29., szerda

Cormac McCarthy: Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen

1985-ben publikálta ezt a könyvet a szerző. A 2666 óta nem volt ilyen élményem. Ez a könyv is az USA-Mexikói határon játszódik, rendkívül, már-már varázslatosan, eposzian kegyetlen, és nem utolsó sorban pszicheledilkus. Nagyon tetszettek nekem a pszichedelikus részek: hosszú lovaglások a sivatagba, apró villámok este a fegyvereken, a beteg ló, akinek a feje kétszeresére duzzadt, és így tovább. A könyv végtére is egy brutális gengről szól...
Az USA létrejötte mögött a legdurvább erőszak áll, miért gondolnánk, hogy ez ma -  a terjeszkedése idején - nem így van?  

2010. december 28., kedd

Words of the prophets - Budapest 1.

Budapest, Nyugati Pályaudvar. A falfirka régebbi, mint a vágányokról szóló matrica.

"Bácsi kérem, rám inkább ne vigyázzon // könnyezünk a demokráciától // csípi a szemünk a biztonság"

Fogszabályzó ábrázolása a falfirkán. A maszk agyába szódásszifon feje hatol. Budapest, BVSC pálya.

Fakjuhok. Budapest, Bem rakpart.

Te következel, mondja az angol nyelvű firka, alatta három Kádár portré, alatta kalapos labelscar, még jobban alatta szintén kalapos labelscar, talán a huszas évekből. Budapest, Akácfa utca. 

Talán napszemüveget hordó maszk. Éppen olyan szimbolikus, mint a Willendorfi Vénusz. Nem tudhatjuk, hogy mit jelent, talán a partizásra, és a drogozásra utal. Budapest, Nagymező utca.

Metal Kaos. 2000-ben, Budapesten több helyen megjelent falfirka, nem viseli magán a tegek szinte szabványos jegyeit, mégis az egyik leggyakoribb teg volt. Budapest, Csömöri út.

Oi!. A felirat tökéletesen konzerválódott a nyolcavanas évekből. Budapest, Kiskorona utca. Ez egy lakótelepi, tízemeletes ház "lichthofja". 

Fénykép utáni stencil próbálkozás egy tízemeletes ház oldalán. Valaki áthúzta a képet egy éles tárggyal. Budapest, Újhegyi Lakótelep.

Munch Sikoly c. képére képére emlékeztető koponya egy elektromos szekrényen, Budapest, KÖKI, keleti oldal.

2010. december 20., hétfő

Vajon melyik lesz ezek közül büntetendő?

A rasszista?

A szexista? (Nyilvánvalóan 14 év alatti gyerek rajzolta...)

A szélsőbalos? (Tinik műve egy vasúti sín mellett...)

A csúfolódó? (Ezt is gyerek készítette)

A letépett posztert "elcsúfító"?

A nyolcvanasévekbeli és egyébként rasszista? (CMÖ és OI!)

A 2000-es évek tini rasszistája?

A közüzemet csúfító?

A mindent vegyítő halmazatot kap? (Közüzem, rasszista...)

A megfejthetetlen? (803)

Az ajtóra én rajzoltam, de külföldön. Akkor most mi lesz?

A pornó?

2010. december 14., kedd

A bűnös ember

A fotó eredetije itt található
Ecce homo. Lényeg a szenzáció, a spektákulum. Az igazság valódi szerepe eltörpül?
A képen egy magyar celebet látunk, a bírósági tárgyalóterem közepén. A fotósok úgy helyezkednek el, hogy lehetőleg a legjobb fényképet tudják elkészíteni a média számára. Szinte egymást érik a kamerák. A vádlott alakjának kisatírozása után bárki odaképzelheti magát ebbe a szerepbe.
Az eseményről készült többi fénykép is megdöbbentő. A vádlott csücsörített szájjal néz szembe a bíróval, mintha egy rajtakapott kisfiút látnánk, aki teljesen tanácstalan, hogy most mi fog történni vele. A vádlott a mély teremben, mintha fohászkodna, úgy tekint a plafon felé. Arcán a számonkérés gesztusai tükröződnek. A vádlott telefonál, ahogy éppen vonul be a terembe, és eközben egy fotós pár centiméterről teleobjektívvel fotózza.
A bíró a pulpituson egyedül ül, nagy komolyan tekint maga elé, mintha érezné az egész ügy súlyát, előtte 11 sajtóorgánum mikrofonjai, és az irathegyek.
Talán lent embert is boncolhatnának, olyan érdekes az egész, akkora előadás.
Milyen jó, hogy a főszerepet éppen egy színész játssza. Most aztán lehet látni, hogy egy "celeb", hogyan szenved. Most aztán ő is megszívja (nemcsak azt a kokaincsíkot, amit az általa okozott baleset előtt fogyasztott el...). Most az átlagállampolgár láthatja, hogy az igazság kardja lesújt kíméletlenül. Aki harácsolt, az elbukik; és ez nyilvános, lehet rajta csámcsogni.

Tudja-e az átlagember, hogy egy évben hányan állnak éppen ott, ahol a "celeb"?
Tudja-e az átlagember, hogy milyen valódi drámák játszódnak le ebben a teremben egyébként?
Ezek a helyek egyébként nem túl sok embert érdekelnek, de most igen. Nem szabadna azonban arról elfelejtkezni, hogy ezek a történések, és ezek a helyek tartják össze a társadalmunk szövetét.
És nézzük meg, hogy milyen a társadalmunk! 
Tudjuk azt, hogy milyen nemzetiségű, vagyoni helyzetű, társadalmi hátterű, iskolai végzettségű, családi állapotú emberek ülnek nap mint nap a vádlottak padján? (Bizony, azok ülnek ott, akiket a legundorítóbbnak tartunk.)
Fel tudunk idézni egy hétköznapi esetet? Vagy csak a televízió vakít el minket, a politika és a bulvársajtó?

2010. december 10., péntek

Sztereotíp gondolkodás


A sztereotípia azt jelenti, hogy az ember asszociációi renyhék bizonyos tárgyakkal kapcsolatban. Itt sem szabad azonban megfelejtkezni a társas befolyásolásról, azaz arról a társas közegről, ahol az egyén mozog. Ez a társas közeg fogja befolyásolni a gondolati renyheség irányát. Talán az az igazság, hogy minden ember gondolkodása renyhe egy bizonyos irányban, egy bizonyos területen. Az enyém szinte bizotosan az autószerelés ügyében, de még számos ilyen területet fel tudnék sorolni. A renyheség azonban edzhető, éppen úgy, mint az izmok. Az edzéshez kognitív erőfeszítés kell. Meg kell tanulnom bizonyos asszociációkat, és nem szabad a gondolataimat minden esetben a már bejárt vágányokra taszajtanom. Emlékeznem kell bizonyos dolgokra, nem szabad megengednem, hogy a memóriám szelektíven működjék. A problémáimat nem mindig egy kaptafára (pl. vállrándítással) kellene lerendeznem, és így tovább. Sokan azt gondolják a pszichológiáról, hogy az csak az érzelmekkel foglalkozik (mit érez Ön? vagy a brutális vicc a pszichológusokról: Akarsz róla beszélni?), de valójában nem: a tudatosság azt jelenti, hogy gondolatilag hogyan tudok felülkerekedni az érzelmeimen. Ezt jelenti az önismeret. Nagy csapda, ha az ember önmagáról is sztereotíp módon gondolkodik, és mondjuk nem emlékszik vissza egyes hibáira. 
A sztereotípia még nem jelent értékítéletet, azaz nem szabad összekeverni az előítélettel. A sztereotípiával az a gond, hogy súlytalan, nem jár az egyén önbecsülése szempontjából kockázattal. Az önmagkunkkal való szembesülés gyengévé tesz minket, és úgy látjuk önmagunkat, hogy a látott képet képtelenek vagyunk összeegyeztetni az önmagunkról alkotott sztereotípiákkal. Ezt az összeegyeztethetetlenséget igyekszünk elmaszatolni.Ezt hívják kognitív disszonancia redukciónak, amely folyamat szinte ellenállhatatlan jutalmakkal kecsegtet számunkra: egyre kevésbé kell önmagunkkal szembesülni, egyre nyugodtabbak leszünk. Ez az adott pillanatban kifejezetten hasznos lehet, azonban az embert folyton meglepetések érik.
A sztereotípia egyáltalán nem jelent cselekvést, azaz olyan magartartást, aminek a másik ember életében azonnali hatása van. A diszkriminációhoz először el kell jutni az előítéletig. Súlyos hibát követnek el azok, akik a sztereotíp gondolkodást összemossák az előítéletességgel vagy a diszkriminációval. Ez a szexizmussal vagy rasszizmussal vagdalkozók rémes tette: azért mert valaki azt gondolja, hogy az összes cigány lusta, még nem biztos, hogy ki is irtja őket. 

Az összes cigány lusta = sztereotípia
Az összes cigány lusta, ezért utálom a cigányokat = előítélet
Az összes cigány lusta, ezért utálom őket, és ki fogom őket nyírni = diszkrimináció

A cigánybűnözésben való hit csupán sztereotípia, amennyiben az egyén nem cselekszik szabad elhatározásából a cigányok ellen. Ha a cigánybűnözést vallókra azt mondjuk, hogy előítéletesek vagy diszkriminálnak, akkor megsértjük őket. Védekezni kezdenek, és a további sztereotíp képzettársításaikat kezdik sorolgatni érvként. Ezzel sajnos feltüzeljük őket, és arra fognak jutni, hogy csak egymást képesek megérteni. Ezzel még mindig nem lesznek előítéletesek, mert nem a cigányokat fogják utálni, hanem azt a személyt, aki tagadta a cigánybűnözést. Ezt érzékelni fogja az a személy, aki nem hisz a cigánybűnözésben, és egyre elkeseredettebb lesz. A két fél egymást fogja címkézni rasszisztának vagy hazaárulónak.

Az a rémes, hogy a "hazaáruló" és a "rasszista" szavakat a politika adta nagyon rosszul a hétköznapi emberek szájába. És ennek semmi köze a cigányokhoz, de köze van a hatalom akarásához.

2010. december 7., kedd

A graffiti néha mégis barbarizmus

Ezt a firkát a fogaskerekű hegyvidéki végállomásán találtam. Nyílván arra utal, hogy a zsidóknak a szemeteskukában van a helye. Nagy kérdés, hogy ezt Magyarországon miért kellett angolul írni? Vajon mit akart kifejezni az angolságával a firkáló? Vajon hány éves lehet az személy, aki ilyet ír egy szemetesre? Milyen nemű? Pillanatnyi indulat lehetett benne vagy egy megszilárdult nézetét fejezte ki? Kit akart ezzel provokálni? Sejti-e, hogy milyen érzéseket kelt ez az arra járókban? Tudja, hogy túristák is járnak arra? És, hogy Rendőrtiszti Főiskolások? A főiskolán egyébként külföldiek is tanulnak. Mit tanulhatunk ebből a firkából? Mit kell és mit lehet felfognunk belőle? Mit kell tennünk a jelenség ellen? Milyen társadalmi erő bújik meg a jelenség mögött? Vajon mit szólna a firkáló családja ehhez a tetthez?  

Két fehér mackó

Ma a Westendben egy játékboltban vásároltam. A pulton hevert két fehér plüssmackó egymás mellett. Már éppen távoztam volna, amikor odajött a meglehetősen testes biztonsági őr. Fekete kommandós ruhában, kopaszra nyírva, és hájnyaka is volt.
- Na mi van, mackó, mackó... - hebegte a biztonsági őr. Megfogta az egyik plüssmackót és a fejét nyomkodni kezdte.
- Mondj valamit... Mondj valamit... - viccelődött a biztonsági őr a maga módján.
A pult mögött álló két, talán 165 centi magas, de hetven kiló feletti, műkörmös lányok csak unottan néztek.

Amikor hazánkban megjelentek a hipermarketek, a butikokban kikent-kifent csajok ácsorogtak, a biztonsági őrök nyakkendőt hordó, sovány, nyugdíjas katonák vagy rendőrök voltak.

2010. december 5., vasárnap

Médiaártalom: Nem halványították el rendesen a drog nevét...

Többször látszik, hogy a GBL nevű szerről van szó ebben a videóban.
A "GBL" alatti linken a TASZ cikke látható a "videóban" szó alá linkelt riportról.