 |
| A fotó eredetije itt található |
Ecce homo. Lényeg a szenzáció, a spektákulum. Az igazság valódi szerepe eltörpül?
A képen egy magyar celebet látunk, a bírósági tárgyalóterem közepén. A fotósok úgy helyezkednek el, hogy lehetőleg a legjobb fényképet tudják elkészíteni a média számára. Szinte egymást érik a kamerák. A vádlott alakjának kisatírozása után bárki odaképzelheti magát ebbe a szerepbe.
Az eseményről készült többi fénykép is megdöbbentő. A vádlott csücsörített szájjal néz szembe a bíróval, mintha egy rajtakapott kisfiút látnánk, aki teljesen tanácstalan, hogy most mi fog történni vele. A vádlott a mély teremben, mintha fohászkodna, úgy tekint a plafon felé. Arcán a számonkérés gesztusai tükröződnek. A vádlott telefonál, ahogy éppen vonul be a terembe, és eközben egy fotós pár centiméterről teleobjektívvel fotózza.
A bíró a pulpituson egyedül ül, nagy komolyan tekint maga elé, mintha érezné az egész ügy súlyát, előtte 11 sajtóorgánum mikrofonjai, és az irathegyek.
Talán lent embert is boncolhatnának, olyan érdekes az egész, akkora előadás.
Milyen jó, hogy a főszerepet éppen egy színész játssza. Most aztán lehet látni, hogy egy "celeb", hogyan szenved. Most aztán ő is megszívja (nemcsak azt a kokaincsíkot, amit az általa okozott baleset előtt fogyasztott el...). Most az átlagállampolgár láthatja, hogy az igazság kardja lesújt kíméletlenül. Aki harácsolt, az elbukik; és ez nyilvános, lehet rajta csámcsogni.
Tudja-e az átlagember, hogy egy évben hányan állnak éppen ott, ahol a "celeb"?
Tudja-e az átlagember, hogy milyen valódi drámák játszódnak le ebben a teremben egyébként?
Ezek a helyek egyébként nem túl sok embert érdekelnek, de most igen. Nem szabadna azonban arról elfelejtkezni, hogy ezek a történések, és ezek a helyek tartják össze a társadalmunk szövetét.
És nézzük meg, hogy milyen a társadalmunk!
Tudjuk azt, hogy milyen nemzetiségű, vagyoni helyzetű, társadalmi hátterű, iskolai végzettségű, családi állapotú emberek ülnek nap mint nap a vádlottak padján? (Bizony, azok ülnek ott, akiket a legundorítóbbnak tartunk.)
Fel tudunk idézni egy hétköznapi esetet? Vagy csak a televízió vakít el minket, a politika és a bulvársajtó?
azt hittem, a nyilvános akasztást nem lehet alulmúlni. ennek a nyilvános boncolásnak mégis sikerült.
VálaszTörlésaz átlag ember akkor tud felidézni egy hétköznapi esetet, ha neki személyesen volt hétköznapi esete. ami persze (már mint a személyes "hétköznapi eset" megélése csakúgy, mint a felidézése) nyilvánvalóan szubjektív, és szubjektíve torzított. amúgy meg csak előregyártott,a szocializáció során elsajátított, és többnyire a médiumok által konstruált valóság élményei(nk) vannak, társadalmi termékek, szociális konstruktumok (ld.: social contruction of reality). amiket persze bizonyos határok közt ugyancsak szubjektíven interpretálunk.
vagyis marad a bukott celeb a porond közepén, és a cinikus pontius pilátus. meg a cirkusz. ha márt a kenyér ennyire fogyóban
Ez a firma is úgy fog ülni, mint a Farkasházy?!? VIP zárka, VIP kaja, VIP bánásmód?! Rohangálhat a böriben szabályok nélkül? Akkor inkább legyen belőle gyászhír a közlekedési rovatban...! Mert megérdemelné.
VálaszTörlés