Lost/világvallások/világeszmék

Most ez a blog lefogyott megint a gondolatok vázlatos gyűjtögetésére. Most éppen a Lost sorozatról jutott eszembe valami.

Tegnap néztem meg a legutolsó részt, amiben talán kiderült, hogy mi is a megoldás. Nem is ez a lényeg, hanem az ablak a templomban, ahol Jack és az apja beszélgetnek a végső jelenet előtt. Az ablakon a világvallások szimbólumai: hinduizmus, budhizmus, iszlám, kereszténység, sitnoizmus, judaizmus, ha jól emlékszem.

Vagy tíz éve annak már, hogy Bencének mondtam, hogy a világvallások éppen azért világvallások, mert a nyomaik jelen vannak az egész világon, a hétköznapjainkra olyan kulturális nyomást gyakorolnak, hogy nem tudunk nélkülük létezni, az identitásunknak ezek nélkül nincsen értelme, nem tudnánk magunkat meghatározni ezek nélkül.

És lám, ma lehajlás közben, amikor ismét felfedeztem a medencei légzést, az agyamban is keletkezett valami. Arra gondoltam, hogy talán világvallásokhoz hasonlóan vannak világeszmék is. és ezek is éppen úgy benne vannak a szelfünkben, és senki soha nem tud megszabadulni tőlük. Ezek az eszmék talán a politikai eszmékkel egyenlőek, azaz azzal, hogy az emberek a közösségi döntéshozatal során melyik póluson állnak, hová sorolják be magukat. A konzervativizmus és a liberalizmus mindenképpen ide tartozik, de lehet hogy a "szélsőséges" gondolkodások is, a nacionalizmus és a kommunizmus, valamint a zöld gondolkodás és talán a feminizmus. Nem tudom. 

pcp

Kataton fiú
Úttesten fetreng
Parkolóban táncol
Hat rendőr alig tudja megbilincselni
Vérezve, meztelenül, nem érdekli a gázspré

Most, hogy megvan

azaz éppen, hogy nincs még a PhD fokozatom, mert még van egy hivatalos eljárás, ami állítólag csak formalitás, szóval, most, hogy meg volt a nyilvános vita, ki tudja, mihez kezdek?

Lezárult egy szakasz. Másik megálló jön. Legalábbis az elmebeli megpróbáltatások terén. Az elmúlt két napban két olyan álmom is volt, amelyben egy oszlopot kerülgettem, és az oszlop másik oldalán ott táncikált valaki, nem tudom, hogy ki. Aztán félni kezdtem, és elém állt egy zömök, magas, kopasz férfi. Körszakálla volt, és gondosan nyírt bajsza, erős szőrzete. Azt mondta nekem, hogy elvettem tőle valamit, ami az övé, és adjam vissza. Persze én nem értettem, hogy miről beszélt, hiszen először láttam az életemben. Ma hajnalban ugyanennél az oszlopnál jártam, ami rendesen össze volt firkálva, tehát a kedvemre való volt. Ma is volt valaki az oszlop mögött, de nem tudtam meg, hogy ki, mindig úgy táncolt, hogy ne láthassam meg. Vagy valahogy csak véletlenül kerülgettük egymást, ő is látni akart engem, és elbénáztuk, aztán úgy kellet csinálni, mintha nem is keresnénk egymást. Mintha nem is akarnánk egymástól semmit. Azért kellett úgy csinálni, hogy ne égjünk le egymás előtt.

A társadalom rengeteg ilyen fura szabállyal van megspékelve, és a mindennapi viselkedésünket ezek irányítják. Álmomban is a társadalmi érintkezéseken gondolkodom, de ott a jelenségek teljesen manifesztek, nem pedig szimbolikusak. A manifeszt dolgok azért nem érthetőek, mert nem tudjuk őket felruházni társadalmi jelentésekkel, míg a szimbolikus szabályoknak úgy engedelmeskedünk, ahogy az álmainkban cselekszünk: a tudatunk nagyon alacsony szinten van, szinte nem is létezik.

Ha mások a szimbólumok, vagy a szimbólumoknak körülírt jelentése van, akkor egészen más a helyzet. Ilyen a közlekedés. Ezt magamon a reptereken vettem észre. Az ember csak megy, izgul, és reménykedik abban, hogy nem téved el, és közben úgy  tesz, mintha minden rendben lenne, mert nem lehet csak úgy pánikba esni, nem lehet a leterhelt személyzetet folyton kérdezgetni, mert akkor azok mit szólnak hozzá. Igazából minden társas helyzet ilyen. Csak van olyan, amiben rutinosak vagyunk. 

Képzőművészet és társadalomtudomány (Index videók)

Bódvalenke.Freskók.
Ex-Tűzraktár graffiti. Káosz Kapitány azért tud.
VáltóSáv rajzok-képek. A zsűriben én is benne voltam, de ez alig számít valamit. A képek remekek.
Művészetterápiások képei.Kiss Tibor hihetetlenül jól beszél.