Tegnap egy
elég ütős filozófiai szájt böngészésekor bukkantam erre a nyilatkozattételre: "There is no female Mozart because there is no female Jack the Ripper." --
Camille Paglia. Azaz
nincs női Mozart, mert nincs női Hasfelmetsző Jack.
Nagyon elgondolkodtató ez a kijelentés, nem hagy nyugodni.
1. Tényleg ennyire nem ismernénk a női tehetségeket?
2. Tényleg nem ennyire nem ismerjük el a női teheségeket?
3. Tényleg ennyire más jellegű a női tehetség? (Mozart rengeteg szimfóniát írt, és ez hatalmas teljesítmény, de/és vannak olyan nők, akik több, mint tíz gyereket szültek. Akkor most mi a "rengeteg", és mi a "teljesítmény". Úgy tűnik, hogy ezeket maszkulin módon értelmezzük. Sejtem, hogy ezzel nem mondok semmi újat.)
És vannak női sorozatgyilkosok, akikről azért hallani.
Íme.
Lehet, hogy Paglia az emberek által betölthető szerepek körét állandónak tekinti, azonban azt a spektrumot, amelyet ezek a szerepek lefednek, nemtől függőnek. Ezek a halmazok (női szerephalmaz, férfi szerephalmaz) metszetet képeznek, de a határaik bármilyen értelemben közel azonos kiterjedésűek. Itt a "bármilyen értelem" az jelenti, hogy morális, fizikai, lelki, társas, elvi, jogi stb, szempontból is lehet határt húzni a szereplehetőségek (azaz a szelf) köré.
Nekem azonban kamaszkoromtól van egy "ideám", ami a női és a férfi lélek közötti különbséget próbálja megvilágítani.