Sorozatgyilkos nők és tehetséges nők

Tegnap egy elég ütős filozófiai szájt böngészésekor bukkantam erre a nyilatkozattételre: "There is no female Mozart because there is no female Jack the Ripper." -- Camille Paglia. Azaz nincs női Mozart, mert nincs női Hasfelmetsző Jack.

Nagyon elgondolkodtató ez a kijelentés, nem hagy nyugodni.

1. Tényleg ennyire nem ismernénk a női tehetségeket?

2. Tényleg nem ennyire nem ismerjük el a női teheségeket?

3. Tényleg ennyire más jellegű a női tehetség? (Mozart rengeteg szimfóniát írt, és ez hatalmas teljesítmény, de/és vannak olyan nők, akik több, mint tíz gyereket szültek. Akkor most mi a "rengeteg", és mi a "teljesítmény". Úgy tűnik, hogy ezeket maszkulin módon értelmezzük. Sejtem, hogy ezzel nem mondok semmi újat.)

És vannak női sorozatgyilkosok, akikről azért hallani. Íme.

Lehet, hogy Paglia az emberek által betölthető szerepek körét állandónak tekinti, azonban azt a spektrumot, amelyet ezek a szerepek lefednek, nemtől függőnek. Ezek a halmazok (női szerephalmaz, férfi szerephalmaz) metszetet képeznek, de a határaik bármilyen értelemben közel azonos kiterjedésűek. Itt a "bármilyen értelem" az jelenti, hogy morális, fizikai, lelki, társas, elvi, jogi stb, szempontból is lehet határt húzni a szereplehetőségek (azaz a szelf) köré.

Nekem azonban kamaszkoromtól van egy "ideám", ami a női és a férfi lélek közötti különbséget próbálja megvilágítani.

1. A női fényes, ragyog és mozog.

2. A férfilélek szürke, tompa és inkább mozdulatlan.

3. A nő lélek jóval kisebb, mint a férfi lélek.

4. Ha a női lélek megtorpan vagy megnő, annak nem tudom, hogy mi lesz a következménye (talán olyan lesz, mint Aileen Wournos - de ebben az esetben szintén szürke lesz talán.)

5. Ha a férfi lélek megmozdul, az lesz olyan helyzet, mint Mozart: világhír és mindenki a lába előtt hever.

6. Azonban a legnagyobb férfi-lélek-megmozdulás sem lehet akkora, mint a legkisebb női-lélek-megmozdulás.

Talán szép hasonlat ez a hat pont, amire 17 évesen gondoltam (akkoriban a csillagászatról és a szelfről intenzíven elmélkedtem, de a szelfről nem tudtam, hogy az szelf), és most írtam le végre 38 évesen, azonban sok dolgot nem magyaráz meg.

A katolikus kánon valahol- sajnos nem tudom, hogy hol - azt vallja, hogy a lélek nemtelen. Ez talán azt jelenti, hogy a nem illúziója a testhez - azaz a bűnhöz - kötődik. Ha úgy tekintem, hogy a szelf a szerepek összessége térben és időben is (márpedig én úgy tekintem), akkor igenis van a léleknek is neme. Ez a lelki nem (pl. férfi szelf, női szelf) azonban bármilyen szempontból tűnhet kiegyenlítetlennek. Ez utóbbival részben ellentétes Camille Paglia kijelentése (bár nem tudom, hogy milyen kontextusban hangzott el a kijelentés), ugyanis ha két  létező valami nem kiegyenlített, akkor mennyiségileg és minőségileg sem lehet egyenlő. A mennyiségi egyenlőség következik Peglia kijelentéséből, de a minőségi nem. Tehát a mennyiségi egyenlőség meghatározottsága miatt nem tudok egyetérteni Paglia kijelentésével.

Azaz:

1. Ha nincs női Mozart, mert nincs női Hasfelmetsző Jack, akkor a női és a férfi szerepek közé mennyiségi egyenlőségjel tehető, minőségi viszont nem.

2. A minőségi egyenlőség azonban nem lehet független a mennyiségitől. (Az erkölcs nem lehet független a gyakorolt szerepektől.)

3. Ezért valószínűleg van női Mozart és van női Hasfelmetsző Jack is, azonban mindkettőt elkerüli a maszkulin dominanciájú figyelem.