2012. augusztus 30., csütörtök
Iskola a határon
Le a Merényikkel, de csak úgy, ahogy Medve tenné.
Nagyon ütős a könyv, fel fogom használni a totális intézmények elméletéhez Ottlik művét.
Nagyon ütős a könyv, fel fogom használni a totális intézmények elméletéhez Ottlik művét.
Az utánzásos tanulás, az identitás és a bűnözés
Gyermekek viselkedését megfigyelve arra jutottam, hogy az utánzásos tanulás (A. Bandura) hátterében az identitás kialakulása állhat.
Az egyéves körüli gyermeknek mindig az kell, amit a körülötte lévők használnak. A nagyobb gyerekek pedig egymást utánozzák (pl. sakálosat játszanak, rabolnak, vagy t-rex-est játszanak, rémiszgetik a többi gyereket) az óvodáskorban.
1. A sakálos játék
Négykézlábra ereszkednek, nyávognak, fetrengenek, birkóznak, és néha odamennek a társaikhoz és elrabolják tőlük, amivel éppen játszanak. A fogaikat mutogatják. A sakálos játékban fiúk játsznanak, és az áldozatok leginkább fiúk, de nagyobb lányok, sőt az anyukák is lehetnek. Később ez a játék kergetőzésbe csap át, egymást üldözik, és a rohangálás közben szándékosan alig kerülik el a kisebb gyerekeket (mert azokra vigyáznak), a nagyobbakat pedig kiabálással sértegetik, vagy ellökik. Ismét négykézlábra ereszkednek és bírkóznak, harapdálják egymást.
2. T-rex-es játék
A kezüket karmoló helyzetbe merevítik, vicsorognak, és őshüllőszerűen nagyokat lépnek, a derekuknál meghajolnak. A homlokukkal összecsapnak, és birkózás-szerűen tépegetik egymást. A szülők azt mondják, hogy az óvodában tanulják el egymástól ezeket a játékokat. Az is lehet, hogy rajzfilmekből, vagy ami még döbbenetesebb: tudományos ismeretterjesztő kisflimekből vagy természetfilmekből. A T-rex játék áldozatai lányok, akik megrémülnek az ősgyíkoktől, és sikoltozva futnak el. A T-rex bármikor sakállá változhat úgy, hogy az egyik fiú felveti, hogy "most meg játsszunk sakálosat".
3. Behaviour-addikció
Saját kislányomon figyeltem meg (egyéves), hogy mindig azt akarja csinálni, amit én. Nyilvánvaló, hogy így alakul az identitása. Érdekes lesz ez később: a gyerekek egymást utánozzák, és kamaszkorban már "dedós" lesz a fogócska-bújócska-birkózás játék, és egyre inkább szimbolizálódik. Leginkább a tiltott magatartás utánzásában, legyen az csíntevés, bűncselekmény vagy drogozás.
4. A lányok közössége
9-10 éves lányoknál figyeltem meg a következő eseményt. A játszótéren egy padon három lány nézegette a matrica gyűjteményét. A füzetekben csillogó matricákat ragaszgattak, amik leginkább kisállatokat, angyalkákat és rajzfilmfigurákat ábrázoltak. A téren egy magányos lány is bandukolt. A kezében egy füzetet tartott. Odasomfordált a többi lányhoz, és némán kinyitotta a füzetét, amiben ugyanolyan matricák voltak, mint a többiekében. Egy barnahajú, szemüveges lány rút grimaszt vágva azt mondta neki, hogy menjen onnan, tűnjön el, "go away" angolul. A három lány továbbra is csak egymás közösségében csinált mindent, de csak a barna szemüveges utasította el nyilvánvalóan a magányos lányt, gúnnyal, leereszkedően, hangosan és egész felső testével gesztikulálva.
5. A "jó kutya" játék
Hárman vagy négyen játsszák, kb. 11-12 évesek. Két vagy három fiú biciklizik vagy szaladgál, és gúnyol egy egyedülálló fiút. Az egyedülálló fiú mindük között a legerősebb. A biciklisek egy angolszerű halandzsa dalt énekelnek, minközben az egyedülálló, napbarnított, szőke fiúnak azt mondják, hogy "na, ki a jó kutya?". A kontextusból kiderül, hogy a játék egyik lányege az, hogy a szőke fiút nem tekintik embernek, hanem csak kutyának. A kutya azonban veszélyes: labdákkal dobálja a biciklizőket és megkergeti a futkározókat. Néha elkap egyet. Ekkor az interakció megváltozik, mert egyértelmű, hogy a kutya erősebb. A fogoly becézgetni kezdi a szőke a fiút: "kutyuskám, jó van, kutyuskám!", és mind a ketten nevetnek. A nevetés inkább a szőke fiúnál őszinte, a fogolynál nem.Azt figyeltem meg, hogy az egész játékot az angol-halandzsa dal indítja el. Két-három fiú elkezdi, és a szőkének bele kell mennie a játékba, hogy megőrizze a tekintélyét. (Egyébként mást is játszanak, például dömpereken tolják, húzzák egymást, de ha megszólal a dal, "jó kutyást" kell játszani.) A szőke fiúnak érdekes stratégiái vannak. Hangzatos kijelentésekte tesz: "elfutni, elfuthatsz, ha tudsz, de nem menekülhetsz!". Az alacsony betonfal mellé bújik, harcászati mozgással, és figyeli, hogy mikor jönnek a prédák. A labdákkal többször célba talál. Az eltalált préda lebecsmérli az ügyességét, amikor a labdához beszél: "szia labda, viszontlátásra!". Szembetűnő, hogy a fiúk arra törekednek, hogy egyszerre legyenek viccesek és gúnyosak, és minél szónokiabbak.
A prédák-üldözők csoportjába nem lehet csak úgy bekerülni. Legalább bicikli kell hozzá (drága bmx is lehet, vagy kisebb mtb).Négy-öt fiú figyelemmel kíséri a "jó kutya" játékot, de nem állhatnak be a prédák közé. A szőke fiú viszont néha őket is elkapja, és akkor ők is azt mondják neki, hogy "kutyuskám". Az egyik nagyobb kívülállót a szőke fiú próbálta magához édesgetni, hogy legyen a "testőre". "Ebben nekem az a jó, hogy a testőröm leszel, neked pedig az, hogy játszhatsz." - hangzott a fagyos szerződés ajánlat. A nagyobb fiú inkább nem ment bele, és egyedül kezdett szaladgálni.
A prédák egyértelműn felnéznek a szőke fiúra, és bármikor kölcsönadják neki a biciklijüket. Ha a szőke fiú kéri, akkor azonnal az a válasz, hogy "Persze, bármikor!". A szőke fiú leugrik a legmagasabb mászókáról is, felmászik a hinta tetejére, ügyesen csimpaszkodik és szalad. A téren jelenlévő lányok szemében is tekintélye van, csak tőle fogadják el némileg a közeledést. A fiú-lány interakciók során mindig ő áll elől, a többi fiú csak néz.
6. Lányok harca a hintáért
A játszótéren mindig kevesebb a hinta, mint a gyerek, amikor ott vannak, de mégis sokszor előfordul, hogy a hinta üres. Aztán az arra rohangáló gyerekek közül valakinek az eszébe jut, hogy hintázzon, és egyből ott teremnek vagy öten.
Így tettek azok a lányok is, akiket megfigyeltem. Öten voltak, és a legkisebb ült a hintában, a nővére meg lökte. Nem pont a hintába akart szállni mindenki, hanem három lány vetélkedett, hogy melyik tud a hintáról felmászi az állványra. Az irányítás a nővérnél volt, aki igen hevesen lökdöste a hintát, benne a húgával, amikor az a lány akart mászni, aki a legelevenebb volt. A szelídebb lányok esetén lelassított. A kishuga ezeket a perceket sokkal jobban kedvelte.
Az eleven lány azonban nagyon ügyes volt, sokkal ügyesebb, mint a nála nagyobb lányok, de nem érte el sem lábbal, sem kézzel azokat a léceket, amiken fel lehetett volna kapaszkodni az állványra. Így a béna lányok jutottak fel, az ügyes nem, mert egyszerűen csak nőnie kellett volna.
A legnagyobb lány, aki eddig a hintát lökte, nagy nehezen felmászott a másik oldalról az állványra. Innen könnyebb, mert ott volt a csúszda kapaszkadója. A fürge lány villámgyorsan utána mászott. Rájött, hogy itt is fel lehet mászni, és magabiztosan egyensúlyozott az állványon, míg a hájasabb nagyobb lány félni kezdett, hogy leesik.
Jó példa ez arra, hogy hogyan figyelik meg a gyerekek egymás mutatványait, hogyan utánozzák le, valamint, hogy az otthonról hozott - szintén utánzott - megküzdési stratégiákat hogyan alkalmazzák.
4. A lányok közössége
9-10 éves lányoknál figyeltem meg a következő eseményt. A játszótéren egy padon három lány nézegette a matrica gyűjteményét. A füzetekben csillogó matricákat ragaszgattak, amik leginkább kisállatokat, angyalkákat és rajzfilmfigurákat ábrázoltak. A téren egy magányos lány is bandukolt. A kezében egy füzetet tartott. Odasomfordált a többi lányhoz, és némán kinyitotta a füzetét, amiben ugyanolyan matricák voltak, mint a többiekében. Egy barnahajú, szemüveges lány rút grimaszt vágva azt mondta neki, hogy menjen onnan, tűnjön el, "go away" angolul. A három lány továbbra is csak egymás közösségében csinált mindent, de csak a barna szemüveges utasította el nyilvánvalóan a magányos lányt, gúnnyal, leereszkedően, hangosan és egész felső testével gesztikulálva.
5. A "jó kutya" játék
Hárman vagy négyen játsszák, kb. 11-12 évesek. Két vagy három fiú biciklizik vagy szaladgál, és gúnyol egy egyedülálló fiút. Az egyedülálló fiú mindük között a legerősebb. A biciklisek egy angolszerű halandzsa dalt énekelnek, minközben az egyedülálló, napbarnított, szőke fiúnak azt mondják, hogy "na, ki a jó kutya?". A kontextusból kiderül, hogy a játék egyik lányege az, hogy a szőke fiút nem tekintik embernek, hanem csak kutyának. A kutya azonban veszélyes: labdákkal dobálja a biciklizőket és megkergeti a futkározókat. Néha elkap egyet. Ekkor az interakció megváltozik, mert egyértelmű, hogy a kutya erősebb. A fogoly becézgetni kezdi a szőke a fiút: "kutyuskám, jó van, kutyuskám!", és mind a ketten nevetnek. A nevetés inkább a szőke fiúnál őszinte, a fogolynál nem.Azt figyeltem meg, hogy az egész játékot az angol-halandzsa dal indítja el. Két-három fiú elkezdi, és a szőkének bele kell mennie a játékba, hogy megőrizze a tekintélyét. (Egyébként mást is játszanak, például dömpereken tolják, húzzák egymást, de ha megszólal a dal, "jó kutyást" kell játszani.) A szőke fiúnak érdekes stratégiái vannak. Hangzatos kijelentésekte tesz: "elfutni, elfuthatsz, ha tudsz, de nem menekülhetsz!". Az alacsony betonfal mellé bújik, harcászati mozgással, és figyeli, hogy mikor jönnek a prédák. A labdákkal többször célba talál. Az eltalált préda lebecsmérli az ügyességét, amikor a labdához beszél: "szia labda, viszontlátásra!". Szembetűnő, hogy a fiúk arra törekednek, hogy egyszerre legyenek viccesek és gúnyosak, és minél szónokiabbak.
A prédák-üldözők csoportjába nem lehet csak úgy bekerülni. Legalább bicikli kell hozzá (drága bmx is lehet, vagy kisebb mtb).Négy-öt fiú figyelemmel kíséri a "jó kutya" játékot, de nem állhatnak be a prédák közé. A szőke fiú viszont néha őket is elkapja, és akkor ők is azt mondják neki, hogy "kutyuskám". Az egyik nagyobb kívülállót a szőke fiú próbálta magához édesgetni, hogy legyen a "testőre". "Ebben nekem az a jó, hogy a testőröm leszel, neked pedig az, hogy játszhatsz." - hangzott a fagyos szerződés ajánlat. A nagyobb fiú inkább nem ment bele, és egyedül kezdett szaladgálni.
A prédák egyértelműn felnéznek a szőke fiúra, és bármikor kölcsönadják neki a biciklijüket. Ha a szőke fiú kéri, akkor azonnal az a válasz, hogy "Persze, bármikor!". A szőke fiú leugrik a legmagasabb mászókáról is, felmászik a hinta tetejére, ügyesen csimpaszkodik és szalad. A téren jelenlévő lányok szemében is tekintélye van, csak tőle fogadják el némileg a közeledést. A fiú-lány interakciók során mindig ő áll elől, a többi fiú csak néz.
6. Lányok harca a hintáért
A játszótéren mindig kevesebb a hinta, mint a gyerek, amikor ott vannak, de mégis sokszor előfordul, hogy a hinta üres. Aztán az arra rohangáló gyerekek közül valakinek az eszébe jut, hogy hintázzon, és egyből ott teremnek vagy öten.
Így tettek azok a lányok is, akiket megfigyeltem. Öten voltak, és a legkisebb ült a hintában, a nővére meg lökte. Nem pont a hintába akart szállni mindenki, hanem három lány vetélkedett, hogy melyik tud a hintáról felmászi az állványra. Az irányítás a nővérnél volt, aki igen hevesen lökdöste a hintát, benne a húgával, amikor az a lány akart mászni, aki a legelevenebb volt. A szelídebb lányok esetén lelassított. A kishuga ezeket a perceket sokkal jobban kedvelte.
Az eleven lány azonban nagyon ügyes volt, sokkal ügyesebb, mint a nála nagyobb lányok, de nem érte el sem lábbal, sem kézzel azokat a léceket, amiken fel lehetett volna kapaszkodni az állványra. Így a béna lányok jutottak fel, az ügyes nem, mert egyszerűen csak nőnie kellett volna.
A legnagyobb lány, aki eddig a hintát lökte, nagy nehezen felmászott a másik oldalról az állványra. Innen könnyebb, mert ott volt a csúszda kapaszkadója. A fürge lány villámgyorsan utána mászott. Rájött, hogy itt is fel lehet mászni, és magabiztosan egyensúlyozott az állványon, míg a hájasabb nagyobb lány félni kezdett, hogy leesik.
Jó példa ez arra, hogy hogyan figyelik meg a gyerekek egymás mutatványait, hogyan utánozzák le, valamint, hogy az otthonról hozott - szintén utánzott - megküzdési stratégiákat hogyan alkalmazzák.
2012. augusztus 28., kedd
2012. augusztus 26., vasárnap
2012. augusztus 24., péntek
2012. augusztus 20., hétfő
2012. augusztus 18., szombat
2012. augusztus 8., szerda
2012. augusztus 1., szerda
Törd el
Gondolatkísérlet
Kérlek, figyelmesen, minden részletre ügyelve olvasd végig!
1. Tételezzük fel, hogy egy valóságshow részese vagy, ahol összesen száz ember vesz részt. A műsorban nem csak az igazi szereplők láthatók, hanem a szervezők is, fekete ruhában. A résztvevők fehér ruhában vannak. A szervezők is százan vannak.
2. A fő szabály az, hogy ha a kezünkbe adnak egy kis zöld kártyát, akkor azonnal el kell törnünk, és be kell lélegeznünk a belőle áradó füstöt, ami azonnal megöl minket. A halál teljesen fájdalommentes. Ha ezt nem tesszük meg, akkor kínhalállal halunk meg. Először élve megnyúznak minket, aztán levágják a végtagjainkat, aztán kiszúrják a szemünket, és lefejeznek. A torzóinkat egy nagy teremben helyezik el.
3. A gyilkosságokat a szervezők hajtják végre. A résztvevőket beszélgetésre hívják egy terembe. Az életünk eseményeiről kell beszélni nagyon őszintén. Kérdésekre kell válaszolnunk. A szégyennel kapcsolatos kérdéseket tesznek fel.
4. A résztvevőket párosával hívják be, és végig kell hallgatni a másik feleleteit. A kérdezők kegyetlenek, a végsőkig kérdeznek. Akit hosszasabb gondolkodáson, hazugságon vagy mismásoláson kapnak, annak azonnal odaadják a kis kártyát. A két résztvevő közül sorsolással döntik el, hogy kit kérdeznek, és ki nézi végig.
5. A résztvevők teljesen hitetlenkedve hallgatják a játékszabályokat. Pár óráig csak azt hiszik, hogy tréfálnak velük, de amikor rádöbbennek, hogy a helyet nem lehet elhagyni, néhányan rettegni kezdenek. Ez a rettegés csak fokozódik, amikor az első résztvevőt megölik.
6. A történések ezen fázisában a résztvevők pár halál után rájönnek, hogy minden igaz, amit a szervezők mondtak. Látnak kínhalált, és látnak kártya általi halált is.
7. A résztvevők között vannak gyerekek, nők, férfiak, terhes nők, idősek, betegek, mozgássérültek, vakok, értelmi fogytékosok, bűnözők, zsenik, de a többség mégis teljesen átlagos ember.
8. Ebben a gondolatkísérletben, te önmagad vagy. Végignézed gyerekek, terhes nők, öregek stb. halálát, és több beszélgetésen túl vagy már.
9. Egy idő után látható, hogy a szervezők éppen olyanok, mint a résztvevők, pl: van köztük gyerek és terhes nő is. Mindenki kíméletlen, kegyetlen, de ugyanakkor mindenki nagyon profi. El is mondják, hogy ez a munka a hivatásuk, és csak páruk csinálja az egészet először. Kiderül az is, hogy mindannyian túlélték ezt a játékot.
10. Ekkor derül ki: a százból egy ember lesz az utolsó élő résztvevő, akiből később szervező válik. Az első ötven ember halála után egyes résztvevők rájönnek, hogy a szervezőket befolyásolni lehet, hogy kit vigyenek beszélgetésre. Egyes résztvevők hangsúlyozzák, hogy vannak köztük gonosz vagy beteg emberek, akiknek korábban meg kell halni. Vannak olyan emberek, akik szexuális szolgáltatásokkal ússzák meg a behívást.
11. Viszály tör ki a résztvevők között, verekedések, sőt gyilkossági kísérlet is, amit a szervezők elbeszélgetéssel "honorálnak", és a "gyilkos" személy győztesen kerül ki a helyzetből. Ez az esemény többször megismétlődik, de olyan is előfordul, hogy a "gyilkos" résztvevő hal meg.
12. Egy idő után mégis minden teljesen kiszámíthatatlanná válik, de ekkor már csak 25-en vagytok. Semmit sem lehet tudni, és páran bejárnak a hullák termébe, és segítenek a szervezőknek. Az időérzék is teljesen eltűnik, úgy érzik többen, hogy a véres játék kezdete óta még egy nap sem telt el.
13. A vége felé már csak tizen vagytok, és nagyon jól ismeritek egymást. Mindenki hallott mindenkiről mindent.
14. Öten vagytok. Már mindenki segített a szervezőknek, és mindenki eladta magát nekik. Valaki öngyilkosságot kísérel meg, de megakadályozzák, és beszélgessel honorálják. Túléli.
15. Négyen vagytok. Mindenki megőrült. Gondoltok valakire, hogy biztos az fogja túlélni, de ő hal meg.
16. Hárman vagytok. Már csak a szervezők elitjével érintkeztek. Tulajdonképpen szakadatlan beszélgetésben vagytok. Már minden témát kimerítettetek. Kötelező filozofálni. Elbukik egy ember. Gyakorlatilag filozófiai kérdés miatt: az öngyilkosság bátorság vagy gyávaság? Lekaszabolják, mert nem meri eltörni a kártyát.
17. Ketten vagytok. Közösen kell halálra kínoznotok az imént elbukott embert. A másik túlélő embertől kezdettől fogva nagyon undorodsz. Semmi közös nincs bennetek. Gyűlölöd. Ő is téged. A szervezők meg mindent tudnak.
18. Utolsó beszélgetés. Téged kérdeznek. Irigyled a másik (résztvevő) embert? Rossz választ adsz. Még engedik, hogy szólj pár szót, de a hozzád érzelmileg legközelebb álló szervező, azt mondja: "Törd el a kártyádat!", és a kezedbe adja. Még pár másodperced van. Eltöröd a kártyát, hátradőlsz, és élvezettel szívod be a füstöt, de érzed, hogy valami nincs rendben. Iszonyú testi és lelki kínokat élsz át. Ezek a kínok kívülről nem láthatók. Nem tudhatod meg soha, hogy vajon csak a te kártyád volt ilyen, vagy a többieké is. Rájössz, hogy minden szervező (és egykori résztvevő) azt hiszi, hogy a kártya mindenkinél fájdalommentes halált okozott, de ez legalább a te esetedben nem így történt. Rémes agóniádban még látod a többieket. A vég előtt még annak a lehetőségét is elgondolod, hogy lehet, hogy a gyötrelmet csak beképzeled, mert valójában annyira szeretnél élni, hogy abban reménykedsz, hogy legalább a fájdalom érzése tart itt a világban. Látod, ahogy a nyertes megkapja a fekete ruhát, és ekkor elenyészik a tudatod.
19. Meghaltál. De ebben a pillanatban felébredsz, és lassan rájössz, hogy nem a túlvilágon vagy, hanem ez csak egy rossz álom volt. Éppen ott vagy, ahol annak a napnak reggelén ébredtél, amikor olvasod ezeket a sorokat.
20. Most két kérdésre válaszolj: Mi az öngyilkosság? És mi a halál?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)