Gondolatkísérlet
Kérlek, figyelmesen, minden részletre ügyelve olvasd végig!
1. Tételezzük fel, hogy egy valóságshow részese vagy, ahol összesen száz ember vesz részt. A műsorban nem csak az igazi szereplők láthatók, hanem a szervezők is, fekete ruhában. A résztvevők fehér ruhában vannak. A szervezők is százan vannak.
2. A fő szabály az, hogy ha a kezünkbe adnak egy kis zöld kártyát, akkor azonnal el kell törnünk, és be kell lélegeznünk a belőle áradó füstöt, ami azonnal megöl minket. A halál teljesen fájdalommentes. Ha ezt nem tesszük meg, akkor kínhalállal halunk meg. Először élve megnyúznak minket, aztán levágják a végtagjainkat, aztán kiszúrják a szemünket, és lefejeznek. A torzóinkat egy nagy teremben helyezik el.
3. A gyilkosságokat a szervezők hajtják végre. A résztvevőket beszélgetésre hívják egy terembe. Az életünk eseményeiről kell beszélni nagyon őszintén. Kérdésekre kell válaszolnunk. A szégyennel kapcsolatos kérdéseket tesznek fel.
4. A résztvevőket párosával hívják be, és végig kell hallgatni a másik feleleteit. A kérdezők kegyetlenek, a végsőkig kérdeznek. Akit hosszasabb gondolkodáson, hazugságon vagy mismásoláson kapnak, annak azonnal odaadják a kis kártyát. A két résztvevő közül sorsolással döntik el, hogy kit kérdeznek, és ki nézi végig.
5. A résztvevők teljesen hitetlenkedve hallgatják a játékszabályokat. Pár óráig csak azt hiszik, hogy tréfálnak velük, de amikor rádöbbennek, hogy a helyet nem lehet elhagyni, néhányan rettegni kezdenek. Ez a rettegés csak fokozódik, amikor az első résztvevőt megölik.
6. A történések ezen fázisában a résztvevők pár halál után rájönnek, hogy minden igaz, amit a szervezők mondtak. Látnak kínhalált, és látnak kártya általi halált is.
7. A résztvevők között vannak gyerekek, nők, férfiak, terhes nők, idősek, betegek, mozgássérültek, vakok, értelmi fogytékosok, bűnözők, zsenik, de a többség mégis teljesen átlagos ember.
8. Ebben a gondolatkísérletben, te önmagad vagy. Végignézed gyerekek, terhes nők, öregek stb. halálát, és több beszélgetésen túl vagy már.
9. Egy idő után látható, hogy a szervezők éppen olyanok, mint a résztvevők, pl: van köztük gyerek és terhes nő is. Mindenki kíméletlen, kegyetlen, de ugyanakkor mindenki nagyon profi. El is mondják, hogy ez a munka a hivatásuk, és csak páruk csinálja az egészet először. Kiderül az is, hogy mindannyian túlélték ezt a játékot.
10. Ekkor derül ki: a százból egy ember lesz az utolsó élő résztvevő, akiből később szervező válik. Az első ötven ember halála után egyes résztvevők rájönnek, hogy a szervezőket befolyásolni lehet, hogy kit vigyenek beszélgetésre. Egyes résztvevők hangsúlyozzák, hogy vannak köztük gonosz vagy beteg emberek, akiknek korábban meg kell halni. Vannak olyan emberek, akik szexuális szolgáltatásokkal ússzák meg a behívást.
11. Viszály tör ki a résztvevők között, verekedések, sőt gyilkossági kísérlet is, amit a szervezők elbeszélgetéssel "honorálnak", és a "gyilkos" személy győztesen kerül ki a helyzetből. Ez az esemény többször megismétlődik, de olyan is előfordul, hogy a "gyilkos" résztvevő hal meg.
12. Egy idő után mégis minden teljesen kiszámíthatatlanná válik, de ekkor már csak 25-en vagytok. Semmit sem lehet tudni, és páran bejárnak a hullák termébe, és segítenek a szervezőknek. Az időérzék is teljesen eltűnik, úgy érzik többen, hogy a véres játék kezdete óta még egy nap sem telt el.
13. A vége felé már csak tizen vagytok, és nagyon jól ismeritek egymást. Mindenki hallott mindenkiről mindent.
14. Öten vagytok. Már mindenki segített a szervezőknek, és mindenki eladta magát nekik. Valaki öngyilkosságot kísérel meg, de megakadályozzák, és beszélgessel honorálják. Túléli.
15. Négyen vagytok. Mindenki megőrült. Gondoltok valakire, hogy biztos az fogja túlélni, de ő hal meg.
16. Hárman vagytok. Már csak a szervezők elitjével érintkeztek. Tulajdonképpen szakadatlan beszélgetésben vagytok. Már minden témát kimerítettetek. Kötelező filozofálni. Elbukik egy ember. Gyakorlatilag filozófiai kérdés miatt: az öngyilkosság bátorság vagy gyávaság? Lekaszabolják, mert nem meri eltörni a kártyát.
17. Ketten vagytok. Közösen kell halálra kínoznotok az imént elbukott embert. A másik túlélő embertől kezdettől fogva nagyon undorodsz. Semmi közös nincs bennetek. Gyűlölöd. Ő is téged. A szervezők meg mindent tudnak.
18. Utolsó beszélgetés. Téged kérdeznek. Irigyled a másik (résztvevő) embert? Rossz választ adsz. Még engedik, hogy szólj pár szót, de a hozzád érzelmileg legközelebb álló szervező, azt mondja: "Törd el a kártyádat!", és a kezedbe adja. Még pár másodperced van. Eltöröd a kártyát, hátradőlsz, és élvezettel szívod be a füstöt, de érzed, hogy valami nincs rendben. Iszonyú testi és lelki kínokat élsz át. Ezek a kínok kívülről nem láthatók. Nem tudhatod meg soha, hogy vajon csak a te kártyád volt ilyen, vagy a többieké is. Rájössz, hogy minden szervező (és egykori résztvevő) azt hiszi, hogy a kártya mindenkinél fájdalommentes halált okozott, de ez legalább a te esetedben nem így történt. Rémes agóniádban még látod a többieket. A vég előtt még annak a lehetőségét is elgondolod, hogy lehet, hogy a gyötrelmet csak beképzeled, mert valójában annyira szeretnél élni, hogy abban reménykedsz, hogy legalább a fájdalom érzése tart itt a világban. Látod, ahogy a nyertes megkapja a fekete ruhát, és ekkor elenyészik a tudatod.
19. Meghaltál. De ebben a pillanatban felébredsz, és lassan rájössz, hogy nem a túlvilágon vagy, hanem ez csak egy rossz álom volt. Éppen ott vagy, ahol annak a napnak reggelén ébredtél, amikor olvasod ezeket a sorokat.
20. Most két kérdésre válaszolj: Mi az öngyilkosság? És mi a halál?
Nagyon érdekes az írásod! Elborzaszt... vagy nem is? Hiszen ez az életünk! Nap, mint nap "kegyetlen beszélgetéseken" veszünk részt, dőlnek ki emberek mellőlünk és érdemtelenek emelkednek fel. Az, hogy ki hogyan viselkedik, ki hogyan reagálja a történetet, a saját természetétől függ. Hasonló dologban sokat gondolkoztam már azon, hogy én mit csináltam volna egy náci haláltáborban. Sajnos nem tudom eldönteni. Akkor és ott kellene lennem, hogy "kipróbáljam" magam. Talán vannak felsőbb célok, amiért bizonyos tetteket végrehajt az ember. Lásd: Ötödik pecsét c. film. Ebben az írásban nem látom azt a célt, hiszen itt "csupán" az életben maradás a jutalom, mivel a nyertesnek egy lehetősége van, szervezővé válni. Ez nem lehet normális embernek célja!
VálaszTörlésMár a szót, mint öngyilkosság, nem tartom helyesnek, mert a gyilkosságot másnak értelmezem. A gyilkosság=erőszak és mint ilyen az elszenvedett fél akaratán kívül történik. Jobb szó most nem jut eszembe helyette ezért én is ezt fogom használni. Aki öngyilkosságot követ el, az az akaratát érvényesíti. Nehéz úton kell végigmennie annak, aki erre a döntésre jut. A belső világa - mondhatjuk, hogy lelke - lassan kezd elkopni, fásulni, pudvásodni... és még sorolhatnám a jelzőket. Feltérképezi a körülötte zajló életet és amikor már abban nem találja meg a helyét, amikor megszűnnek az álmai, a tervei, amikor nem érzi a mindennapok örömét, akkor a lelke lassan meghal. Igen! A lélek hal meg előbb, mert a test, - ha táplálják - sokkal tovább kitart. Ez kívülről nem látszik természetesen, mivel "működik" az ember. Ezután jön az, hogy számot vet azzal a családi szociális problémával, hogy fájdalmat okoz azoknak, akiket eddig nagyon szeretett, de mivel a lelke halott ezért már ezt a szeretetet sem érzi úgy, ami miatt nagyon szégyelli magát. Lassan, mint a zombi, teszi a dolgát, csak az tartja életben, hogy valakinek szüksége van még rá. Ez a teher egyre nehezebbé válik az idő műlásával és amikor már ez a "felelősség" is lepereg róla, akkor már igazán egyszerű a dolog, mert "csak" a fizikai testet kell életképtelenné tennie, lehetőleg úgy, hogy azzal másnak sem fizikai, sem lelki kárt ne tegyen. Az öngyilkosság, vagy mondhatnám azt, hogy "életképtelenség" nem ott kezdődik, mikor a szív megszűnik dobogni, hanem sokkal előbb. A test maga egy nagyon jól megalkotott kémiai vegyületekből és fizikai adottságokkal felruházott gépezet. A lélek viszont - aminek létezése még ma sem bizonyított - egy fizikailag meghatározhatatlan "irányítóközpont", egy "adó-vevő készülék", amely valójában az ÉLET! A lélek tudja mennyit bír, mennyi a kapacitása és mikor okoznak a külső körülmények olyan visszavonhatatlan hibákat, amiket már nem tud elviselni. Akkor szépen leáll, megszűnnek az érzelmek, de az erősen beivódott szociális és társadalmi szabályoknak még eleget tesz. Aztán, - mint előbb írtam - egyszer csak megszünteti a test működését is.
Mi a halál? A test halála a megszűnés, a biológiai oszlás. A lélek halála a végtelen nyugalom!
Remélem érthetően írtam, nem olvasom vissza, mert akkor se vége, se hossza nem lenne.
Szeretettel üdvözöllek: Zsuzsa
Köszi Zsuzsa!
VálaszTörlésEzek végső kérdések, és lehet, hogy nem érdemes velük foglalkozni, azonban én erre képtelen vagyok. Ha nem tudok ezeken gondolkodni, akkor úgy érzem, hogy zombi vagyok.
Még a legunalmasabb percekben, és a legundorítóbb helyeken is van valami, ami szépséges, gyönyörűséges. Fájóan, mert tudom, hogy el fog múlni. Majdnem hasonló dolgokat gondoltam végig ötévesen. Azóta eltelt jó sok év (39 éves vagyok), és semmi nem változott. Pedig mennyi mindent tudtam meg a világról (pl. olvasok angolul is.)! De a végső kérdés nem változott: vajon mi lehet odaát?
Bizonyos helyzetben csak önmagunk lehetünk, senki más.