Gyermekek viselkedését megfigyelve arra jutottam, hogy az utánzásos tanulás (A. Bandura) hátterében az identitás kialakulása állhat.
Az egyéves körüli gyermeknek mindig az kell, amit a körülötte lévők használnak. A nagyobb gyerekek pedig egymást utánozzák (pl. sakálosat játszanak, rabolnak, vagy t-rex-est játszanak, rémiszgetik a többi gyereket) az óvodáskorban.
1. A sakálos játék
Négykézlábra ereszkednek, nyávognak, fetrengenek, birkóznak, és néha odamennek a társaikhoz és elrabolják tőlük, amivel éppen játszanak. A fogaikat mutogatják. A sakálos játékban fiúk játsznanak, és az áldozatok leginkább fiúk, de nagyobb lányok, sőt az anyukák is lehetnek. Később ez a játék kergetőzésbe csap át, egymást üldözik, és a rohangálás közben szándékosan alig kerülik el a kisebb gyerekeket (mert azokra vigyáznak), a nagyobbakat pedig kiabálással sértegetik, vagy ellökik. Ismét négykézlábra ereszkednek és bírkóznak, harapdálják egymást.
2. T-rex-es játék
A kezüket karmoló helyzetbe merevítik, vicsorognak, és őshüllőszerűen nagyokat lépnek, a derekuknál meghajolnak. A homlokukkal összecsapnak, és birkózás-szerűen tépegetik egymást. A szülők azt mondják, hogy az óvodában tanulják el egymástól ezeket a játékokat. Az is lehet, hogy rajzfilmekből, vagy ami még döbbenetesebb: tudományos ismeretterjesztő kisflimekből vagy természetfilmekből. A T-rex játék áldozatai lányok, akik megrémülnek az ősgyíkoktől, és sikoltozva futnak el. A T-rex bármikor sakállá változhat úgy, hogy az egyik fiú felveti, hogy "most meg játsszunk sakálosat".
3. Behaviour-addikció
Saját kislányomon figyeltem meg (egyéves), hogy mindig azt akarja csinálni, amit én. Nyilvánvaló, hogy így alakul az identitása. Érdekes lesz ez később: a gyerekek egymást utánozzák, és kamaszkorban már "dedós" lesz a fogócska-bújócska-birkózás játék, és egyre inkább szimbolizálódik. Leginkább a tiltott magatartás utánzásában, legyen az csíntevés, bűncselekmény vagy drogozás.
4. A lányok közössége
9-10 éves lányoknál figyeltem meg a következő eseményt. A játszótéren egy padon három lány nézegette a matrica gyűjteményét. A füzetekben csillogó matricákat ragaszgattak, amik leginkább kisállatokat, angyalkákat és rajzfilmfigurákat ábrázoltak. A téren egy magányos lány is bandukolt. A kezében egy füzetet tartott. Odasomfordált a többi lányhoz, és némán kinyitotta a füzetét, amiben ugyanolyan matricák voltak, mint a többiekében. Egy barnahajú, szemüveges lány rút grimaszt vágva azt mondta neki, hogy menjen onnan, tűnjön el, "go away" angolul. A három lány továbbra is csak egymás közösségében csinált mindent, de csak a barna szemüveges utasította el nyilvánvalóan a magányos lányt, gúnnyal, leereszkedően, hangosan és egész felső testével gesztikulálva.
5. A "jó kutya" játék
Hárman vagy négyen játsszák, kb. 11-12 évesek. Két vagy három fiú biciklizik vagy szaladgál, és gúnyol egy egyedülálló fiút. Az egyedülálló fiú mindük között a legerősebb. A biciklisek egy angolszerű halandzsa dalt énekelnek, minközben az egyedülálló, napbarnított, szőke fiúnak azt mondják, hogy "na, ki a jó kutya?". A kontextusból kiderül, hogy a játék egyik lányege az, hogy a szőke fiút nem tekintik embernek, hanem csak kutyának. A kutya azonban veszélyes: labdákkal dobálja a biciklizőket és megkergeti a futkározókat. Néha elkap egyet. Ekkor az interakció megváltozik, mert egyértelmű, hogy a kutya erősebb. A fogoly becézgetni kezdi a szőke a fiút: "kutyuskám, jó van, kutyuskám!", és mind a ketten nevetnek. A nevetés inkább a szőke fiúnál őszinte, a fogolynál nem.Azt figyeltem meg, hogy az egész játékot az angol-halandzsa dal indítja el. Két-három fiú elkezdi, és a szőkének bele kell mennie a játékba, hogy megőrizze a tekintélyét. (Egyébként mást is játszanak, például dömpereken tolják, húzzák egymást, de ha megszólal a dal, "jó kutyást" kell játszani.) A szőke fiúnak érdekes stratégiái vannak. Hangzatos kijelentésekte tesz: "elfutni, elfuthatsz, ha tudsz, de nem menekülhetsz!". Az alacsony betonfal mellé bújik, harcászati mozgással, és figyeli, hogy mikor jönnek a prédák. A labdákkal többször célba talál. Az eltalált préda lebecsmérli az ügyességét, amikor a labdához beszél: "szia labda, viszontlátásra!". Szembetűnő, hogy a fiúk arra törekednek, hogy egyszerre legyenek viccesek és gúnyosak, és minél szónokiabbak.
A prédák-üldözők csoportjába nem lehet csak úgy bekerülni. Legalább bicikli kell hozzá (drága bmx is lehet, vagy kisebb mtb).Négy-öt fiú figyelemmel kíséri a "jó kutya" játékot, de nem állhatnak be a prédák közé. A szőke fiú viszont néha őket is elkapja, és akkor ők is azt mondják neki, hogy "kutyuskám". Az egyik nagyobb kívülállót a szőke fiú próbálta magához édesgetni, hogy legyen a "testőre". "Ebben nekem az a jó, hogy a testőröm leszel, neked pedig az, hogy játszhatsz." - hangzott a fagyos szerződés ajánlat. A nagyobb fiú inkább nem ment bele, és egyedül kezdett szaladgálni.
A prédák egyértelműn felnéznek a szőke fiúra, és bármikor kölcsönadják neki a biciklijüket. Ha a szőke fiú kéri, akkor azonnal az a válasz, hogy "Persze, bármikor!". A szőke fiú leugrik a legmagasabb mászókáról is, felmászik a hinta tetejére, ügyesen csimpaszkodik és szalad. A téren jelenlévő lányok szemében is tekintélye van, csak tőle fogadják el némileg a közeledést. A fiú-lány interakciók során mindig ő áll elől, a többi fiú csak néz.
6. Lányok harca a hintáért
A játszótéren mindig kevesebb a hinta, mint a gyerek, amikor ott vannak, de mégis sokszor előfordul, hogy a hinta üres. Aztán az arra rohangáló gyerekek közül valakinek az eszébe jut, hogy hintázzon, és egyből ott teremnek vagy öten.
Így tettek azok a lányok is, akiket megfigyeltem. Öten voltak, és a legkisebb ült a hintában, a nővére meg lökte. Nem pont a hintába akart szállni mindenki, hanem három lány vetélkedett, hogy melyik tud a hintáról felmászi az állványra. Az irányítás a nővérnél volt, aki igen hevesen lökdöste a hintát, benne a húgával, amikor az a lány akart mászni, aki a legelevenebb volt. A szelídebb lányok esetén lelassított. A kishuga ezeket a perceket sokkal jobban kedvelte.
Az eleven lány azonban nagyon ügyes volt, sokkal ügyesebb, mint a nála nagyobb lányok, de nem érte el sem lábbal, sem kézzel azokat a léceket, amiken fel lehetett volna kapaszkodni az állványra. Így a béna lányok jutottak fel, az ügyes nem, mert egyszerűen csak nőnie kellett volna.
A legnagyobb lány, aki eddig a hintát lökte, nagy nehezen felmászott a másik oldalról az állványra. Innen könnyebb, mert ott volt a csúszda kapaszkadója. A fürge lány villámgyorsan utána mászott. Rájött, hogy itt is fel lehet mászni, és magabiztosan egyensúlyozott az állványon, míg a hájasabb nagyobb lány félni kezdett, hogy leesik.
Jó példa ez arra, hogy hogyan figyelik meg a gyerekek egymás mutatványait, hogyan utánozzák le, valamint, hogy az otthonról hozott - szintén utánzott - megküzdési stratégiákat hogyan alkalmazzák.
4. A lányok közössége
9-10 éves lányoknál figyeltem meg a következő eseményt. A játszótéren egy padon három lány nézegette a matrica gyűjteményét. A füzetekben csillogó matricákat ragaszgattak, amik leginkább kisállatokat, angyalkákat és rajzfilmfigurákat ábrázoltak. A téren egy magányos lány is bandukolt. A kezében egy füzetet tartott. Odasomfordált a többi lányhoz, és némán kinyitotta a füzetét, amiben ugyanolyan matricák voltak, mint a többiekében. Egy barnahajú, szemüveges lány rút grimaszt vágva azt mondta neki, hogy menjen onnan, tűnjön el, "go away" angolul. A három lány továbbra is csak egymás közösségében csinált mindent, de csak a barna szemüveges utasította el nyilvánvalóan a magányos lányt, gúnnyal, leereszkedően, hangosan és egész felső testével gesztikulálva.
5. A "jó kutya" játék
Hárman vagy négyen játsszák, kb. 11-12 évesek. Két vagy három fiú biciklizik vagy szaladgál, és gúnyol egy egyedülálló fiút. Az egyedülálló fiú mindük között a legerősebb. A biciklisek egy angolszerű halandzsa dalt énekelnek, minközben az egyedülálló, napbarnított, szőke fiúnak azt mondják, hogy "na, ki a jó kutya?". A kontextusból kiderül, hogy a játék egyik lányege az, hogy a szőke fiút nem tekintik embernek, hanem csak kutyának. A kutya azonban veszélyes: labdákkal dobálja a biciklizőket és megkergeti a futkározókat. Néha elkap egyet. Ekkor az interakció megváltozik, mert egyértelmű, hogy a kutya erősebb. A fogoly becézgetni kezdi a szőke a fiút: "kutyuskám, jó van, kutyuskám!", és mind a ketten nevetnek. A nevetés inkább a szőke fiúnál őszinte, a fogolynál nem.Azt figyeltem meg, hogy az egész játékot az angol-halandzsa dal indítja el. Két-három fiú elkezdi, és a szőkének bele kell mennie a játékba, hogy megőrizze a tekintélyét. (Egyébként mást is játszanak, például dömpereken tolják, húzzák egymást, de ha megszólal a dal, "jó kutyást" kell játszani.) A szőke fiúnak érdekes stratégiái vannak. Hangzatos kijelentésekte tesz: "elfutni, elfuthatsz, ha tudsz, de nem menekülhetsz!". Az alacsony betonfal mellé bújik, harcászati mozgással, és figyeli, hogy mikor jönnek a prédák. A labdákkal többször célba talál. Az eltalált préda lebecsmérli az ügyességét, amikor a labdához beszél: "szia labda, viszontlátásra!". Szembetűnő, hogy a fiúk arra törekednek, hogy egyszerre legyenek viccesek és gúnyosak, és minél szónokiabbak.
A prédák-üldözők csoportjába nem lehet csak úgy bekerülni. Legalább bicikli kell hozzá (drága bmx is lehet, vagy kisebb mtb).Négy-öt fiú figyelemmel kíséri a "jó kutya" játékot, de nem állhatnak be a prédák közé. A szőke fiú viszont néha őket is elkapja, és akkor ők is azt mondják neki, hogy "kutyuskám". Az egyik nagyobb kívülállót a szőke fiú próbálta magához édesgetni, hogy legyen a "testőre". "Ebben nekem az a jó, hogy a testőröm leszel, neked pedig az, hogy játszhatsz." - hangzott a fagyos szerződés ajánlat. A nagyobb fiú inkább nem ment bele, és egyedül kezdett szaladgálni.
A prédák egyértelműn felnéznek a szőke fiúra, és bármikor kölcsönadják neki a biciklijüket. Ha a szőke fiú kéri, akkor azonnal az a válasz, hogy "Persze, bármikor!". A szőke fiú leugrik a legmagasabb mászókáról is, felmászik a hinta tetejére, ügyesen csimpaszkodik és szalad. A téren jelenlévő lányok szemében is tekintélye van, csak tőle fogadják el némileg a közeledést. A fiú-lány interakciók során mindig ő áll elől, a többi fiú csak néz.
6. Lányok harca a hintáért
A játszótéren mindig kevesebb a hinta, mint a gyerek, amikor ott vannak, de mégis sokszor előfordul, hogy a hinta üres. Aztán az arra rohangáló gyerekek közül valakinek az eszébe jut, hogy hintázzon, és egyből ott teremnek vagy öten.
Így tettek azok a lányok is, akiket megfigyeltem. Öten voltak, és a legkisebb ült a hintában, a nővére meg lökte. Nem pont a hintába akart szállni mindenki, hanem három lány vetélkedett, hogy melyik tud a hintáról felmászi az állványra. Az irányítás a nővérnél volt, aki igen hevesen lökdöste a hintát, benne a húgával, amikor az a lány akart mászni, aki a legelevenebb volt. A szelídebb lányok esetén lelassított. A kishuga ezeket a perceket sokkal jobban kedvelte.
Az eleven lány azonban nagyon ügyes volt, sokkal ügyesebb, mint a nála nagyobb lányok, de nem érte el sem lábbal, sem kézzel azokat a léceket, amiken fel lehetett volna kapaszkodni az állványra. Így a béna lányok jutottak fel, az ügyes nem, mert egyszerűen csak nőnie kellett volna.
A legnagyobb lány, aki eddig a hintát lökte, nagy nehezen felmászott a másik oldalról az állványra. Innen könnyebb, mert ott volt a csúszda kapaszkadója. A fürge lány villámgyorsan utána mászott. Rájött, hogy itt is fel lehet mászni, és magabiztosan egyensúlyozott az állványon, míg a hájasabb nagyobb lány félni kezdett, hogy leesik.
Jó példa ez arra, hogy hogyan figyelik meg a gyerekek egymás mutatványait, hogyan utánozzák le, valamint, hogy az otthonról hozott - szintén utánzott - megküzdési stratégiákat hogyan alkalmazzák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése