Létezik a börtönben depriváció?

Sokat kalandozom a  gondolataimban, amíg írom a börtöntetoválásról szóló cikket.

Többek között felmerült bennem a kérdés, hogy a rabok a börtönben valóban megélik-e a megfosztásokat, ahogy azt számos klasszikus börtönszociológus leírta, avagy a rabok a börtönben nem zavartatják magukat olyan csekélységek miatt, amelyek miatt mi - hétköznapi emberek - megőrülnénk.

A következő három gondolat jutott eszembe a depriváció ellen:

1. Mivel a rabok homogén csoportja szubkultúrát képez, mások az értékeik, mint a többségi társadalomnak, ezért a börtönt nem élik meg deprivációként. (Ezzel nem azt mondom, hogy nem érik őket emberi jogi vagy pszichológiai sérelmek a börtönben.)

2. A börtönbeli informális struktúra egyfajta kompenzáció a deprivációkkal szemben - állítja Sykes, azonban a kompenzáció helyett úgy is fogalmazhatnánk, hogy az informális stuktúra egy terv. Az igazságnak valahol az igazi kompenzáció és a zseniális terv között kell lennie. Az a bökkenő, hogy ha az informális struktúra

- kompenzáció, akkor a börtön rendszere ellen hat, pontosabban a reintegrációs tervek ellen;

ha viszont az informális struktúra 

- terv, akkor sokkal erősebb, mint a börtön maga.

Ezért a börtönbeli informális struktúra egyfajta alrendszer csupán, ami a bűnözői szubkultúra része.

3. Vajon melyek lehetnek azok a tényezők, amelyeket az őrök és rabok is közösen károsnak találnak a börtönben? 

Az őröknek észlelniük kell, hogy a börtön megfoszt valamitől, ha ez nem történik meg, akkor úgy érezhetik, hogy a raboknak könnyebb dolga van a börtönben, mint nekik. Ezért az őrök cinikusak, kiégettek lesznek, és képtelenné válnak arra, hogy a börtön életét csoportszinten valóban irányítsák. Ha az őrők csoportja képtelen irányítani a börtönt, akkor két eset lehetséges:

- a börtönt a rabok irányítják;

- a börtönt a hataloméhség irányítja, ahol az őri machiavellizmus és a rabok bűnözői értékrendje az állóháborúhoz hasonló helyzetet teremthet, sőt esetleg szövetséget eredményezhet.

Ha az őrök fent akarják tartani a hatalmukat, meg kell találniuk azokat a tényezőket, amelyeket ők is és a rabok megfosztásnak élnek meg, mert:

- a raboknak valóban szenvedést kell megélniük ahhoz, hogy rosszul érezzék magukat,

- ugyanakkor az őröknek érzékelniük kell, hogy a raboknak rossz, vagy minimálisan: rosszabb a raboknak, mint nekik.

Ismerve a börtön valóságát, ezek a közös tényezők törvényen kívüliek. Tehát:

- a jogszabály szerint működő börtön a rabnak nem okoz szenvedést.

Ellenérvek:

1. A rabtársadalom nem homogén, hanem olyan egyénekből áll, akik különböznek egymástól. Mindenikek eltér a célja, és a "rabok homogén csoportja" csupán egy illúzió. (Ugyanígy az őröké.)

2. Ha az informális struktúra terv, akkor az csak része az úgynevezett "börtöniskola modell"-nek, azaz, hogy a börtön fő funkciója az, hogy újabb bűnözőket termeljen ki (ez nem igazi cáfolat, csupán a nagy pönológus mesterek - pl. Foucault - gondolatainak alátámasztása.).

3. Elképzelhető olyan börtön is, ahol a raboknak és az őröknek is jó, azonban kérdéses, hogy egy ilyen börtön igazán börtön-e a klasszikus értelemben, ahol büntetéséket hajtanak végre, valamint érvényesül-e az a jogi elv, hogy a bűncselekmények elkövetőinek meg kell bűnhődniük.