Jelen bejegyzés saját megfigyelésen alapszik. Nem akarok értékítéletet közvetíteni. A helyzetben én voltam az előadó tanár.
- azt jegyzeteli le, ami számára érdekes, de sajnos nem tartozik a tanyaghoz (pl. amikor sztorizni szoktam)
- csak akkor jegyzetel, ha felhívom rá a figyelmet
- csak akkor jegyzetel, ha kérdőre vonom, hogy miért nem jegyzetel
- kinyomtatja a blogot, és csak azt írja le, ami azon kívül hangzik el
- kinyomtatja a blogot, és azt nézi, hogy amit mondok, az hol van
- egyáltalán nem jegyzetel, csak néz
- van egy füzete, amiben mindenféle tantárgy van, témánként pár szavas jegyzetekkel
- diktafonra rögzíti az előadást, és előtte megkérdezi, hogy hozzárjárulok-e (az ilyen eset fehér holló)
- "meg lehet kapni a prezentációt?" - kérdést teszi fel, ha kérdezem, hogy van-e kérdés
- nem odaillő megjegyzéseket tesz
- sztorizni kezd, ha valamire rákérdezek
- ha kérdése van, nem teszi fel, hanem a szomszédjáról másol (egy idő után, nem akkor, amikor kezdjük a munkát)
- irreleveáns kérdést tesz fel, pl.: Ön pszichológus, mi a véleménye VV Alekoszról?, pl: És mi a véleménye az asztrológiáról?
- kötekedő kérdést tesz fel, pl.: A devianciáról szóló előadáskor: "Ezt kell nekem tolerálnom? Ezek állatok, nem emberek."
- súlyos idegen szó (pl. institucionalizáció) elhangzása esetén, jobb esetben: "Jézusom!", kevésbé jó esetben "Mi???"
Ha meg tudnám találni annak az okát, hogy a fentieket miért tapasztalom, jó tanár lennék.
Update:
- az egyik hallgató a hosszú ítéletes fogvatartottakról szóló előadás után ezt a kérdést tette fel: "Ön szerint tényleg létezik regressziós hipnózis? És csinálja is?" Ez azért döbbenetes és egyben tanulságos, mert ezzel a hallgató azt akarta kifejezni, hogy érdeklődik a pszichológia iránt, azonban a kérdése nagyon rosszul sült el: ő valójában a kommersz pszichológia iránt érdeklődik, és lehet, hogy arra gondol, hogy a pszichológus az olyan, mint az asztrológus vagy a jós, esetleg a távgyógyító. Ez utóbbi talán a képernyő szerint jobban ért a hipnózishoz, ugyanis olyan mozdulatokat tesz, ami az emberek fejében a hipnózishoz társul. Hogy a távgyógyító ilyet tesz a tévéképernyőn, az szinte azt jelenti, hogy egy valóban képzett pszichológusnál nagyobb a tekintélye. Azt már csak én vélem, hogy többet is keres. Ez utóbbi gondolatom ellenére, nem szeretnék távgyógyító lenni, és nem értem/kedvelem az ehhez hasonló hallgatói kérdéseket.
Update2:
- a minap az egyik hallgató a Harlow majom kísérlet és a Zimbardo kísérlettel kapcsolattal említette meg A búra alatt c. tévéfilmsorozatot, illetve az Under the Dome c. Stephen King könyvről is beszéltünk. Ügyes megjegyzés volt. Úgy tűnik, hogy az is nagyon fontos, hogy a tanár (én) hogyan áll hozzá az ilyen megjegyzésekhez, valamint mennyi ismerettel bír azokról a dolgokról, amiket a hallgatók fontosnak tartanak. King könyvét évekkel ezelőtt olvastam angolul, és szinte már akkor sejtettem, hogy Lost szerű tévéfilmsorozat lesz belőle.
A majom kísérlet, a szimulált börtön, a dóm és és a Lost alapmotívumai között sok hasonlóság van valójában:
- elzártság a külvilágtól
- érdekes interakciók az elzárt kisebb világban
- érzelmek torzulása a helyzetben
- kognitív torzulások a helyzetben
- a "kísérletvezető" bizarr semlegessége, rejtélyessége és álcázottsága
Mindezek arra sarkalnak engem, hogy még jobban készüljek fel az órákra, valamint, hogy még alaposabban tanulmányozzam, és népszerűsítsem a szociálpszichológiát.
Az is érdekes, hogy az előadásról én magam késtem vagy tíz percet, és a hallgatók türelemmel vártak. Kivételesen alaposan tudtam a tananyagban előre utalni. Volt időm kifejteni, hogy mit gondol Bagdy Emőke a prediszpozícióról, és hogy ez mit fog jelenteni Zimbardónál.
Update:
- az egyik hallgató a hosszú ítéletes fogvatartottakról szóló előadás után ezt a kérdést tette fel: "Ön szerint tényleg létezik regressziós hipnózis? És csinálja is?" Ez azért döbbenetes és egyben tanulságos, mert ezzel a hallgató azt akarta kifejezni, hogy érdeklődik a pszichológia iránt, azonban a kérdése nagyon rosszul sült el: ő valójában a kommersz pszichológia iránt érdeklődik, és lehet, hogy arra gondol, hogy a pszichológus az olyan, mint az asztrológus vagy a jós, esetleg a távgyógyító. Ez utóbbi talán a képernyő szerint jobban ért a hipnózishoz, ugyanis olyan mozdulatokat tesz, ami az emberek fejében a hipnózishoz társul. Hogy a távgyógyító ilyet tesz a tévéképernyőn, az szinte azt jelenti, hogy egy valóban képzett pszichológusnál nagyobb a tekintélye. Azt már csak én vélem, hogy többet is keres. Ez utóbbi gondolatom ellenére, nem szeretnék távgyógyító lenni, és nem értem/kedvelem az ehhez hasonló hallgatói kérdéseket.
Update2:
- a minap az egyik hallgató a Harlow majom kísérlet és a Zimbardo kísérlettel kapcsolattal említette meg A búra alatt c. tévéfilmsorozatot, illetve az Under the Dome c. Stephen King könyvről is beszéltünk. Ügyes megjegyzés volt. Úgy tűnik, hogy az is nagyon fontos, hogy a tanár (én) hogyan áll hozzá az ilyen megjegyzésekhez, valamint mennyi ismerettel bír azokról a dolgokról, amiket a hallgatók fontosnak tartanak. King könyvét évekkel ezelőtt olvastam angolul, és szinte már akkor sejtettem, hogy Lost szerű tévéfilmsorozat lesz belőle.
A majom kísérlet, a szimulált börtön, a dóm és és a Lost alapmotívumai között sok hasonlóság van valójában:
- elzártság a külvilágtól
- érdekes interakciók az elzárt kisebb világban
- érzelmek torzulása a helyzetben
- kognitív torzulások a helyzetben
- a "kísérletvezető" bizarr semlegessége, rejtélyessége és álcázottsága
Mindezek arra sarkalnak engem, hogy még jobban készüljek fel az órákra, valamint, hogy még alaposabban tanulmányozzam, és népszerűsítsem a szociálpszichológiát.
Az is érdekes, hogy az előadásról én magam késtem vagy tíz percet, és a hallgatók türelemmel vártak. Kivételesen alaposan tudtam a tananyagban előre utalni. Volt időm kifejteni, hogy mit gondol Bagdy Emőke a prediszpozícióról, és hogy ez mit fog jelenteni Zimbardónál.
Nagyon egyszerű pedig a megoldás, már Rousseau is rájött erre: vissza a természetbe! (Avagy hagyjuk már a fenébe a katedrát, amikor vannak ingerben gazdagabb környezetek is.) Másik megoldás, hogy ne az beszéljen, aki tud, hanem az, aki nem tud, magyarán ne süllyesszük passzivitásba a hallgatókat, hanem alakítsunk ki - a tematikához tartozó témáról (nem feltétlenül arról, amit aznapra kigondoltatok) - interaktívabb környezetet. Harmadik javaslat, hozd össze a tudományt a gyakorlattal. Egyeztess le egy sokat látott fegyőrrel találkát, ahol megbeszélitek, hogy Te miről akarsz előadni, ő pedig ehhez mivel tudna hozzájárulni az előadáson. Ez nem ugyanaz, mint amikor Te sztorizgatsz, mert hitelesebb, ha egy gyakorlati szakember mondja el, hogy ez a fajta tudás miért hasznos az ő munkájában, illetve hogyan használják fel. Ez most ami hirtelen eszembe jutott. Engem az idegbaj kerülget az előadásoktól, annyira monotonok és unalmasak.
VálaszTörlésAndrás, köszi a tippeket!
VálaszTörlésHa úgy alakul, hogy kipróbálod egyiket-másikat, kérlek, mindenképpen oszd meg a tapasztalataidat! Bár attól tartok, hogy elsőre nem fog minden klappolni, hiszen alapjaiban más megközelítést kíván ez a fajta oktatás, amelyre nem feltétlenül vannak a hallgatók felkészülve, vagyis szerintem kellene egy szoktatási időszak. Nem tudom, hogy az RTF-en (vagy már Nemzeti Közszolgálati Egyetem?) mennyire elterjedt az Erasmus, de nálunk, jogászéknál eléggé, és esz a sárga irigység, amiért tőlünk nyugatabbra az általam is kívánatosnak tartott módon oktatják az értelmiséget. Erről jut eszembe egy ősi kínai bölcsesség: "Ha elmondod, elfelejtem/ Ha megmutatod, talán megjegyzem/ Ha együtt csináljuk, megértem." Ez egyébként a Szőlő utcai javítóban van kifüggesztve, csak hogy témánál maradjunk. :)
VálaszTörlésNa, arra az előadásra befizetnék, ahol egy felügyelő gyakorlati tapasztalatokat hoz a tudomány alátámasztására...
VálaszTörlésAkkor készítsd elő a bukszát, kedves Zsuzsi ;-)
TörlésAndrás, amúgy szerintem itthon kényelemből nem terjedt el az interaktív oktatás. Mennyivel könnyebb a tudást elmondani, mint koordinálni egy beszélgetést, gondolatot ébreszteni, az oktatónak magának is fejlődni a megközelítések által, figyelni, hogy ne menjen el a téma VV Alekosz irányába stb...
VálaszTörlésSzerintem ez picit bonyolultabb. Nem csupán egy órát kell úgy koordinálni, ahogy azt leírtad, Zsuzsa, hanem mást is. Gondolok itt a felsőoktatás eltömegesedésére (vannak olyan előadások, amelyen több százan ül(hetné)nek benn az előadóban), bár ezt megfelelő szervezéssel még meg is lehetne oldani (erőforrást igényel: plusz oktató és terem), Másrészt a közalkalmazotti (tudom, az RTF oktatói a Hszt. szerint kapják a fizut) bérek nem is olyan magasak, hogy csak egy főiskolán/egyetemen oktassanak, ezért az sem árt, ha minél kevesebb órát töltenek el egy helyen, hogy aztán dolgozhassanak máshol is. Szóval úgy gondolom, hogy sok probléma van itt, s ez nem korlátozódik csak az órák koordinálására.
VálaszTörlésÉn nem lennék ennyire előítéletes. Ismerek nagyon intelligens rendőröket például. :))