Szabály, kontroll, alapok: A cigánybűnözés-fogalom szociálpszichológiai vizsgálata

Ha valamilyen társadalmi jelenséggel kapcsolatban megfigyelés, vagy akár vizsgálat alapján, szabályt próbálunk alkotni, akkor a szabály alkotásával még nem értünk végére a munkánknak.
Meg kell ugyanis azt is állapítanunk, hogy mik a feltevéseink alapjai.

Tételezzük fel például, hogy azt látjuk, hogy azok az emberek, akiknek a neve K-val kezdődik (pl. Karcsi, Kata), sokkal merevebb gonddolkodásúak, mint azok, akiknek a neve G-vel kezdődik (pl. Gábor, Gertrúd). Azt állapítanánk meg szabályként, hogy akinek K-val kezdődik a neve, merev gondolkodású, mert a K betű cikk-cakkos, és akinek G-vel, az inkább lezserebb, mert a G gömbölyű. Végül is majdnem erről szól Wolfgang Köhler 1929-ben felfedezett Kiki-Bouba hatása.

De meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a Karcsi-Gábor effektust hogyan figyeltük meg. Ebben önanalízist kell végeznünk. Miért gondoltunk mi arra, hogy a jelenség szabályszerű.
1. Azért, mert a társaságban nem szertjük a Karcsikat, és a Gáborokat igen? (Hiszen a merevség talán rosszabb tulajdonság, mint a könnyedség.) És ezért eleve felruháztuk a személyeket tulajdonsággal (ezt attribúciónak hívjuk), és ezt a Kiki-Bouba hatással támasztottuk alá?
2. Vagy azért, mert arra gondolunk, hogy a személynevek hangzása is lehet szinesztézia alapja, ami megerősíti a személyekkel kapcsolatos attitűdöket, és Karcsi vagy Gábor valóban az elvárásoknak megfelelően fog viselkedni (ezt hívjuk önbeteljesítő jóslatnak)?

Ha az első feltevés szerint járunk el, akkor a gondolkodásunk hasonlít az alapvető attribúciós hibához.
Ha a második feltevés szerint járunk el, akkor közelítünk a mai kornak megfelelő, tudományos követelményekhez.

Ilyen tekintetben is hibádzik a cigánybűnözés kifejezés.

milyen furák a szokások

a jog imaginació

Tetoválás és bőrszín

Ha a bőrszínnel kapcsolatban következtetünk tulajdonságokra, tettek okaira; csak előítéletesek lehetünk. Ha azonban tetoválásokkal kapcsolatban következtetünk tulajdonságokra, az előítélet súlya kevesebb. Hiszen a tetoválás egyezményes jeleket használ, és az ábrák jelentést hordoznak. (Ilyen szempontból nagyon érdekes lenne, ha valaki Rorschach teszt ábrát tetováltatna magára...) A jelentéssel bíró információ közlése kommunikáció. Tehát a tetovált személy a tetovált ábra jelentésén keresztül interakciós kapcsolatban áll a tetkót szemlélő személlyel. Azaz az ítélet interakció eredménye, nem pedig sztereotíp gondolkodásé. (Ha a tetoválás jelentését ítéljük meg, nem pedig a tetováltság tényét. - Bár nehéz az elhatárolás.) Példaként lehet mondani, hogy egy horogkeresztet ábrázoló tetoválás mögött egy komoly, megfontolt döntésnek kell állnia, és nem előítéletes az, aki az ilyen személyt szélsőséges gondolkodásúnak minősíti.
A kinézetről tehát tehetünk, de a bőrszínünkről nem.
Van azonban pár érdekes kérdés ilyen szempontból.
1. A bőrön található elváltozások ugyanis pszichovegetatív szinten összefüggésben állnak az egyén tulajdonságaival, attitűdjeivel. Ez elmondható a kinézetről is. Például egy túlsúlyos ember, valószínűleg kevesebbet mozog, mint az átlagos testsúlyú ember. Persze lehet, hogy hormonális oka van a túlsúlynak. A lényeg azonban a társas befolyásolás mindent átható jellege ez esetben is: valójában a társas motívumok alapján ítéljük meg az embertársainkat, és a társas befolyásolás a testalkatra is hathat. (Pl. egy tréner ráveszi a túlsúlyos embert, hogy fogyjon le, mert képes őt tekintélyével befolyásolni.)
2. A másik érdekes kérdést Michael Jackson személyén keresztül lehet megvilágítani. Az ember képes arra, hogy a társas és társadalmi nyomásnak megfelelően alakítsa a külsejét, ha anyagilag megteheti. Érdekes, hogy Jackson teljesen nemtelen emberré vált a külseje alapján: egyfajta androgün volt, és se fehér, se barna, azaz tökéletesen idomult minden társadalmi elváráshoz. Érdekes, hogy bizonyos szempontból Jézus is így tett: isteni mivoltját nem feladva, emberré vált a halálban, ahogy azt a keresztények vallják.

munka, haszon, társadalom, felelősség

Munka az, amivel haszon jár. A haszon persze nem a pénzt jelenti csupán. A haszon viszont társadalmi termék, hiszen nem csak a dolgozó ember aktivitása kell hozzá, hanem a szolgáltatást igénylők odaadása is. Ez utóbbi viszont azt eredményezi, hogy ez elvégzett munkával nem csak haszon jár, hanem felelősség is. Ez egyfajta társadalmi tőkeforgatás.
Azok az emberek, akik szűk körben mozognak, bezárkóznak, egy idő után nem jutnak haszonhoz, habár felelősséghez sem.

életkor és szélsőséges gondolkodás

Míg a tizenévesek öltözékükben fejezik ki a hovatartozásukat, és a huszonévesek esetleg tetoválást is készítettnek, addig az idősebb emberek egy-egy alkalomra például jól felismerhető szimbólummal ellátott pecsétgyűrűt húznak.
Ez talán azt mutatja, hogy a szélsőséges nézetek a gyermekvállalás kezdetekor vállalhatatlanok, míg a gyermekvállalás közepe felé verbalizálódnak leginkább, a gyermekek kirepülése után aztán ismét megtestesülnek egy szimbólumban.
Ilyetén a szelsőséges nézet hasonlatos a gyermekhez a funkcióját tekintve, azaz összetart egy bizonyos közösséget, hiszen a szélsőséges nézetet is táplálni kell, nevelni kell, és egyre meg kell erősíteni.
Ezeken akkor gondolkodtam el, amikor egy Dunakanyar-beli alsóbb osztályú labdarúgó mérkőzés előtt az egyik idősebb szurkoló ujján ezüst pecsétgyűrűt láttam, amin SS szimbólum volt. A gyűrű rendkívül kidolgozott volt, és az SS jel dominált rajta, azaz mindenki számára látható volt. A viselője a hatvanas éveinek elején járhatott, elhízott alkoholista benyomását keltette, és az egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Hangosan gúnyolódott a társaival, akik mintha a helyi közösségi élet egykori vagányai lettek volna. A formálódó, legfeljebb százfős közönség tagjai között természetesen huszonévesek is voltak, akik szintén nem tartoztak az értelmiség köreibe. Ők azonban nem mutatták a szélsőséges gondolkodás mintázatait.
Megdöbbentem viszont, hogy a futballnak, a nagyvárosi körülményekkel ellentétben mekkora közösségformáló ereje van. A közös mez, a játékot bíztató, és néző emberekben buzgott a lokálpatriotizmus, aminek a slumosodó nagyvárosban nyoma sincsen.

reprezentáció és interpretáció a természettudományban

Nos, ez egy nagyon nehéz kérdés. Azt gondolnánk, hogy a természettudomány inkább objektívebb, mint a társadalomtudomány. Johann Christian Daniel von Schreber 1774 és 1804 között 400 rajzot készített olyan melős állatokról, amelyeket soha nem látott, hanem utazók leírásaiból, illetve beszámolói alapján készítette el a rendkívül alapos, azonban bizarrnak tűnő képeit, amelyeket ki is állítottak Museum of Los Angelesben.
Kérdés merül fel:
Vajon a mai természettudomány is képes hasonló tévedésekre?
Vajon a fényképek is lehetnek hasonlóan hiábasak, vagy csak a hallomás alapján kialkított vélemények, nézetek, és azok újbóli kifejtése?
Az első kérdésre szerintem igen a válasz.
A második kérdésre padig az, hogy a fényképek sokkal objektívebbek a rajzoknál, azonban mégiscsak csalhatnak a színeikben, kontrasztban, optikai torzulásban. Példa lehet erre, hogy a Szovjetúnióban és egyéb totalitáriánus rendszerekben fényképeket retusáltak, vagy hogy a divatmagazinokban fényképprogramokkal átalakított képek szerepelnek a sztárokról, vagy hogy egyes tájak a képeken színesebbek, ha csalogatóak akarnak lenni, és így tovább. A valóságot nem csak érzékelni akarjuk, hanem interpretálni is, azaz előadni másoknak. Ebben az előadásban azonban az érdekeink is szerepet kapnak. Így áll ez a magastudománnyal is, hiszen az többnyire a hétköznapi halandók számára érthetetlen, ezért van szükség a non fiction-re, azaz a tudományos ismeretterjesztő irodalomra. A science fiction pedig már-már társadalomtudományi kérdéseket elemez inkább, mintsem természettudományiakat.

gyerekek és szélsőségesek

Mindig utáltam a történelmet, az őseink emlékezetét, és legnagyobb tanítását, és így, 36 évesen már csak mosolyogni tudok saját magamon. A történelem az a tudomány, amit a legóvatosabban kell olvasni, és rendkívül körültekintőnek kell lenni. A társadalmi valóságot a történelem és valódi múltbeli történések teszik olyan ellentmondásossá (relatívvá). A történelem ugyanis nem egyenlő a a valódi múltbeli történésekkel, ezért én magam a nem tudok hinni a történelmi meggyőződésben. De ki tudja, mi lesz harminc év múlva?
A szélsőséges gondolkodás alig különbözik a gyermeki gondolkodástól.
Ez itt egy cyberbullying oldal. Ez meg egy önmagát komolynak tartó szélsőséges politikai portál. Az utóbbi az összes világhálón található portál közül a 14.498-ik volt a mai napon, 2005. december 5 óta üzemel, és az utóbbi három hónapban 7%-os látogató növekedést tudott felmutatni.
Láthajuk, hogy az agyiszint és a kurucinfo között nincs olyan nagy különbség abban a tekintetben, hogy melyik az a társadalmi réteg, amit ki akarnak kezdeni. Nyilvánvaló, hogy e mögött valamilyen társadalomtudományi érdeklődés áll. Hiszen, hogy egyes emberi csoportok miért mások, mint a többiek, vagy, hogy egyes emberek miért élnek máshogyan, mint a többségi társadalom képviselői, egyértelműen társadalomtudományi kérdések. Nem történelmi kérdés, hanem társadalomtörténeti. A kettő a kamaszok és a szelsőségesek fejében összefolyik.

neonáci szimbólumok

A társadalom lényegi eleme az összetartás. Ezek ellene vannak. Semmilyen társadalomtudományt nem ismernek el, illetve "áltudománynak" vallják.

ugyanannyiadikak

Helyszín: közért, hosszú sor, két nő beszélget, megjelenik egy másik pénztáros.

Egyik nő: Figyelj, szerintem álljunk be a másik sorba!
Másik nő: Nem, maradjunk itt. Ha átállnánk, ugyanannyiadikak lennénk ott is, mint itt.

???

a film és a szelf

Ha egy film nézése közben azt mondjuk, hogy ez és az a szereplő milyen jó fej, akkor valójában:
- az írót dícserjük, hogy milyen jó karakter,
- a forgatókönyvírót dícsérjük, hogy milyen jól tudta ezt a film nyelvére átírni,
- a színészt dícsérjük, hogy milyen jól tudja eljátszani a karaktert,
- a rendezőt dícsérjük, hogy milyen jól tudott instruálni,
- az operatőrt dícsérjük, hogy milyen jól tudta elkapni a jelenetet,
- a szinkronszínészt dícsérjük, hogy hiteles a hangja,
és így tovább, holott tudjuk, hogy nekünk is el kell képzelni valahogy, hogy amit látunk, az nem igazából történik, az csak a film. Valóban a szereplő valamit szimbolizál. Mindig érezzük azt is, hogy ez és az a film rossz. És akkor is fel lehetne sorolni azokat a személyeket, akik a filmet elrontották.
A fenti dolgokat persze csak egy értő filmrajongó gondolja végig, azok, akik a filmet valóban élvezik, esetleg még elemeket is építenek bele a szelfjükbe a filmből. Mindenkire volt már egy vagy több film ekkora hatással.
A lényeg az, hogy a mi életünkben, mi önmagunkat szimbolizáljuk, és nem áll mögöttünk apparátus. Mindenért mi vagyunk felelősek, minden rajtunk múlik.
Ez a szelf. Ez vagyunk önmagunk.