Ha egy film nézése közben azt mondjuk, hogy ez és az a szereplő milyen jó fej, akkor valójában:
- az írót dícserjük, hogy milyen jó karakter,
- a forgatókönyvírót dícsérjük, hogy milyen jól tudta ezt a film nyelvére átírni,
- a színészt dícsérjük, hogy milyen jól tudja eljátszani a karaktert,
- a rendezőt dícsérjük, hogy milyen jól tudott instruálni,
- az operatőrt dícsérjük, hogy milyen jól tudta elkapni a jelenetet,
- a szinkronszínészt dícsérjük, hogy hiteles a hangja,
és így tovább, holott tudjuk, hogy nekünk is el kell képzelni valahogy, hogy amit látunk, az nem igazából történik, az csak a film. Valóban a szereplő valamit szimbolizál. Mindig érezzük azt is, hogy ez és az a film rossz. És akkor is fel lehetne sorolni azokat a személyeket, akik a filmet elrontották.
A fenti dolgokat persze csak egy értő filmrajongó gondolja végig, azok, akik a filmet valóban élvezik, esetleg még elemeket is építenek bele a szelfjükbe a filmből. Mindenkire volt már egy vagy több film ekkora hatással.
A lényeg az, hogy a mi életünkben, mi önmagunkat szimbolizáljuk, és nem áll mögöttünk apparátus. Mindenért mi vagyunk felelősek, minden rajtunk múlik.
Ez a szelf. Ez vagyunk önmagunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése