Míg a tizenévesek öltözékükben fejezik ki a hovatartozásukat, és a huszonévesek esetleg tetoválást is készítettnek, addig az idősebb emberek egy-egy alkalomra például jól felismerhető szimbólummal ellátott pecsétgyűrűt húznak.
Ez talán azt mutatja, hogy a szélsőséges nézetek a gyermekvállalás kezdetekor vállalhatatlanok, míg a gyermekvállalás közepe felé verbalizálódnak leginkább, a gyermekek kirepülése után aztán ismét megtestesülnek egy szimbólumban.
Ilyetén a szelsőséges nézet hasonlatos a gyermekhez a funkcióját tekintve, azaz összetart egy bizonyos közösséget, hiszen a szélsőséges nézetet is táplálni kell, nevelni kell, és egyre meg kell erősíteni.
Ezeken akkor gondolkodtam el, amikor egy Dunakanyar-beli alsóbb osztályú labdarúgó mérkőzés előtt az egyik idősebb szurkoló ujján ezüst pecsétgyűrűt láttam, amin SS szimbólum volt. A gyűrű rendkívül kidolgozott volt, és az SS jel dominált rajta, azaz mindenki számára látható volt. A viselője a hatvanas éveinek elején járhatott, elhízott alkoholista benyomását keltette, és az egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Hangosan gúnyolódott a társaival, akik mintha a helyi közösségi élet egykori vagányai lettek volna. A formálódó, legfeljebb százfős közönség tagjai között természetesen huszonévesek is voltak, akik szintén nem tartoztak az értelmiség köreibe. Ők azonban nem mutatták a szélsőséges gondolkodás mintázatait.
Megdöbbentem viszont, hogy a futballnak, a nagyvárosi körülményekkel ellentétben mekkora közösségformáló ereje van. A közös mez, a játékot bíztató, és néző emberekben buzgott a lokálpatriotizmus, aminek a slumosodó nagyvárosban nyoma sincsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése