2009. december 26., szombat
2009. december 21., hétfő
tech és hétköznapi gondolkodás
Felhasználói szinten vajon csak olyanok vagyunk egy szoftverben, mint a patkányok az útvesztőben? Azaz fejlődik-e speciálisan az agyunk a technológiai fejlődésekkel párhuzamosan? Bizonyára, azonban nem másképpen, mint egyébként. Egy tech-mentes ember agya is éppolyan fejlett, mint egy hackeré.
2009. december 18., péntek
Mi erősebb három kuvik vagy három polip?
Meglepőnek, és teljesen irracionálisnak tűnik a kérdés. A valóságban a két állat nem is találkozhat egymással. Sok kérdés merül fel azonban magával az antropomorfizációval kapcsolatban.
1. Evolúció
A gyerekek a kérdést teljesen racionálisnak találják, és meg tudják válaszolni, hogy a polipok valószínűleg erősebbek, mert a karjaikkal megfogják a kuvikokat, és olyan erősen szorítják, hogy azok nem tudnak elmenekülni. Milyen kérdések merülhetnek fel ezzel a gyermeki meglátással kapcsolatban?
Hogyan képesek a polipok a kuvikokkal találkozni? Ha képesek lennének, vajon milyen közegben zajlana a küzdelem, vízben, levegőben vagy talajon? Számos olyan számítógépes játék van, ami nagyon hasonló helyzeteket szimulál, azaz teljesen közegfüggetlen lények harcolhatnak egymás ellen. Sőt, olyan karakterek is harcolhatnak egymás ellen, akiket a játékosok építenek fel. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a lények egy bizonyos része vízi, a másik inkább légi életvitelre lenne alkalmasabb. Ilyen értelemben a lények küzdelme szempontjából nem az a lényeg, hogy a valóságban találkozhatnak-e (mint a polip és a kuvik), hanem hogy milyen a felépítésük. Ebből a szempontból a gyermekek gondolkodása mégiscsak reálisabb, mint a racionalitás. Az első kérdés tehát így fogalmazható meg:
A létért folytatott küzdelem és a győzelem vagy a vereség milyen mértékben az emberi képzelet szüleménye?
A kuvikok csőre bizonyára kárt okozhat a polipokban, akár olyan mértékben is, hogy mégiscsak elképzelhető a kuvikok győzelme, ha azok nagyon ügyesek. Mindig a racionális esélyek alapján végződnek a harcok? Lehet, hogy az esély és az ügyesség is az emberi képzelet szüleménye? Lehet, hogy bizonyos, a fejlődés adta képességeket mi ruházunk fel az esély és az ügyesség pozitív, vagy éppen negatív módozataival? Egyedül játszható számítógépes játékokon megfigyelhető, hogy a kisebb lények (pl. egy kis ufó harca egy hatalmas szfinxszel) a gyakorlás és tanulás révén képesek diadalt aratni a nagyobb lényeken, az által, hogy a játékos az események több szintjén túljutott már. Az ilyen jellegű játékok első szintjén a karaktereknek még csak mozogniuk kell egy térben, majd a szintek egyre nehezednek, a játék vége felé általában egy nagyobb lénnyel kell megküzdeni. Képzeljük el ezt a helyzetet a három kuvik és a három polip esetében.
Az erősebb kérdése mért jelenti azt is, hogy harcnak kell kibontakoznia? Nem lenne elég az állatokat csak úgy egymás mellé állítani, megvizsgálni őket, és csupán azt mondani, hogy ez vagy az az állat erősebb? Mért kell rögtön elképzelni egyből a harcot? Sőt, hogyan lehetséges olyan harcot elképzelni, ami a valóságban szinte biztosan nem menne végbe? Valószínűleg ez úgy lehetséges, hogy minden állatnak van egy bizonyos archetípusa a fejünkben, amihez egyfajta harcmodorhoz tartozó még inkább irracionálisabb küzdelemsorozat-forgatókönyv is él a fejünkben. (Ez szinte biztosan a politikai csatározások leképeződése, hiszen ott sem zajlik fizikai küzdelem, hanem csak szócsata. A felek néha kifejezetten megtagadják az egymással való találkozást, médiumokat használnak arra, hogy interakcióba lépjenek egymással. Jelesül a médiát, tehát a mindennapi élet interakciói is olyan szimbolikusak, mint a számítógépes játékokban játszható küzdelmek.) Például, hogy a kuvikok belecsípnek a polipok lágyrészeibe, vagy, hogy a polipok a karjukkal megszorítják a kuvikokat. Magyarán úgy tűnik, hogy az antropomorfizáló agyunk a létért folyó küzdelemhez egyből a harcot is társítja.
2. Társadalomtörténet
Tételezzük fel, hogy valóban létrejön a harc. Egy nagyon fontos további kérdés merül fel. Ha létezik háromnál több kuvik, akkor a küzdelemben mennyire érdekelt a többi kuvik? Ugyanez a kérdés a polipokkal kapcsolatban is. Milyen jegyek alapján kerül kiválasztásra az a három állat, aki a másik három állattal meg fog küzdeni? Ezt a helyzetet a számítógépes játékok már nem olyan eréllyel szimulálják, mint az előzőekben tárgyalt jelenségeket. Vajon kitüntetés vagy büntetés a küzdelem? Milyen képzés és edzés szükséges ahhoz, hogy egy állat abba a csapatba kerüljön, amely megküzd? Milyen egyéb esetleges állat-társadalmi intézmények kellenek ehhez? Azaz: a küzdelem és a harc képviselet is? Ha képviselet, akkor e mögött áll szervezettség, azaz társadalom, avagy nem, és csak társas folyamatok állnak a jelenség mögött? Vagy mindkettő?
Egy okosan (emberien) felépített stratégia mindenképpen igényel előzetes információkat, azaz hírszerzést. Létezne ilyen polipok és a kuvikok között? A hírszerzést diplomáciával is támogatni kell. Létezne egyáltalán előzetes kapcsolat a polipok és a kuvikok társadalma között? Ezeknek a kérdéseknek azért van a fantáziánál több értelmük, mert az előzetes feltételezésünk az volt, hogy a harc létrejön. Magyarán az összetűzéshez mindenképpen kapcsolat kell, az nem jöhet létre csak úgy, minden előzmény nélkül.
Ha a polipok és a kuvikok társadalma létezik, akkor az rendelkezik történettel? Vannak olyan törvényszerűségek, amelyek alapján be lehet jósolni, hogy kik fognak részt venni az összecsapásban, kik lesznek a tanárok, szurkolók, felkészítők, edzők, és így tovább? A társadalom tagozódik feladatok szerint. Kell ehhez irányítás? Magyarán: ha a harc a fejünkben él, akkor a fejünkben ott él egy megszervezett, fejlődő társadalom képe is. Hogy ez jobban érthető legyen, létezik vajon egy könnyített krónika, ami lejegyzi, hogy korábban kik voltak a polip- és kuvikharcosok, ki volt az edzőjük, és ki volt a vezetőjük? Azaz a társadalomtörténet magával vonzza magát a történelmet is, azaz az írott társadalomtörténetet?
A fentiek függvényében a két faj közötti viszony csak ellenséges lehet? Vagy létezne baráti viszony is polipok és kuvikok között? Esetleg az is elképzelhető, hogy a harc inkább sport vagy kulturális esemény lenne?
3. Kriminológia
Az eddigi feltételezések azon alapultak, hogy a polipok és a kuvikok közötti összecsapás a két faj, azaz a két társadalom között zajlik. Lehetségesnek tartottuk az előző hipotézisben, hogy akár egy társadalomnak is ki kell épülnie ahhoz, hogy a harc egyáltalán kialakulhasson. Két lehetőségünk van, vagy elfogadjuk ezt a hipotézist, vagy nem.
Ha elfogadjuk, akkor még nem ússzuk meg azt a lehetőséget, hogy a kuvikok és a polipok közötti összecsapás mögött nem csupán társadalmi, hanem antiszociális szervező is erők állnak. Azaz a szerveződés inkább társas alapon jön létre annak érdekében, hogy a közösen lakott terület és a közösen játszott szerep terén az egyik fél kiüsse a másikat. Nem is kell olyan nagyon elvonatkoztatnunk a polipoktól és a kuvikoktól, hiszen mind a kettő faj ragadozó életmódot él, azaz a szerepük nagyjából megegyezik. Magyarán még nagyobb mértékű antropomorfizáció lenne szükséges egy olyan harchoz, amelyet például három kaktusz és három polip vív. (A gyermekek számára bizonyára ez sem okoz nehézséget.)
A társadalmi hipotézis elfogadásából még nem szükségszerűen következik a harc, éppen fordítva állítottuk, hogy a harc létéhez szükséges a társadalom. Azonban a harc a társadalom léte mellett nem biztos, hogy bekövetkezik, mert a polipok és a kuvikok akár diplomáciai eszközökkel is léphetnek egymással interakcióba. A társadalmakban azonban szinte biztos, hogy akadnak olyan egyének, olyan egyedi állatok, akik nem tudnak vagy nem akarnak igazodni a megállapodáshoz. A békés együttélés helyett egyes deviáns polipok arra vetemednek, hogy egyes kuvikokat megtámadnak, vagy fordítva. Mint a korábbiakban láttuk, létrejön a társadalom, és minden bizonnyal létrejön az állam és az igazságszolgáltatás is, mint mondjuk a polipok és a kuvikok belügye. Az igazságszolgáltatás a normaszegéseket nyílván szankcionálja, és a rossz polipok és kuvikok valamilyen szinten kiszakadnának az adott társadalmakból, és egy idő után (feltételezve, hogy a társadalomnak van története) életvitelükké válna a bűnözés. E kisebb polip és kuvikcsoportok szintén felvehetnék egymás ellen a harcot. Ebben az esetben érdekes a társadalmi jelenségek kérdése, ami a deviáns lényeknél egészen máshogy alakul. Itt ugyanis a harcra való képzettség és készültség elsősorban a gazdatársadalom rossz (?) működése miatt alakul ki, és ellene irányul, míg a társadalmi tézis esetén éppen a másik a társadalom ellen. A geng tehát az adott társadalom része, és a tevékenysége a társadalom ellen irányul, de látszólag ugyanilyen tevékenység a társadalom részéről is megnyilvánulhat egy másik társadalom felé is.
4. Szociálpszichológia
Vajon mennyiben függ a polipok és a kuvikok tevékenysége a döntéseiktől, a döntéseik sorozatától? Mi befolyásolja azt, hogy hogyan készülnek fel a harcra? Hogyan hozzák meg a döntéseiket, és előfordulnak-e hibák az információk feldolgozásában?
Mit fognak tartani a polipok általános értelemben a kuvikokról, és fordítva? Ha egy kuvik felfogását a polipokról elmondanánk egy polipnak, az vajon magára ismerne?
Szinte bizonyos, hogy a kognitív folyamatok során hibák és torzítások lépnének fel, és ez jelentősen befolyásolná az adott rendszer működését, és szinte biztos, hogy a gazdaságát is. Elképzelhető például, hogy a polipok a kuvikról azt képzelnék, hogy sokkal nagyobbak, mint valójában, és ugyanígy a kuvikok akár azt is gondolhatnák a polipokról, hogy egyes szerveik kifejezetten az ellenük való támadásra szolgálnak. A kis polipgyerekek álmukban a kuvikok véres csőreitől félnének, és a kiskuvikok a polipok hatalmas tapadókorongjaitól. Ezek a negatív tendenciák egyértelműen az adott társadalmak belügyeiből erednének, nem pedig a másik állat valós tulajdonságaiból. Persze mindez csak akkor képzelhető el, ha a polipok és a kuvikok úgy gondolkodnak, mint az emberek, azaz előítéleteik és sztereotípiáik vannak. Persze az is lehetséges, hogy ezek a dolgok univerzálisak és a csoportos lét esszenciális következményei. Embereknél ez így van. Magyarán: az ellenségkép kialakulása is csupán emberi dolog?
5. Szolarisztika
Stanisław Lem, a híres Solaris című könyvében azt veti fel, hogy két értelemmel bíró civilizáció fizikai kapcsolatot ugyan képes egymással létesíteni, kommunikálni képesek a másik irányában, azonban kölcsönös kommunikáció, azaz interakció nem jöhet létre. Ezek szerint nem is kell társadalomnak létrejönnie ahhoz, hogy olyan jelenetek történjenek meg a polipok és a kuvikok között, amit egy külső szemlélő harcnak vélne. Többféle értelmezése lehet ennek.
Egyrészt az egyik fél vélheti, hogy másik fél harcol, holott mondjuk, az csak a szeretetét óhajtja kifejezni, és az egyik félnek sincs fogalma arról, hogy mit tesz a másik.
Másrészt lehet, hogy ez egyik fél semmilyen szinten nem viszonyul a másikhoz, sőt az is lehetséges, hogy egyik fél sem viszonyul a másikhoz. Az utóbbira példa lehet, ha egy kuvik merő véletlenségből a tengerbe ürít, és az ürüléke a polip szemébe kerül, és egymás között hatalmas távolság van, nem érzékelik egymást. Látszik, hogy ezeknek az eseményeknek csekély a valószínűsége, legalábbis a mi gondolkodásunk szerint.
Azonban az is lehetséges, hogy a szemlélő érti félre a két állat találkozását, mind a kettőnek szándékot tulajdonít. Ez ismét szociálpszichológia. Lem azonban a problémát azzal spékeli meg, hogy az esetleges szemlélő teljesen érdektelen, még nem is értelmezi a látottakat. Azaz összességében még azt is kétségbe lehet vonni, hogy van-e egyáltalán valamilyen tudat a társas vagy társadalmi szerveződések mögött. Magyarán, még az sem létezik, hogy elképzeljük a polipok és a kuvikok közötti harcot.
1. Evolúció
A gyerekek a kérdést teljesen racionálisnak találják, és meg tudják válaszolni, hogy a polipok valószínűleg erősebbek, mert a karjaikkal megfogják a kuvikokat, és olyan erősen szorítják, hogy azok nem tudnak elmenekülni. Milyen kérdések merülhetnek fel ezzel a gyermeki meglátással kapcsolatban?
Hogyan képesek a polipok a kuvikokkal találkozni? Ha képesek lennének, vajon milyen közegben zajlana a küzdelem, vízben, levegőben vagy talajon? Számos olyan számítógépes játék van, ami nagyon hasonló helyzeteket szimulál, azaz teljesen közegfüggetlen lények harcolhatnak egymás ellen. Sőt, olyan karakterek is harcolhatnak egymás ellen, akiket a játékosok építenek fel. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a lények egy bizonyos része vízi, a másik inkább légi életvitelre lenne alkalmasabb. Ilyen értelemben a lények küzdelme szempontjából nem az a lényeg, hogy a valóságban találkozhatnak-e (mint a polip és a kuvik), hanem hogy milyen a felépítésük. Ebből a szempontból a gyermekek gondolkodása mégiscsak reálisabb, mint a racionalitás. Az első kérdés tehát így fogalmazható meg:
A létért folytatott küzdelem és a győzelem vagy a vereség milyen mértékben az emberi képzelet szüleménye?
A kuvikok csőre bizonyára kárt okozhat a polipokban, akár olyan mértékben is, hogy mégiscsak elképzelhető a kuvikok győzelme, ha azok nagyon ügyesek. Mindig a racionális esélyek alapján végződnek a harcok? Lehet, hogy az esély és az ügyesség is az emberi képzelet szüleménye? Lehet, hogy bizonyos, a fejlődés adta képességeket mi ruházunk fel az esély és az ügyesség pozitív, vagy éppen negatív módozataival? Egyedül játszható számítógépes játékokon megfigyelhető, hogy a kisebb lények (pl. egy kis ufó harca egy hatalmas szfinxszel) a gyakorlás és tanulás révén képesek diadalt aratni a nagyobb lényeken, az által, hogy a játékos az események több szintjén túljutott már. Az ilyen jellegű játékok első szintjén a karaktereknek még csak mozogniuk kell egy térben, majd a szintek egyre nehezednek, a játék vége felé általában egy nagyobb lénnyel kell megküzdeni. Képzeljük el ezt a helyzetet a három kuvik és a három polip esetében.
Az erősebb kérdése mért jelenti azt is, hogy harcnak kell kibontakoznia? Nem lenne elég az állatokat csak úgy egymás mellé állítani, megvizsgálni őket, és csupán azt mondani, hogy ez vagy az az állat erősebb? Mért kell rögtön elképzelni egyből a harcot? Sőt, hogyan lehetséges olyan harcot elképzelni, ami a valóságban szinte biztosan nem menne végbe? Valószínűleg ez úgy lehetséges, hogy minden állatnak van egy bizonyos archetípusa a fejünkben, amihez egyfajta harcmodorhoz tartozó még inkább irracionálisabb küzdelemsorozat-forgatókönyv is él a fejünkben. (Ez szinte biztosan a politikai csatározások leképeződése, hiszen ott sem zajlik fizikai küzdelem, hanem csak szócsata. A felek néha kifejezetten megtagadják az egymással való találkozást, médiumokat használnak arra, hogy interakcióba lépjenek egymással. Jelesül a médiát, tehát a mindennapi élet interakciói is olyan szimbolikusak, mint a számítógépes játékokban játszható küzdelmek.) Például, hogy a kuvikok belecsípnek a polipok lágyrészeibe, vagy, hogy a polipok a karjukkal megszorítják a kuvikokat. Magyarán úgy tűnik, hogy az antropomorfizáló agyunk a létért folyó küzdelemhez egyből a harcot is társítja.
2. Társadalomtörténet
Tételezzük fel, hogy valóban létrejön a harc. Egy nagyon fontos további kérdés merül fel. Ha létezik háromnál több kuvik, akkor a küzdelemben mennyire érdekelt a többi kuvik? Ugyanez a kérdés a polipokkal kapcsolatban is. Milyen jegyek alapján kerül kiválasztásra az a három állat, aki a másik három állattal meg fog küzdeni? Ezt a helyzetet a számítógépes játékok már nem olyan eréllyel szimulálják, mint az előzőekben tárgyalt jelenségeket. Vajon kitüntetés vagy büntetés a küzdelem? Milyen képzés és edzés szükséges ahhoz, hogy egy állat abba a csapatba kerüljön, amely megküzd? Milyen egyéb esetleges állat-társadalmi intézmények kellenek ehhez? Azaz: a küzdelem és a harc képviselet is? Ha képviselet, akkor e mögött áll szervezettség, azaz társadalom, avagy nem, és csak társas folyamatok állnak a jelenség mögött? Vagy mindkettő?
Egy okosan (emberien) felépített stratégia mindenképpen igényel előzetes információkat, azaz hírszerzést. Létezne ilyen polipok és a kuvikok között? A hírszerzést diplomáciával is támogatni kell. Létezne egyáltalán előzetes kapcsolat a polipok és a kuvikok társadalma között? Ezeknek a kérdéseknek azért van a fantáziánál több értelmük, mert az előzetes feltételezésünk az volt, hogy a harc létrejön. Magyarán az összetűzéshez mindenképpen kapcsolat kell, az nem jöhet létre csak úgy, minden előzmény nélkül.
Ha a polipok és a kuvikok társadalma létezik, akkor az rendelkezik történettel? Vannak olyan törvényszerűségek, amelyek alapján be lehet jósolni, hogy kik fognak részt venni az összecsapásban, kik lesznek a tanárok, szurkolók, felkészítők, edzők, és így tovább? A társadalom tagozódik feladatok szerint. Kell ehhez irányítás? Magyarán: ha a harc a fejünkben él, akkor a fejünkben ott él egy megszervezett, fejlődő társadalom képe is. Hogy ez jobban érthető legyen, létezik vajon egy könnyített krónika, ami lejegyzi, hogy korábban kik voltak a polip- és kuvikharcosok, ki volt az edzőjük, és ki volt a vezetőjük? Azaz a társadalomtörténet magával vonzza magát a történelmet is, azaz az írott társadalomtörténetet?
A fentiek függvényében a két faj közötti viszony csak ellenséges lehet? Vagy létezne baráti viszony is polipok és kuvikok között? Esetleg az is elképzelhető, hogy a harc inkább sport vagy kulturális esemény lenne?
3. Kriminológia
Az eddigi feltételezések azon alapultak, hogy a polipok és a kuvikok közötti összecsapás a két faj, azaz a két társadalom között zajlik. Lehetségesnek tartottuk az előző hipotézisben, hogy akár egy társadalomnak is ki kell épülnie ahhoz, hogy a harc egyáltalán kialakulhasson. Két lehetőségünk van, vagy elfogadjuk ezt a hipotézist, vagy nem.
Ha elfogadjuk, akkor még nem ússzuk meg azt a lehetőséget, hogy a kuvikok és a polipok közötti összecsapás mögött nem csupán társadalmi, hanem antiszociális szervező is erők állnak. Azaz a szerveződés inkább társas alapon jön létre annak érdekében, hogy a közösen lakott terület és a közösen játszott szerep terén az egyik fél kiüsse a másikat. Nem is kell olyan nagyon elvonatkoztatnunk a polipoktól és a kuvikoktól, hiszen mind a kettő faj ragadozó életmódot él, azaz a szerepük nagyjából megegyezik. Magyarán még nagyobb mértékű antropomorfizáció lenne szükséges egy olyan harchoz, amelyet például három kaktusz és három polip vív. (A gyermekek számára bizonyára ez sem okoz nehézséget.)
A társadalmi hipotézis elfogadásából még nem szükségszerűen következik a harc, éppen fordítva állítottuk, hogy a harc létéhez szükséges a társadalom. Azonban a harc a társadalom léte mellett nem biztos, hogy bekövetkezik, mert a polipok és a kuvikok akár diplomáciai eszközökkel is léphetnek egymással interakcióba. A társadalmakban azonban szinte biztos, hogy akadnak olyan egyének, olyan egyedi állatok, akik nem tudnak vagy nem akarnak igazodni a megállapodáshoz. A békés együttélés helyett egyes deviáns polipok arra vetemednek, hogy egyes kuvikokat megtámadnak, vagy fordítva. Mint a korábbiakban láttuk, létrejön a társadalom, és minden bizonnyal létrejön az állam és az igazságszolgáltatás is, mint mondjuk a polipok és a kuvikok belügye. Az igazságszolgáltatás a normaszegéseket nyílván szankcionálja, és a rossz polipok és kuvikok valamilyen szinten kiszakadnának az adott társadalmakból, és egy idő után (feltételezve, hogy a társadalomnak van története) életvitelükké válna a bűnözés. E kisebb polip és kuvikcsoportok szintén felvehetnék egymás ellen a harcot. Ebben az esetben érdekes a társadalmi jelenségek kérdése, ami a deviáns lényeknél egészen máshogy alakul. Itt ugyanis a harcra való képzettség és készültség elsősorban a gazdatársadalom rossz (?) működése miatt alakul ki, és ellene irányul, míg a társadalmi tézis esetén éppen a másik a társadalom ellen. A geng tehát az adott társadalom része, és a tevékenysége a társadalom ellen irányul, de látszólag ugyanilyen tevékenység a társadalom részéről is megnyilvánulhat egy másik társadalom felé is.
4. Szociálpszichológia
Vajon mennyiben függ a polipok és a kuvikok tevékenysége a döntéseiktől, a döntéseik sorozatától? Mi befolyásolja azt, hogy hogyan készülnek fel a harcra? Hogyan hozzák meg a döntéseiket, és előfordulnak-e hibák az információk feldolgozásában?
Mit fognak tartani a polipok általános értelemben a kuvikokról, és fordítva? Ha egy kuvik felfogását a polipokról elmondanánk egy polipnak, az vajon magára ismerne?
Szinte bizonyos, hogy a kognitív folyamatok során hibák és torzítások lépnének fel, és ez jelentősen befolyásolná az adott rendszer működését, és szinte biztos, hogy a gazdaságát is. Elképzelhető például, hogy a polipok a kuvikról azt képzelnék, hogy sokkal nagyobbak, mint valójában, és ugyanígy a kuvikok akár azt is gondolhatnák a polipokról, hogy egyes szerveik kifejezetten az ellenük való támadásra szolgálnak. A kis polipgyerekek álmukban a kuvikok véres csőreitől félnének, és a kiskuvikok a polipok hatalmas tapadókorongjaitól. Ezek a negatív tendenciák egyértelműen az adott társadalmak belügyeiből erednének, nem pedig a másik állat valós tulajdonságaiból. Persze mindez csak akkor képzelhető el, ha a polipok és a kuvikok úgy gondolkodnak, mint az emberek, azaz előítéleteik és sztereotípiáik vannak. Persze az is lehetséges, hogy ezek a dolgok univerzálisak és a csoportos lét esszenciális következményei. Embereknél ez így van. Magyarán: az ellenségkép kialakulása is csupán emberi dolog?
5. Szolarisztika
Stanisław Lem, a híres Solaris című könyvében azt veti fel, hogy két értelemmel bíró civilizáció fizikai kapcsolatot ugyan képes egymással létesíteni, kommunikálni képesek a másik irányában, azonban kölcsönös kommunikáció, azaz interakció nem jöhet létre. Ezek szerint nem is kell társadalomnak létrejönnie ahhoz, hogy olyan jelenetek történjenek meg a polipok és a kuvikok között, amit egy külső szemlélő harcnak vélne. Többféle értelmezése lehet ennek.
Egyrészt az egyik fél vélheti, hogy másik fél harcol, holott mondjuk, az csak a szeretetét óhajtja kifejezni, és az egyik félnek sincs fogalma arról, hogy mit tesz a másik.
Másrészt lehet, hogy ez egyik fél semmilyen szinten nem viszonyul a másikhoz, sőt az is lehetséges, hogy egyik fél sem viszonyul a másikhoz. Az utóbbira példa lehet, ha egy kuvik merő véletlenségből a tengerbe ürít, és az ürüléke a polip szemébe kerül, és egymás között hatalmas távolság van, nem érzékelik egymást. Látszik, hogy ezeknek az eseményeknek csekély a valószínűsége, legalábbis a mi gondolkodásunk szerint.
Azonban az is lehetséges, hogy a szemlélő érti félre a két állat találkozását, mind a kettőnek szándékot tulajdonít. Ez ismét szociálpszichológia. Lem azonban a problémát azzal spékeli meg, hogy az esetleges szemlélő teljesen érdektelen, még nem is értelmezi a látottakat. Azaz összességében még azt is kétségbe lehet vonni, hogy van-e egyáltalán valamilyen tudat a társas vagy társadalmi szerveződések mögött. Magyarán, még az sem létezik, hogy elképzeljük a polipok és a kuvikok közötti harcot.
2009. december 11., péntek
Kéznyújtásnyira van a deviancia
Éppen ezért nem tudunk megválni a devianciától.
Éppen ezért igazoljuk a közeli devianciát.
Éppen ezért súlyosabbnak véljük a távolabbi devianciát.
Ezt a szociálpszichológia hozzáférhetőségi torzításnak mondja.
Éppen ezért képtelenség a kriminológiai jelenségeket szociálpszichológiai törvényszerűségek nélkül tanulmányozni.
Éppen ezért igazoljuk a közeli devianciát.
Éppen ezért súlyosabbnak véljük a távolabbi devianciát.
Ezt a szociálpszichológia hozzáférhetőségi torzításnak mondja.
Éppen ezért képtelenség a kriminológiai jelenségeket szociálpszichológiai törvényszerűségek nélkül tanulmányozni.
Hot cognition
Mindenki azt látja meg, amit meg akar látni.
Ebből az "akar" az emóció és a motiváció, éz összes többi pedig a kogníció.
Ebből az "akar" az emóció és a motiváció, éz összes többi pedig a kogníció.
Tevék látása és a szórólapok
1.
Elhiszik, hogy tevék vannak a KÖKI-n? Jobban teszik, ha elhiszik. Pedig hányan utaznak el Egyiptomba és Tunéziába télvíz idején, hogy tevéket lássanak, erre hopp, itt vannak a KÖKI-n, teljesen ingyen láthatók. Olcsóbban jön ki az élet, ha megszervezzük a csoportos tevékenységet?
2.
Aki társasházban lakik, nagyon jól tudja, hogy micsoda gondot jelent a kéretlen hirdetések tömkelege a postaládákban, mert
- környezetszennyező,
- veszélyezteti a biztonságunkat, mert a terjesztők tudják, ha sokáig nem vagyunk otthon,
- veszélyezteti a biztonságunkat, mert ezek szerint bárki bejöhet a társasházba, aki illetéktelen...
stb.
A dolog megmutatja, hogy mennyire képes egy kisebb közösség megszervezni az életét, és mennyire hagyja, hogy mások bemerészkedjenek a kis közzösségbe, azaz közösségi kohézió mérőfoka az, hogy mennyire szemetes a lépcsőház.
Ezek szerint, minden apróbb közösségnek van migráció-politikája, és egyfajta deviancia elmélete is, azaz, hogy mit enged be az adott közösségbe, és mit tekint eltérőnek.
Olcsóbban jön ki az élet, ha megszervezzük a csoportos tevékenységet?
Elhiszik, hogy tevék vannak a KÖKI-n? Jobban teszik, ha elhiszik. Pedig hányan utaznak el Egyiptomba és Tunéziába télvíz idején, hogy tevéket lássanak, erre hopp, itt vannak a KÖKI-n, teljesen ingyen láthatók. Olcsóbban jön ki az élet, ha megszervezzük a csoportos tevékenységet?
2.
Aki társasházban lakik, nagyon jól tudja, hogy micsoda gondot jelent a kéretlen hirdetések tömkelege a postaládákban, mert
- környezetszennyező,
- veszélyezteti a biztonságunkat, mert a terjesztők tudják, ha sokáig nem vagyunk otthon,
- veszélyezteti a biztonságunkat, mert ezek szerint bárki bejöhet a társasházba, aki illetéktelen...
stb.
A dolog megmutatja, hogy mennyire képes egy kisebb közösség megszervezni az életét, és mennyire hagyja, hogy mások bemerészkedjenek a kis közzösségbe, azaz közösségi kohézió mérőfoka az, hogy mennyire szemetes a lépcsőház.
Ezek szerint, minden apróbb közösségnek van migráció-politikája, és egyfajta deviancia elmélete is, azaz, hogy mit enged be az adott közösségbe, és mit tekint eltérőnek.
Olcsóbban jön ki az élet, ha megszervezzük a csoportos tevékenységet?
2009. november 29., vasárnap
2009. november 25., szerda
hullám
1. jelenség: a magyar társadalomban uralkodó rasszizmus
2. jelenség: romák szegregációja (szegregálódása)
3. jelenség: jobboldali szélsőséges politika eszmék népszerűsége
4. jelenség: a romák rajosodása
5. jelenség: a Magyar Gárda radikális fellépése
6. jelenség: életellenes romák által elkövetett támadások (Olaszliszka, Cozma ügy)
7. jelenség: a Debreceni Négyek fellépése (Romagyilkosságok)
8. jelenség: Antifa tegek megjelenése Budapesten (pl. Deák tér, az árkádok alatt, Ferenc körút, aluljáró)
A páratlan számú jelenségek szélsőjobboldali eszméknek köszönhetőek. A páros számú jelenségek az előzőekre való reakciók.
Kérdések:
Vajon minden országban hasonló körülmények között jött létre az Antifa?
Vajon hova lehet sorolni a Sajóbábonyi eseményeket?
Tény: Az első jelenségtől kezdve csökken a társadalmi erő volumene, de a szervezettség növekedni tűnik.
Kérdés újból: Vajon másik társadalmi jelenségre is rá lehet húzni ezt a sémát? (reakció-ellenreakció, energiavesztés-szerveződés)
Lehetnek ilyenek kiindulópontok?
- orvosok hálapénze
- bliccelők
- bkv ellenőri viselkedés
- állami korrupció
- elcsalt focimeccsek
- munkahelyi tétlenség
- túltelített börtönök
- óvodabezárások
- 500 ezer (!) rokkantnyugdíjas
- 1 millió (!) kényszervállalkozó
- 600 ezer (!) nyugató és altató függő személy
Milyen párhuzamok vannak a jelenlegi roma-magyar helyzet és az Oldhami lázadás között?
2. jelenség: romák szegregációja (szegregálódása)
3. jelenség: jobboldali szélsőséges politika eszmék népszerűsége
4. jelenség: a romák rajosodása
5. jelenség: a Magyar Gárda radikális fellépése
6. jelenség: életellenes romák által elkövetett támadások (Olaszliszka, Cozma ügy)
7. jelenség: a Debreceni Négyek fellépése (Romagyilkosságok)
8. jelenség: Antifa tegek megjelenése Budapesten (pl. Deák tér, az árkádok alatt, Ferenc körút, aluljáró)
A páratlan számú jelenségek szélsőjobboldali eszméknek köszönhetőek. A páros számú jelenségek az előzőekre való reakciók.
Kérdések:
Vajon minden országban hasonló körülmények között jött létre az Antifa?
Vajon hova lehet sorolni a Sajóbábonyi eseményeket?
Tény: Az első jelenségtől kezdve csökken a társadalmi erő volumene, de a szervezettség növekedni tűnik.
Kérdés újból: Vajon másik társadalmi jelenségre is rá lehet húzni ezt a sémát? (reakció-ellenreakció, energiavesztés-szerveződés)
Lehetnek ilyenek kiindulópontok?
- orvosok hálapénze
- bliccelők
- bkv ellenőri viselkedés
- állami korrupció
- elcsalt focimeccsek
- munkahelyi tétlenség
- túltelített börtönök
- óvodabezárások
- 500 ezer (!) rokkantnyugdíjas
- 1 millió (!) kényszervállalkozó
- 600 ezer (!) nyugató és altató függő személy
Milyen párhuzamok vannak a jelenlegi roma-magyar helyzet és az Oldhami lázadás között?
2009. november 21., szombat
A bűnözés mint nemzetalkotó erő - még egy további kérdés a cigánybűnözéssel kapcsolatban
Mi határoz meg egy nemzeti kultúrát? Milyen folyamatok mentén zajlik egy nemzet történelme? Hogyan fogalmazzák meg a nemzet polgárai a nemzeti önazonosságukat? Mihez viszonyítanak? Milyen értékeket fogadnak el, és milyeneket utasítanak el?
A világ minden országa különbözik a bűnözési mutatókban.
A világon mindenütt lehet a gazdasági mutatók és a bűnözés között összefüggést találni.
Bizonyos bűnözési mutatókat egymással össze lehet hasonlítani. (Pl. erőszakos halálesetek száma százezer főre kivetítve.)
Ha a bűnözés nem lenne nemzetkarakterológiai jellegű, akkor mindenütt egyformák lennének a bűnözési mutatók.
Nemzetközi egyezményekre (pl. az Európai Emberi Jogi Egyezmény) alapuló nemzetközi grémiumok (pl. az Emberi Jogok Európai Bírósága) közös döntést hoznak, és a nemzetekkel folytatnak kommunikációt közlemények, határozatok, ajánlások formájában. Ezen diplomáciák egyik alapja éppen a bűnözés nemzeti színezete. Nem lehet ugyanis a helyi viszonyokat megérteni a helyi törvénykezések és a helyi kultúra nélkül. Megértés nélkül pedig nincsen diplomácia.
Ki lehet-e tehát mondani, hogy bűnözés nélkül nem létezik a nemzet?
Ha erre a kérdésre igennel válaszolunk, vajon mit tarthatunk valóban felelős büntetőpolitikának? Törekedhet-e felelős politika arra, hogy a bűnözést felszámolja?
Elhitetni az emberekkel, hogy a bűnözés etnikai színezete az egész etnikum kultúrája miatt van. Ilyen a cigánybűnözés politikai érvek közé ültetése. A korábbiakban azt mondtuk, hogy a nemzet kultúrájának része a bűnözés, és minden nemzet egyediségéhez hozzájárul a bűnözés nemzeti karaktere. A cigánybűnözés jelenségben hívő embereket hasonló gondolatmenet miatt szidjuk.
Hol van mégis a különbség? Ott a lényegi hiba a gondolatmenetben, hogy a cigányság csupán nemzetalkotó összetevő, nem pedig önálló nemzet. A cigányság nemzetiség, amely hozzájárul a magyar nemzet egységes képéhez. A cigányok által elkövetett karakteresnek mondató bűncselekmények tehát nem csak a cigányságot minősítik, hanem sokkal inkább a többségi társadalmat.
A bűnözés mint nemzetalkotó erő nem lehet még reszben sem egyenlő egy nemzetalkotó összetevővel. Ilyen szempontból az erő az a szabály, ami összetartja a társadalmat, az összetevő pedig a társadalom egyik komponense, azaz alkotórésze.
A világ minden országa különbözik a bűnözési mutatókban.
A világon mindenütt lehet a gazdasági mutatók és a bűnözés között összefüggést találni.
Bizonyos bűnözési mutatókat egymással össze lehet hasonlítani. (Pl. erőszakos halálesetek száma százezer főre kivetítve.)
Ha a bűnözés nem lenne nemzetkarakterológiai jellegű, akkor mindenütt egyformák lennének a bűnözési mutatók.
Nemzetközi egyezményekre (pl. az Európai Emberi Jogi Egyezmény) alapuló nemzetközi grémiumok (pl. az Emberi Jogok Európai Bírósága) közös döntést hoznak, és a nemzetekkel folytatnak kommunikációt közlemények, határozatok, ajánlások formájában. Ezen diplomáciák egyik alapja éppen a bűnözés nemzeti színezete. Nem lehet ugyanis a helyi viszonyokat megérteni a helyi törvénykezések és a helyi kultúra nélkül. Megértés nélkül pedig nincsen diplomácia.
Ki lehet-e tehát mondani, hogy bűnözés nélkül nem létezik a nemzet?
Ha erre a kérdésre igennel válaszolunk, vajon mit tarthatunk valóban felelős büntetőpolitikának? Törekedhet-e felelős politika arra, hogy a bűnözést felszámolja?
Elhitetni az emberekkel, hogy a bűnözés etnikai színezete az egész etnikum kultúrája miatt van. Ilyen a cigánybűnözés politikai érvek közé ültetése. A korábbiakban azt mondtuk, hogy a nemzet kultúrájának része a bűnözés, és minden nemzet egyediségéhez hozzájárul a bűnözés nemzeti karaktere. A cigánybűnözés jelenségben hívő embereket hasonló gondolatmenet miatt szidjuk.
Hol van mégis a különbség? Ott a lényegi hiba a gondolatmenetben, hogy a cigányság csupán nemzetalkotó összetevő, nem pedig önálló nemzet. A cigányság nemzetiség, amely hozzájárul a magyar nemzet egységes képéhez. A cigányok által elkövetett karakteresnek mondató bűncselekmények tehát nem csak a cigányságot minősítik, hanem sokkal inkább a többségi társadalmat.
A bűnözés mint nemzetalkotó erő nem lehet még reszben sem egyenlő egy nemzetalkotó összetevővel. Ilyen szempontból az erő az a szabály, ami összetartja a társadalmat, az összetevő pedig a társadalom egyik komponense, azaz alkotórésze.
2009. november 19., csütörtök
becsapott próféta
Mi van akkor, ha a csodát látó személyt inkább becsapják a tömegek, csakhogy hagyja már békén őket, és ne szembesítse őket a hibáikkal folyton?
Mi van, ha a hívek csak álcából térnek meg, hogy nyugtuk legyen végre, hogy élhessék a hétköznapi életüket?
Mi van akkor, ha csak a próféta nem tudja, hogy ez zajlik?
Mi van akkor, ha a próféta valóban bolond?
Mi van akkor, ha ezt évezredekkel később mindenik elfelejti?
Mi van akkor ha sok ezer évvel később a próféta becsapásából, a próféta szavai miatt több embert ölnek meg, mint ahányat a próféta valóban megmentett?
Mi van, ha a hívek csak álcából térnek meg, hogy nyugtuk legyen végre, hogy élhessék a hétköznapi életüket?
Mi van akkor, ha csak a próféta nem tudja, hogy ez zajlik?
Mi van akkor, ha a próféta valóban bolond?
Mi van akkor, ha ezt évezredekkel később mindenik elfelejti?
Mi van akkor ha sok ezer évvel később a próféta becsapásából, a próféta szavai miatt több embert ölnek meg, mint ahányat a próféta valóban megmentett?
2009. november 15., vasárnap
2666
Roberto Bolano könyve sok szempontból remekmű. Most csak két dolgot említek meg belőle, később majd többet is:
1. A deviáns személyek nem részesei a kultúrának, hanem egyfajta intersticiális térben élnek, teljesen más társas közegben, mint az átlagemberek. Bolano ezt egy prostituált sorsán keresztül ábrázolja rendkívül vivid, finom módon.
2. Az utcára került nőkön mindenki erőszakot követ el, a rendőrök is. Érdekes párhuzam ez a Zsanett esettel.
1. A deviáns személyek nem részesei a kultúrának, hanem egyfajta intersticiális térben élnek, teljesen más társas közegben, mint az átlagemberek. Bolano ezt egy prostituált sorsán keresztül ábrázolja rendkívül vivid, finom módon.
2. Az utcára került nőkön mindenki erőszakot követ el, a rendőrök is. Érdekes párhuzam ez a Zsanett esettel.
2009. november 7., szombat
A geng mint neutroncsillag
A neutroncsillag úgy keletkezik, hogy a gravitáció "túlságosan" összerántja az anyagot, és eltűnik az elektronfelhő, mert az atommagok egymáshoz érnek.
Ugyanígy: a társadalom a labeling elvén úgy összenyomja a fiatal deviáns személyeket, hogy eltűnik a szelfjük, és egy szelfet fognak alkotni, amit Frederic Milton Thrasher espirit de corpsnak nevezett.
Ugyanígy: a társadalom a labeling elvén úgy összenyomja a fiatal deviáns személyeket, hogy eltűnik a szelfjük, és egy szelfet fognak alkotni, amit Frederic Milton Thrasher espirit de corpsnak nevezett.
2009. október 27., kedd
Megint a cigánybűnözésről: A bűn önjelölt felszámolói
Most éppen nem a rasszista komponenssel van bajom, ugyanis a cigánybűnözés kifejezés magában hordozza azt a kinyilatkoztatást is, hogy a nézetet támogatók úgy hiszik, hogy tudnak megoldást a bűnözés felszámolására.
Valójában a bűnözést nem lehet felszámolni. Bűn és nem bűn között nincsen éles határ. A bűn önjelölt felszámolói mindenféle szakirányú képzettség és tudás nélkül valójában a saját céljuk ellen hatnak, és növelik a társadalmi feszültséget. A bűn önjelölt felszámolóinak a végső célja a hatalom megkaparintása.
A bűn felszámolhatóságába vetett hit regresszus. Ez egy merőben új fogalom a számomra, amit mostanában ismertem meg a kreacionizmussal kapcsolatban. A nézetet vallók szerint az életet természetfeletti lények hozták létre. A regresszus az a gondolati csapda, hogy ha isten teremtette a világot, akkor ki teremtette istent. Ugyanez - a nem is nagyon távoli asszociáción alapuló - regresszus fedezhető fel a cigánybűnözés-fogalom logikai megalapozottságánál. Átformálhatjuk a kérdést:
Ha létezik cigánybűnözés, akkor azt fel kell számolni? Ha kijelentjük azt, hogy van cigánybűnözés, akkor azt is valljuk, hogy az felszámolható? A kérdésekre a cigánybűnözés-vallók igennel válaszolnának, hiszen ha nemmel válaszolnának, akkor saját nézeteiket cáfolnák meg azonnal. Ha úgy beszélnénk ugyanis a cigánybűnözésről, hogy arra nincsen megfelelő megoldás, akkor jóval liberálisabb nézeteket vallanánk, mint a lehetséges megoldásként nagyon gyakran felmerülő szegregáció és diszkrimináció.
A válasz tehát igen. Itt jön a regresszus. Ha felszámoltuk a cigánybűnözést, akkor létezni fog még a nem-cigány-bűnözés. Azt a jelenséget pedig már nagyon nehezen lehetne majd hasonló eszközökkel felszámolni. (Persze ott vannak a pedofilek, a sorozatgyilkosok, és ott van a halálbüntetés visszaállítása iránti vágy mint retributív attitűd...) Majd ott lennének a felszámolandók között mondjuk a mozgássérültek, és eltekintve a jelenség történelmi rémségeitől (pl. holokauszt, inkvizíció), egy idő után minden embert meg kellene semmisíteni.
Valójában a bűnözést nem lehet felszámolni. Bűn és nem bűn között nincsen éles határ. A bűn önjelölt felszámolói mindenféle szakirányú képzettség és tudás nélkül valójában a saját céljuk ellen hatnak, és növelik a társadalmi feszültséget. A bűn önjelölt felszámolóinak a végső célja a hatalom megkaparintása.
A bűn felszámolhatóságába vetett hit regresszus. Ez egy merőben új fogalom a számomra, amit mostanában ismertem meg a kreacionizmussal kapcsolatban. A nézetet vallók szerint az életet természetfeletti lények hozták létre. A regresszus az a gondolati csapda, hogy ha isten teremtette a világot, akkor ki teremtette istent. Ugyanez - a nem is nagyon távoli asszociáción alapuló - regresszus fedezhető fel a cigánybűnözés-fogalom logikai megalapozottságánál. Átformálhatjuk a kérdést:
Ha létezik cigánybűnözés, akkor azt fel kell számolni? Ha kijelentjük azt, hogy van cigánybűnözés, akkor azt is valljuk, hogy az felszámolható? A kérdésekre a cigánybűnözés-vallók igennel válaszolnának, hiszen ha nemmel válaszolnának, akkor saját nézeteiket cáfolnák meg azonnal. Ha úgy beszélnénk ugyanis a cigánybűnözésről, hogy arra nincsen megfelelő megoldás, akkor jóval liberálisabb nézeteket vallanánk, mint a lehetséges megoldásként nagyon gyakran felmerülő szegregáció és diszkrimináció.
A válasz tehát igen. Itt jön a regresszus. Ha felszámoltuk a cigánybűnözést, akkor létezni fog még a nem-cigány-bűnözés. Azt a jelenséget pedig már nagyon nehezen lehetne majd hasonló eszközökkel felszámolni. (Persze ott vannak a pedofilek, a sorozatgyilkosok, és ott van a halálbüntetés visszaállítása iránti vágy mint retributív attitűd...) Majd ott lennének a felszámolandók között mondjuk a mozgássérültek, és eltekintve a jelenség történelmi rémségeitől (pl. holokauszt, inkvizíció), egy idő után minden embert meg kellene semmisíteni.
Börtönőr szakszervezetek és bűncselekmény-áldozatok
családjainak természetes szövetsége?
Kaliforniában létezik.
Kaliforniában létezik.
2009. október 26., hétfő
csokivagina - mi a porno?
A gyermekboltokban már pár éve kapható nyuszi-termékből reality show is készült. Az első részben, a hetvenen felüli főhős barátnői nemi szerveiket öntik ki csokiból. Az egyik hölgy vaginája is látható a képsorozaton.
2009. október 19., hétfő
Hogy tudom kicsalni az igaz véleményt?
Szervezetpszichológiai értelemben tettem fela kérdést. Ha egy bizonyos cégről szervezetfejlesztési szempontból a hétköznapi emberek véleményére vagyok kíváncsi, akkor talán jó módszer az attitűd-skála. Ha a szervezeten belüli véleményekre vagyok kíváncsi, akkor talán fókuszcsoportot kell tartani (én magam, nem értek a coachinghoz...). Mi a helyzet egy súlyosan autoriter, anómiás közegű munkahellyel?
2009. október 13., kedd
Kurucok
Egy eszme köré szerveződő csoport akkor válik mozgalommá, ha a tagjai attitűdjeikben azonosak olyan lényegi topikok irányában, mint a történelmi múlt értelmezése, az etnikai jellegű értékorientáció, és ugyanígy a más etnikumok ellen irányuló előítélet és így tovább. Az etnikumot itt nem is népcsoportra kell érteni, hanem inkább a "megszállóknak" és a "helyben lévőknek", avagy "uralkodóknak" és "elnyomottaknak" nemzetiségi vagy kisebbségi alapon nehezen körülírható csoportjaira kell gondolni.
A mozgalom ugyanakkor nemzetalkotó erő. Aki a nemzetalkotó erők létjogosultságát vagy legitimitását tagadja vagy támadja, rossz úton jár. Számos mozgalom nézeteit és eszméit történelmi tények támasztják alá.
A történelmi identitás-keresés azaz a gyökerekhez való eszmei visszatérés eredményezheti a nacionalista mozgalmak ideológiai alapját.
Aki tehát a kurucság szellemisét tagadja vagy támadja, éppen olyan, mint az, aki a cigány kisebbséget diszkriminálja.
Nem lehetséges ezért, és nem is jogos a kuruc identitás lenácizása, anélkül, hogy az ilyen kijelentést tevő személy nem éppen úgy viselkedne, ami ellen véli, hogy harcol (a nácizmus ellen). Ez egy nagyon komoly morális probléma.
A személyes véleményem azonban az, hogy a jelenlegi kuruc mozgalom nézeteinek támadása és tagadása nem a létjogosultság kétségbe vonása.
A mozgalom ugyanakkor nemzetalkotó erő. Aki a nemzetalkotó erők létjogosultságát vagy legitimitását tagadja vagy támadja, rossz úton jár. Számos mozgalom nézeteit és eszméit történelmi tények támasztják alá.
A történelmi identitás-keresés azaz a gyökerekhez való eszmei visszatérés eredményezheti a nacionalista mozgalmak ideológiai alapját.
Aki tehát a kurucság szellemisét tagadja vagy támadja, éppen olyan, mint az, aki a cigány kisebbséget diszkriminálja.
Nem lehetséges ezért, és nem is jogos a kuruc identitás lenácizása, anélkül, hogy az ilyen kijelentést tevő személy nem éppen úgy viselkedne, ami ellen véli, hogy harcol (a nácizmus ellen). Ez egy nagyon komoly morális probléma.
A személyes véleményem azonban az, hogy a jelenlegi kuruc mozgalom nézeteinek támadása és tagadása nem a létjogosultság kétségbe vonása.
2009. október 12., hétfő
Szelf: önmagunk v. mindannyiunk
"A mozdulatlan Egy az észt meghaladja,
az istenek sem tudják utolérni őt,
csendben állva ér utol minden futót,
Szélurunk a vizet őbenne tartja."
Mondja az Ísa Upanisad negyedik versszaka a meglepő külsejű Tenigl-Takács László fordításában. A külsővel kapcsolatban: "az istenek szeretik a rejtélyeset, az istenek szertik a rejtélyeset" [Aitaréja Upanisad 1.13.]
Angolul így szól a hatodik versszak:
The wise man beholds all beings in the Self and the Self in all beings; for that reason he does not hate anyone.
Aminek a magyar megfelelője:
Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli, minden lényben a lelket látva többé nincs oka félni.
az istenek sem tudják utolérni őt,
csendben állva ér utol minden futót,
Szélurunk a vizet őbenne tartja."
Mondja az Ísa Upanisad negyedik versszaka a meglepő külsejű Tenigl-Takács László fordításában. A külsővel kapcsolatban: "az istenek szeretik a rejtélyeset, az istenek szertik a rejtélyeset" [Aitaréja Upanisad 1.13.]
Angolul így szól a hatodik versszak:
The wise man beholds all beings in the Self and the Self in all beings; for that reason he does not hate anyone.
Aminek a magyar megfelelője:
Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli, minden lényben a lelket látva többé nincs oka félni.
A magyar fordítás részben az 1897-es, lipcsei Deussen fordítás alapján, német nyelvből született. Sajnos nem sikerül a szelf szót átültetni a magyarba, mert az "az észt meghaladja".
Véleményem szerint a szelf a szerepek összessége, és aki a társadalom által ráruházott szerepeken képes uralkodni, képes arra, hogy nyugodt maradjon, szükségképpen bölcs is, és nem kell gyűlölnie senkit. Magyarán ilyen szempontból a társadalom az istennel analóg.
2009. október 8., csütörtök
Ennek az oldalnak a megtekintéséhez be kell lépve lennie.
A címbeli mondat gyönyörű. Ide nem kell bejelentkezni, mert nem a kirekesztés a célom (semleges értelemben), hanem a figyelem felkeltése.
Két közösségi oldalra való linkeléssel, és egy szakmai kör-e-mailre való válaszzal, egy blogom (nem ez) nézettségét sikerült megnyolcszorozni.
Be kell valljam, hogy hajtott engem a kísérletezési vágy is. Milyen eszközökkel lehet ma egyre több ember figyelmét felkelteni? Változnak-e a hívószavak az idővel, korszakokkal? Egyezik-e az internetes figyelem a valódi face to face figyelemmel?
Két közösségi oldalra való linkeléssel, és egy szakmai kör-e-mailre való válaszzal, egy blogom (nem ez) nézettségét sikerült megnyolcszorozni.
Be kell valljam, hogy hajtott engem a kísérletezési vágy is. Milyen eszközökkel lehet ma egyre több ember figyelmét felkelteni? Változnak-e a hívószavak az idővel, korszakokkal? Egyezik-e az internetes figyelem a valódi face to face figyelemmel?
2009. szeptember 30., szerda
Bukta - olyan vagyok, mint egy szex offender???
A tanár szerdán a szexuális bűnelkövetőkről beszél a tanítványainak. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon a szexuális bűnelkövetők mivel indokolják a tettüket. Ezt számos tudományos kutatás vizsgálja, és talán a leggyakoribb válasz az szokott lenni, hogy az áldozatok viselkedése és öltözéke provokálja az elkövetőket.
A tanár csütörtökön ugyanabban a tanulói csoportban felteszi a következő kérdést:
"A börtönökben olyan bűnismétlő szexuális bűnelkövető van a legtöbb, aki a kiskorúak sérelmére követi el a bűncselekményét. Szerintetek miért van ez?"
"Azért van, mert a fiatalok egyre kihívóbban öltözködnek." - hangzik a válasz egy olyan diáktól, aki az előző órán, szerdán nem volt jelen.
Tanulságok
1. A fiatalok kihívó öltözködésének szankcionálása hasonlít az F-skála 7. és 11. kérdéseire, ami eleve érdekes. A skála 13. kérdése meg éppen a szexuális bűnelkövetők szigorú büntetéséről szól. A diákjaim nagyon hevesen kiálltak azért, hogy a büntetésük súlyos legyen. Érdekes viszont mégis a korábban hiányzó diák által adott válasz.
2. A börtönben lévő szexuális bűnelkövetők védekezése egy rendkívül suta kognitív disszonancia redukció csupán. Azonban a diák válasza egy leplezett attitűd előbukkanása. Hiszen a csoportban feltehetőleg másnak is volt hasoló véleménye, de ők csendben maradtak, mert még emlékeztek az előző órára. Az 1-es tanulság fényében a diák válasza meglehetősen disszonáns. Ennek az oka nyílván a lehető legrosszabb önismeret.
3. Érdekes az is, hogy a kérdés nem arra irányult, hogy miért követnek el szexuális bűncselekményt az emberek, hanem arra, hogy vajon a bűnismétlő szexuális bűnelkövetők miért éppen a kiskorúakra specializálódnak. (Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a börtönben még inkább megerősödnek a késztetéseik, azaz a börtön "rátesz még egy lapáttal".) A diák mégis ugyanúgy válaszolt, ahogy a szexuális bűnelkövetők, sőt a fiatalokkal kapcsolatban. Az attitűd annak ellenére előjött a diákból, hogy provokáltam volna.
A tanár csütörtökön ugyanabban a tanulói csoportban felteszi a következő kérdést:
"A börtönökben olyan bűnismétlő szexuális bűnelkövető van a legtöbb, aki a kiskorúak sérelmére követi el a bűncselekményét. Szerintetek miért van ez?"
"Azért van, mert a fiatalok egyre kihívóbban öltözködnek." - hangzik a válasz egy olyan diáktól, aki az előző órán, szerdán nem volt jelen.
Tanulságok
1. A fiatalok kihívó öltözködésének szankcionálása hasonlít az F-skála 7. és 11. kérdéseire, ami eleve érdekes. A skála 13. kérdése meg éppen a szexuális bűnelkövetők szigorú büntetéséről szól. A diákjaim nagyon hevesen kiálltak azért, hogy a büntetésük súlyos legyen. Érdekes viszont mégis a korábban hiányzó diák által adott válasz.
2. A börtönben lévő szexuális bűnelkövetők védekezése egy rendkívül suta kognitív disszonancia redukció csupán. Azonban a diák válasza egy leplezett attitűd előbukkanása. Hiszen a csoportban feltehetőleg másnak is volt hasoló véleménye, de ők csendben maradtak, mert még emlékeztek az előző órára. Az 1-es tanulság fényében a diák válasza meglehetősen disszonáns. Ennek az oka nyílván a lehető legrosszabb önismeret.
3. Érdekes az is, hogy a kérdés nem arra irányult, hogy miért követnek el szexuális bűncselekményt az emberek, hanem arra, hogy vajon a bűnismétlő szexuális bűnelkövetők miért éppen a kiskorúakra specializálódnak. (Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a börtönben még inkább megerősödnek a késztetéseik, azaz a börtön "rátesz még egy lapáttal".) A diák mégis ugyanúgy válaszolt, ahogy a szexuális bűnelkövetők, sőt a fiatalokkal kapcsolatban. Az attitűd annak ellenére előjött a diákból, hogy provokáltam volna.
2009. szeptember 28., hétfő
District 9
Nos, igen. A film remekmű, még akkor is, ha a vége egy kissé csöpögős.
1. Felismeri, és kommunikálja is, hogy a sci-fikben az idegenek a bevándorlókat jelentik.
2. A lemi idegen-megismerhetetlenségi elvet - véleményem szerint - rendkívül izgalmasan detotemizálja.
3. A metafóra vonatkozik a gengekre is: a nigériaiak Dél-Afrikában.
4. Rendkívül ügyesen ábrázolja a faji előítéletek romboló mivoltát.
5. A militarizmust a valóságában írja le. Irigylésre méltóan őszinte lehet az a pár színész a hétköznapi életben, aki a fegyvermegszállottakat játssza.
6. Valódi slumokat díszletként használ. Ez szinte szemtelen fricska az elit számára.
7. Felveti a fegyverkezés és a tudomány együtteséből eredő morális konfliktust is, de nem az elcsépelt módon.
8. Személyiségfejlődés megy végbe a filmben: a főhős etnikailag tudatlanból tudatossá válik (és zseniális csavarral, ő maga is idegenné válik!!!). Legalább a kiméra állapotában képes felfogni a humanitás lényegét.
9. A valódi etnikumok (itt a nigériaiak) igyekeznek a szokásaikkal elkülönülni. Ez a kapuőr effektus.
10. Az idegenek szórakozásból gyújtanak fel házakat. Ez nekik szórakozás, az emberek számára visszatetsző. Ez is kisebbség-többség viszony. A jelenségek etnocentrikus reprezentációi közötti különbség.
11. A film alkotói rájöttek arra, hogy az előző igazságokat áldokumentumfilmben vagy realista filmben enyhén szólva bukás lett volna ábrázolni, ezért nyúltak a sci-fi nyújtotta lehetőségekhez.
1. Felismeri, és kommunikálja is, hogy a sci-fikben az idegenek a bevándorlókat jelentik.
2. A lemi idegen-megismerhetetlenségi elvet - véleményem szerint - rendkívül izgalmasan detotemizálja.
3. A metafóra vonatkozik a gengekre is: a nigériaiak Dél-Afrikában.
4. Rendkívül ügyesen ábrázolja a faji előítéletek romboló mivoltát.
5. A militarizmust a valóságában írja le. Irigylésre méltóan őszinte lehet az a pár színész a hétköznapi életben, aki a fegyvermegszállottakat játssza.
6. Valódi slumokat díszletként használ. Ez szinte szemtelen fricska az elit számára.
7. Felveti a fegyverkezés és a tudomány együtteséből eredő morális konfliktust is, de nem az elcsépelt módon.
8. Személyiségfejlődés megy végbe a filmben: a főhős etnikailag tudatlanból tudatossá válik (és zseniális csavarral, ő maga is idegenné válik!!!). Legalább a kiméra állapotában képes felfogni a humanitás lényegét.
9. A valódi etnikumok (itt a nigériaiak) igyekeznek a szokásaikkal elkülönülni. Ez a kapuőr effektus.
10. Az idegenek szórakozásból gyújtanak fel házakat. Ez nekik szórakozás, az emberek számára visszatetsző. Ez is kisebbség-többség viszony. A jelenségek etnocentrikus reprezentációi közötti különbség.
11. A film alkotói rájöttek arra, hogy az előző igazságokat áldokumentumfilmben vagy realista filmben enyhén szólva bukás lett volna ábrázolni, ezért nyúltak a sci-fi nyújtotta lehetőségekhez.
2009. szeptember 27., vasárnap
Inkább legyen meleg, mint szélsőséges
Igen, azt hiszem, én magam is egy meleg gyermeket jobban el tudnék fogadni, mint egy szélsőségest ("rasszistát"). A homoszexualitás terméketlen biológiai értelemben, és szégyen. A szélsőségesség ellenben társadalmi szempontból terméketlen, és biológiai szempontból szégyen. Viszont szülőként értelmeszerűen elfogadnám a szélsőséges gyermekemet is, és nagyon törekednék rá, hogy tanpintatosan hatni tudjak rá. És, ha sikerülne, mindannyian nyernénk vele; ha nem, gondolkodnunk kellene saját magunkon, hogy hol rontottuk el a szélsőségesek ostorozását.
A meleg gyermekem biológiai értelemben nem lenne hasznos az emberiség számára, nekem sem lehetne unokám például, viszont büszke lennék minden tettére, ami a szeretet nevében nyilvánul meg, ami mégiscsak építő, és nem romboló jellegű.
A meleg gyermekem biológiai értelemben nem lenne hasznos az emberiség számára, nekem sem lehetne unokám például, viszont büszke lennék minden tettére, ami a szeretet nevében nyilvánul meg, ami mégiscsak építő, és nem romboló jellegű.
Isten mint társas közeg
Mindegy, hogy isten valóban van, vagy csak félénkségből, szégyenből és gyávaságból szólunk hozzá, és valójában a körülttünk lévő emberek szeretetéért, irgalmáért és kegyelméért fohászkodunk. Sajnos az isteni keggyel felruházott szavak (mint pl. kegyelem), a történelem során annyira bemocskolódtak, hogy a társas közeg tabuként kezeli őket. Annyira, hogy nem is nagyon lehet róluk beszélni.
Ha istennel próbálunk kommunikálni, valóban válaszol. Az emberek által. Vagy, az is lehet, hogy a késztetéseink elvárásokban jellennek meg, és a társas közeg ehhez igazodik. Mindegy, hogy mi történik, istent nem tudjuk felfogni a maga valóságában, csak a szimbólumaiként.
Ha istennel próbálunk kommunikálni, valóban válaszol. Az emberek által. Vagy, az is lehet, hogy a késztetéseink elvárásokban jellennek meg, és a társas közeg ehhez igazodik. Mindegy, hogy mi történik, istent nem tudjuk felfogni a maga valóságában, csak a szimbólumaiként.
2009. szeptember 15., kedd
Istennek lenni mi?
Istennek lenni a végtelen hatalom akarását jelenti? Vagy pusztán a teremtés tárgyát? Hogy lehet irányítani a társadalmat, ha azt hiszik rólunk, hogy istenek vagyunk? Van az utóbbi hit és az igazi hit között valódi különbség? Ezt a témát feszegeti Roger Zelazny 1967-ben íródott A fény ura című könyve, amiért csodák-csodája 1968-ban Hugo díjat kapott.
Mi az anarchizmus?
Önálló útirány, amely nagyon érdekes graffitit használ a kommunikációra. Nem köthető tisztán bal vagy jobb oldali politikai irányzatokhoz.
2009. szeptember 11., péntek
Rasszizmus és bűnelkövetés
Nehezebben lehet egy rasszistát jó útra téríteni, mint egy bűnözőt.
Konnotációk:
1. Több rasszista van, mint bűnöző. Masszívabban konstruált társadalmi valóságot hordoz magában a rasszizmus, mint a bűnözés.
2. Amennyiben a bűnözés deviancia, és elemi léte szükséges a társadalom túléléséhez, mintegy origóként szolgál a szocializációhoz, hogy ezek azok a jelenségek, amelyeket el kell kerülni; akkor lehet-e ugyanezt mondani a rasszizmusról? Lehet-e egy rasszista gondolkodót deviánsnak tartani?
3. Szerintem a második kérdésre egyértelműen nem a válasz. A rasszizmus nem deviancia, hiszen szélesebb társadalmi rétegek vallanak hasonló értékeket, mint a nyíltan rasszista gondolkodásúak. (Tehát számukra nem negatív origó a rasszizmus, mint a "becsületes" emberek számára a bűnözés.)
4. Mit történne egy börtöncellában, ahol egy bűnöző, egy rasszista és egy "becsületes" ember lenne összezárva? Melyikük mentalitása hasonlít inkább a másikéra, és milyen értékek mentén? Egy ideig nyílván a csoportjuk reprezentánsaiként viselkednének. De aztán előbújna a valódi ember belőlük.
Konnotációk:
1. Több rasszista van, mint bűnöző. Masszívabban konstruált társadalmi valóságot hordoz magában a rasszizmus, mint a bűnözés.
2. Amennyiben a bűnözés deviancia, és elemi léte szükséges a társadalom túléléséhez, mintegy origóként szolgál a szocializációhoz, hogy ezek azok a jelenségek, amelyeket el kell kerülni; akkor lehet-e ugyanezt mondani a rasszizmusról? Lehet-e egy rasszista gondolkodót deviánsnak tartani?
3. Szerintem a második kérdésre egyértelműen nem a válasz. A rasszizmus nem deviancia, hiszen szélesebb társadalmi rétegek vallanak hasonló értékeket, mint a nyíltan rasszista gondolkodásúak. (Tehát számukra nem negatív origó a rasszizmus, mint a "becsületes" emberek számára a bűnözés.)
4. Mit történne egy börtöncellában, ahol egy bűnöző, egy rasszista és egy "becsületes" ember lenne összezárva? Melyikük mentalitása hasonlít inkább a másikéra, és milyen értékek mentén? Egy ideig nyílván a csoportjuk reprezentánsaiként viselkednének. De aztán előbújna a valódi ember belőlük.
Immanens - benne rejlő
Sokat gondolkodom ezen a szón. Mi a jelenségek valódi tartalma? Tényleg elég-e a fenomenológiai leírás, a kvantitatív vagy kvalitatív vizsgálat, vagy lehetnek sejtéseink is? Szerintem minden szervezetben létrehozott (használati) tárgy magába hordozza (benne rejlik) az egész szervezet valóságát.
Például egy közért falára kirakott, kézzel festett lap, amely azt hírdeti, hogy a boltban olcsóbb a csirkemell-filé, feltünteti az árat, az engedményt, és színes karaktereket használ; árulkodik a boltról mint szervezetről.
Mert a rendszer több, mint az elemeinek összessége (hiszen az elemekhez funkciók, és a működésükhöz szükséges szabályok járnak).
Az elem viszont magában hordozza a rendszer egészét.
Na most akkor mi van?
Például egy közért falára kirakott, kézzel festett lap, amely azt hírdeti, hogy a boltban olcsóbb a csirkemell-filé, feltünteti az árat, az engedményt, és színes karaktereket használ; árulkodik a boltról mint szervezetről.
Mert a rendszer több, mint az elemeinek összessége (hiszen az elemekhez funkciók, és a működésükhöz szükséges szabályok járnak).
Az elem viszont magában hordozza a rendszer egészét.
Na most akkor mi van?
2009. augusztus 29., szombat
Szabály, kontroll, alapok: A cigánybűnözés-fogalom szociálpszichológiai vizsgálata
Ha valamilyen társadalmi jelenséggel kapcsolatban megfigyelés, vagy akár vizsgálat alapján, szabályt próbálunk alkotni, akkor a szabály alkotásával még nem értünk végére a munkánknak.
Meg kell ugyanis azt is állapítanunk, hogy mik a feltevéseink alapjai.
Tételezzük fel például, hogy azt látjuk, hogy azok az emberek, akiknek a neve K-val kezdődik (pl. Karcsi, Kata), sokkal merevebb gonddolkodásúak, mint azok, akiknek a neve G-vel kezdődik (pl. Gábor, Gertrúd). Azt állapítanánk meg szabályként, hogy akinek K-val kezdődik a neve, merev gondolkodású, mert a K betű cikk-cakkos, és akinek G-vel, az inkább lezserebb, mert a G gömbölyű. Végül is majdnem erről szól Wolfgang Köhler 1929-ben felfedezett Kiki-Bouba hatása.
De meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a Karcsi-Gábor effektust hogyan figyeltük meg. Ebben önanalízist kell végeznünk. Miért gondoltunk mi arra, hogy a jelenség szabályszerű.
1. Azért, mert a társaságban nem szertjük a Karcsikat, és a Gáborokat igen? (Hiszen a merevség talán rosszabb tulajdonság, mint a könnyedség.) És ezért eleve felruháztuk a személyeket tulajdonsággal (ezt attribúciónak hívjuk), és ezt a Kiki-Bouba hatással támasztottuk alá?
2. Vagy azért, mert arra gondolunk, hogy a személynevek hangzása is lehet szinesztézia alapja, ami megerősíti a személyekkel kapcsolatos attitűdöket, és Karcsi vagy Gábor valóban az elvárásoknak megfelelően fog viselkedni (ezt hívjuk önbeteljesítő jóslatnak)?
Ha az első feltevés szerint járunk el, akkor a gondolkodásunk hasonlít az alapvető attribúciós hibához.
Ha a második feltevés szerint járunk el, akkor közelítünk a mai kornak megfelelő, tudományos követelményekhez.
Ilyen tekintetben is hibádzik a cigánybűnözés kifejezés.
Meg kell ugyanis azt is állapítanunk, hogy mik a feltevéseink alapjai.
Tételezzük fel például, hogy azt látjuk, hogy azok az emberek, akiknek a neve K-val kezdődik (pl. Karcsi, Kata), sokkal merevebb gonddolkodásúak, mint azok, akiknek a neve G-vel kezdődik (pl. Gábor, Gertrúd). Azt állapítanánk meg szabályként, hogy akinek K-val kezdődik a neve, merev gondolkodású, mert a K betű cikk-cakkos, és akinek G-vel, az inkább lezserebb, mert a G gömbölyű. Végül is majdnem erről szól Wolfgang Köhler 1929-ben felfedezett Kiki-Bouba hatása.
De meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a Karcsi-Gábor effektust hogyan figyeltük meg. Ebben önanalízist kell végeznünk. Miért gondoltunk mi arra, hogy a jelenség szabályszerű.
1. Azért, mert a társaságban nem szertjük a Karcsikat, és a Gáborokat igen? (Hiszen a merevség talán rosszabb tulajdonság, mint a könnyedség.) És ezért eleve felruháztuk a személyeket tulajdonsággal (ezt attribúciónak hívjuk), és ezt a Kiki-Bouba hatással támasztottuk alá?
2. Vagy azért, mert arra gondolunk, hogy a személynevek hangzása is lehet szinesztézia alapja, ami megerősíti a személyekkel kapcsolatos attitűdöket, és Karcsi vagy Gábor valóban az elvárásoknak megfelelően fog viselkedni (ezt hívjuk önbeteljesítő jóslatnak)?
Ha az első feltevés szerint járunk el, akkor a gondolkodásunk hasonlít az alapvető attribúciós hibához.
Ha a második feltevés szerint járunk el, akkor közelítünk a mai kornak megfelelő, tudományos követelményekhez.
Ilyen tekintetben is hibádzik a cigánybűnözés kifejezés.
2009. augusztus 28., péntek
2009. augusztus 27., csütörtök
Tetoválás és bőrszín
Ha a bőrszínnel kapcsolatban következtetünk tulajdonságokra, tettek okaira; csak előítéletesek lehetünk. Ha azonban tetoválásokkal kapcsolatban következtetünk tulajdonságokra, az előítélet súlya kevesebb. Hiszen a tetoválás egyezményes jeleket használ, és az ábrák jelentést hordoznak. (Ilyen szempontból nagyon érdekes lenne, ha valaki Rorschach teszt ábrát tetováltatna magára...) A jelentéssel bíró információ közlése kommunikáció. Tehát a tetovált személy a tetovált ábra jelentésén keresztül interakciós kapcsolatban áll a tetkót szemlélő személlyel. Azaz az ítélet interakció eredménye, nem pedig sztereotíp gondolkodásé. (Ha a tetoválás jelentését ítéljük meg, nem pedig a tetováltság tényét. - Bár nehéz az elhatárolás.) Példaként lehet mondani, hogy egy horogkeresztet ábrázoló tetoválás mögött egy komoly, megfontolt döntésnek kell állnia, és nem előítéletes az, aki az ilyen személyt szélsőséges gondolkodásúnak minősíti.
A kinézetről tehát tehetünk, de a bőrszínünkről nem.
Van azonban pár érdekes kérdés ilyen szempontból.
1. A bőrön található elváltozások ugyanis pszichovegetatív szinten összefüggésben állnak az egyén tulajdonságaival, attitűdjeivel. Ez elmondható a kinézetről is. Például egy túlsúlyos ember, valószínűleg kevesebbet mozog, mint az átlagos testsúlyú ember. Persze lehet, hogy hormonális oka van a túlsúlynak. A lényeg azonban a társas befolyásolás mindent átható jellege ez esetben is: valójában a társas motívumok alapján ítéljük meg az embertársainkat, és a társas befolyásolás a testalkatra is hathat. (Pl. egy tréner ráveszi a túlsúlyos embert, hogy fogyjon le, mert képes őt tekintélyével befolyásolni.)
2. A másik érdekes kérdést Michael Jackson személyén keresztül lehet megvilágítani. Az ember képes arra, hogy a társas és társadalmi nyomásnak megfelelően alakítsa a külsejét, ha anyagilag megteheti. Érdekes, hogy Jackson teljesen nemtelen emberré vált a külseje alapján: egyfajta androgün volt, és se fehér, se barna, azaz tökéletesen idomult minden társadalmi elváráshoz. Érdekes, hogy bizonyos szempontból Jézus is így tett: isteni mivoltját nem feladva, emberré vált a halálban, ahogy azt a keresztények vallják.
A kinézetről tehát tehetünk, de a bőrszínünkről nem.
Van azonban pár érdekes kérdés ilyen szempontból.
1. A bőrön található elváltozások ugyanis pszichovegetatív szinten összefüggésben állnak az egyén tulajdonságaival, attitűdjeivel. Ez elmondható a kinézetről is. Például egy túlsúlyos ember, valószínűleg kevesebbet mozog, mint az átlagos testsúlyú ember. Persze lehet, hogy hormonális oka van a túlsúlynak. A lényeg azonban a társas befolyásolás mindent átható jellege ez esetben is: valójában a társas motívumok alapján ítéljük meg az embertársainkat, és a társas befolyásolás a testalkatra is hathat. (Pl. egy tréner ráveszi a túlsúlyos embert, hogy fogyjon le, mert képes őt tekintélyével befolyásolni.)
2. A másik érdekes kérdést Michael Jackson személyén keresztül lehet megvilágítani. Az ember képes arra, hogy a társas és társadalmi nyomásnak megfelelően alakítsa a külsejét, ha anyagilag megteheti. Érdekes, hogy Jackson teljesen nemtelen emberré vált a külseje alapján: egyfajta androgün volt, és se fehér, se barna, azaz tökéletesen idomult minden társadalmi elváráshoz. Érdekes, hogy bizonyos szempontból Jézus is így tett: isteni mivoltját nem feladva, emberré vált a halálban, ahogy azt a keresztények vallják.
munka, haszon, társadalom, felelősség
Munka az, amivel haszon jár. A haszon persze nem a pénzt jelenti csupán. A haszon viszont társadalmi termék, hiszen nem csak a dolgozó ember aktivitása kell hozzá, hanem a szolgáltatást igénylők odaadása is. Ez utóbbi viszont azt eredményezi, hogy ez elvégzett munkával nem csak haszon jár, hanem felelősség is. Ez egyfajta társadalmi tőkeforgatás.
Azok az emberek, akik szűk körben mozognak, bezárkóznak, egy idő után nem jutnak haszonhoz, habár felelősséghez sem.
Azok az emberek, akik szűk körben mozognak, bezárkóznak, egy idő után nem jutnak haszonhoz, habár felelősséghez sem.
2009. augusztus 22., szombat
életkor és szélsőséges gondolkodás
Míg a tizenévesek öltözékükben fejezik ki a hovatartozásukat, és a huszonévesek esetleg tetoválást is készítettnek, addig az idősebb emberek egy-egy alkalomra például jól felismerhető szimbólummal ellátott pecsétgyűrűt húznak.
Ez talán azt mutatja, hogy a szélsőséges nézetek a gyermekvállalás kezdetekor vállalhatatlanok, míg a gyermekvállalás közepe felé verbalizálódnak leginkább, a gyermekek kirepülése után aztán ismét megtestesülnek egy szimbólumban.
Ilyetén a szelsőséges nézet hasonlatos a gyermekhez a funkcióját tekintve, azaz összetart egy bizonyos közösséget, hiszen a szélsőséges nézetet is táplálni kell, nevelni kell, és egyre meg kell erősíteni.
Ezeken akkor gondolkodtam el, amikor egy Dunakanyar-beli alsóbb osztályú labdarúgó mérkőzés előtt az egyik idősebb szurkoló ujján ezüst pecsétgyűrűt láttam, amin SS szimbólum volt. A gyűrű rendkívül kidolgozott volt, és az SS jel dominált rajta, azaz mindenki számára látható volt. A viselője a hatvanas éveinek elején járhatott, elhízott alkoholista benyomását keltette, és az egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Hangosan gúnyolódott a társaival, akik mintha a helyi közösségi élet egykori vagányai lettek volna. A formálódó, legfeljebb százfős közönség tagjai között természetesen huszonévesek is voltak, akik szintén nem tartoztak az értelmiség köreibe. Ők azonban nem mutatták a szélsőséges gondolkodás mintázatait.
Megdöbbentem viszont, hogy a futballnak, a nagyvárosi körülményekkel ellentétben mekkora közösségformáló ereje van. A közös mez, a játékot bíztató, és néző emberekben buzgott a lokálpatriotizmus, aminek a slumosodó nagyvárosban nyoma sincsen.
Ez talán azt mutatja, hogy a szélsőséges nézetek a gyermekvállalás kezdetekor vállalhatatlanok, míg a gyermekvállalás közepe felé verbalizálódnak leginkább, a gyermekek kirepülése után aztán ismét megtestesülnek egy szimbólumban.
Ilyetén a szelsőséges nézet hasonlatos a gyermekhez a funkcióját tekintve, azaz összetart egy bizonyos közösséget, hiszen a szélsőséges nézetet is táplálni kell, nevelni kell, és egyre meg kell erősíteni.
Ezeken akkor gondolkodtam el, amikor egy Dunakanyar-beli alsóbb osztályú labdarúgó mérkőzés előtt az egyik idősebb szurkoló ujján ezüst pecsétgyűrűt láttam, amin SS szimbólum volt. A gyűrű rendkívül kidolgozott volt, és az SS jel dominált rajta, azaz mindenki számára látható volt. A viselője a hatvanas éveinek elején járhatott, elhízott alkoholista benyomását keltette, és az egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Hangosan gúnyolódott a társaival, akik mintha a helyi közösségi élet egykori vagányai lettek volna. A formálódó, legfeljebb százfős közönség tagjai között természetesen huszonévesek is voltak, akik szintén nem tartoztak az értelmiség köreibe. Ők azonban nem mutatták a szélsőséges gondolkodás mintázatait.
Megdöbbentem viszont, hogy a futballnak, a nagyvárosi körülményekkel ellentétben mekkora közösségformáló ereje van. A közös mez, a játékot bíztató, és néző emberekben buzgott a lokálpatriotizmus, aminek a slumosodó nagyvárosban nyoma sincsen.
2009. augusztus 19., szerda
reprezentáció és interpretáció a természettudományban
Nos, ez egy nagyon nehéz kérdés. Azt gondolnánk, hogy a természettudomány inkább objektívebb, mint a társadalomtudomány. Johann Christian Daniel von Schreber 1774 és 1804 között 400 rajzot készített olyan melős állatokról, amelyeket soha nem látott, hanem utazók leírásaiból, illetve beszámolói alapján készítette el a rendkívül alapos, azonban bizarrnak tűnő képeit, amelyeket ki is állítottak Museum of Los Angelesben.
Kérdés merül fel:
Vajon a mai természettudomány is képes hasonló tévedésekre?
Vajon a fényképek is lehetnek hasonlóan hiábasak, vagy csak a hallomás alapján kialkított vélemények, nézetek, és azok újbóli kifejtése?
Az első kérdésre szerintem igen a válasz.
A második kérdésre padig az, hogy a fényképek sokkal objektívebbek a rajzoknál, azonban mégiscsak csalhatnak a színeikben, kontrasztban, optikai torzulásban. Példa lehet erre, hogy a Szovjetúnióban és egyéb totalitáriánus rendszerekben fényképeket retusáltak, vagy hogy a divatmagazinokban fényképprogramokkal átalakított képek szerepelnek a sztárokról, vagy hogy egyes tájak a képeken színesebbek, ha csalogatóak akarnak lenni, és így tovább. A valóságot nem csak érzékelni akarjuk, hanem interpretálni is, azaz előadni másoknak. Ebben az előadásban azonban az érdekeink is szerepet kapnak. Így áll ez a magastudománnyal is, hiszen az többnyire a hétköznapi halandók számára érthetetlen, ezért van szükség a non fiction-re, azaz a tudományos ismeretterjesztő irodalomra. A science fiction pedig már-már társadalomtudományi kérdéseket elemez inkább, mintsem természettudományiakat.
Kérdés merül fel:
Vajon a mai természettudomány is képes hasonló tévedésekre?
Vajon a fényképek is lehetnek hasonlóan hiábasak, vagy csak a hallomás alapján kialkított vélemények, nézetek, és azok újbóli kifejtése?
Az első kérdésre szerintem igen a válasz.
A második kérdésre padig az, hogy a fényképek sokkal objektívebbek a rajzoknál, azonban mégiscsak csalhatnak a színeikben, kontrasztban, optikai torzulásban. Példa lehet erre, hogy a Szovjetúnióban és egyéb totalitáriánus rendszerekben fényképeket retusáltak, vagy hogy a divatmagazinokban fényképprogramokkal átalakított képek szerepelnek a sztárokról, vagy hogy egyes tájak a képeken színesebbek, ha csalogatóak akarnak lenni, és így tovább. A valóságot nem csak érzékelni akarjuk, hanem interpretálni is, azaz előadni másoknak. Ebben az előadásban azonban az érdekeink is szerepet kapnak. Így áll ez a magastudománnyal is, hiszen az többnyire a hétköznapi halandók számára érthetetlen, ezért van szükség a non fiction-re, azaz a tudományos ismeretterjesztő irodalomra. A science fiction pedig már-már társadalomtudományi kérdéseket elemez inkább, mintsem természettudományiakat.
gyerekek és szélsőségesek
Mindig utáltam a történelmet, az őseink emlékezetét, és legnagyobb tanítását, és így, 36 évesen már csak mosolyogni tudok saját magamon. A történelem az a tudomány, amit a legóvatosabban kell olvasni, és rendkívül körültekintőnek kell lenni. A társadalmi valóságot a történelem és valódi múltbeli történések teszik olyan ellentmondásossá (relatívvá). A történelem ugyanis nem egyenlő a a valódi múltbeli történésekkel, ezért én magam a nem tudok hinni a történelmi meggyőződésben. De ki tudja, mi lesz harminc év múlva?
A szélsőséges gondolkodás alig különbözik a gyermeki gondolkodástól.
Ez itt egy cyberbullying oldal. Ez meg egy önmagát komolynak tartó szélsőséges politikai portál. Az utóbbi az összes világhálón található portál közül a 14.498-ik volt a mai napon, 2005. december 5 óta üzemel, és az utóbbi három hónapban 7%-os látogató növekedést tudott felmutatni.
Láthajuk, hogy az agyiszint és a kurucinfo között nincs olyan nagy különbség abban a tekintetben, hogy melyik az a társadalmi réteg, amit ki akarnak kezdeni. Nyilvánvaló, hogy e mögött valamilyen társadalomtudományi érdeklődés áll. Hiszen, hogy egyes emberi csoportok miért mások, mint a többiek, vagy, hogy egyes emberek miért élnek máshogyan, mint a többségi társadalom képviselői, egyértelműen társadalomtudományi kérdések. Nem történelmi kérdés, hanem társadalomtörténeti. A kettő a kamaszok és a szelsőségesek fejében összefolyik.
A szélsőséges gondolkodás alig különbözik a gyermeki gondolkodástól.
Ez itt egy cyberbullying oldal. Ez meg egy önmagát komolynak tartó szélsőséges politikai portál. Az utóbbi az összes világhálón található portál közül a 14.498-ik volt a mai napon, 2005. december 5 óta üzemel, és az utóbbi három hónapban 7%-os látogató növekedést tudott felmutatni.
Láthajuk, hogy az agyiszint és a kurucinfo között nincs olyan nagy különbség abban a tekintetben, hogy melyik az a társadalmi réteg, amit ki akarnak kezdeni. Nyilvánvaló, hogy e mögött valamilyen társadalomtudományi érdeklődés áll. Hiszen, hogy egyes emberi csoportok miért mások, mint a többiek, vagy, hogy egyes emberek miért élnek máshogyan, mint a többségi társadalom képviselői, egyértelműen társadalomtudományi kérdések. Nem történelmi kérdés, hanem társadalomtörténeti. A kettő a kamaszok és a szelsőségesek fejében összefolyik.
2009. augusztus 6., csütörtök
neonáci szimbólumok
A társadalom lényegi eleme az összetartás. Ezek ellene vannak. Semmilyen társadalomtudományt nem ismernek el, illetve "áltudománynak" vallják.
2009. augusztus 3., hétfő
ugyanannyiadikak
Helyszín: közért, hosszú sor, két nő beszélget, megjelenik egy másik pénztáros.
Egyik nő: Figyelj, szerintem álljunk be a másik sorba!
Másik nő: Nem, maradjunk itt. Ha átállnánk, ugyanannyiadikak lennénk ott is, mint itt.
???
Egyik nő: Figyelj, szerintem álljunk be a másik sorba!
Másik nő: Nem, maradjunk itt. Ha átállnánk, ugyanannyiadikak lennénk ott is, mint itt.
???
2009. augusztus 2., vasárnap
a film és a szelf
Ha egy film nézése közben azt mondjuk, hogy ez és az a szereplő milyen jó fej, akkor valójában:
- az írót dícserjük, hogy milyen jó karakter,
- a forgatókönyvírót dícsérjük, hogy milyen jól tudta ezt a film nyelvére átírni,
- a színészt dícsérjük, hogy milyen jól tudja eljátszani a karaktert,
- a rendezőt dícsérjük, hogy milyen jól tudott instruálni,
- az operatőrt dícsérjük, hogy milyen jól tudta elkapni a jelenetet,
- a szinkronszínészt dícsérjük, hogy hiteles a hangja,
és így tovább, holott tudjuk, hogy nekünk is el kell képzelni valahogy, hogy amit látunk, az nem igazából történik, az csak a film. Valóban a szereplő valamit szimbolizál. Mindig érezzük azt is, hogy ez és az a film rossz. És akkor is fel lehetne sorolni azokat a személyeket, akik a filmet elrontották.
A fenti dolgokat persze csak egy értő filmrajongó gondolja végig, azok, akik a filmet valóban élvezik, esetleg még elemeket is építenek bele a szelfjükbe a filmből. Mindenkire volt már egy vagy több film ekkora hatással.
A lényeg az, hogy a mi életünkben, mi önmagunkat szimbolizáljuk, és nem áll mögöttünk apparátus. Mindenért mi vagyunk felelősek, minden rajtunk múlik.
Ez a szelf. Ez vagyunk önmagunk.
- az írót dícserjük, hogy milyen jó karakter,
- a forgatókönyvírót dícsérjük, hogy milyen jól tudta ezt a film nyelvére átírni,
- a színészt dícsérjük, hogy milyen jól tudja eljátszani a karaktert,
- a rendezőt dícsérjük, hogy milyen jól tudott instruálni,
- az operatőrt dícsérjük, hogy milyen jól tudta elkapni a jelenetet,
- a szinkronszínészt dícsérjük, hogy hiteles a hangja,
és így tovább, holott tudjuk, hogy nekünk is el kell képzelni valahogy, hogy amit látunk, az nem igazából történik, az csak a film. Valóban a szereplő valamit szimbolizál. Mindig érezzük azt is, hogy ez és az a film rossz. És akkor is fel lehetne sorolni azokat a személyeket, akik a filmet elrontották.
A fenti dolgokat persze csak egy értő filmrajongó gondolja végig, azok, akik a filmet valóban élvezik, esetleg még elemeket is építenek bele a szelfjükbe a filmből. Mindenkire volt már egy vagy több film ekkora hatással.
A lényeg az, hogy a mi életünkben, mi önmagunkat szimbolizáljuk, és nem áll mögöttünk apparátus. Mindenért mi vagyunk felelősek, minden rajtunk múlik.
Ez a szelf. Ez vagyunk önmagunk.
2009. július 30., csütörtök
2009. július 25., szombat
1996 brutal terror
Vajon mi mozgathatja ezeket az embereket? Szerintem ehhez nem volt elég az ex és az amp, ehhez az is kellett, hogy 96-ban fiatalok voltak.
2009. július 23., csütörtök
2009. július 19., vasárnap
pedofíla
Az egyszerű fogyasztói társadalom középosztálya elítéli a pedofíleket, mégis a célközönség által olvasott bulvárlapok tele vannak pedofil jellegű, teljes mértékben cenzúrázatlan hírdetésekkel. Kereskedelmi televíziócsatornák állnak le a médiahatóság szigorú inspekciója alatt, mert délután, amikor nyugdíjasok, és kisiskolás gyermekek néznek a legtöbben tévét, nyíltan pedofil jellegű műsorok mennek.
A fentebb leírt jelenség egyrészt a morális pánikot szimbolizálja: "milyen szörnyű, hogy egyre több a pedofil, tudatosítani kell a problémát, és szigorúan meg kell őket büntetni"; másrészt immanens - burkolt - módon a gyermeki szexualitás fokmérője, á lá Malinowski.
A fentebb leírt jelenség egyrészt a morális pánikot szimbolizálja: "milyen szörnyű, hogy egyre több a pedofil, tudatosítani kell a problémát, és szigorúan meg kell őket büntetni"; másrészt immanens - burkolt - módon a gyermeki szexualitás fokmérője, á lá Malinowski.
2009. június 23., kedd
interakció és intellektus
Teljesen egyértelmű, hogy az emberi kapcsolatok és az értelmesség között egyenes arányosság mutatkozik. Az a kérdés, hogy ebben az állandóban milyen változók szerepelnek még.
Biztosnak tűnik, hogy az összes interakcióban van például szelf-reprezentáció.
Mead azt mondta, hogy a szelf és társadalom ikerszülöttek.
Goffman szerint a szelf-reprezentáció benyomás alakítási taktika.
Hát nem helyesek ezek a chicago-iak?
Biztosnak tűnik, hogy az összes interakcióban van például szelf-reprezentáció.
Mead azt mondta, hogy a szelf és társadalom ikerszülöttek.
Goffman szerint a szelf-reprezentáció benyomás alakítási taktika.
Hát nem helyesek ezek a chicago-iak?
2009. június 22., hétfő
Halál utáni élmény
Lehet, hogy pár száz év múlva, ha leszünk még, a halál utáni élményeinkre az utókor éppúgy fog visszatekinteni, mint mi most a haláltáncra vagy Dante poklára.
A halálon túli élményeknek inkább a hiedelmekhez van köze, mint valósághoz, többet árulnak el a jelen világunkról és a kultúránkról, mint a túlvilágról.
A halálon túli élményeknek inkább a hiedelmekhez van köze, mint valósághoz, többet árulnak el a jelen világunkról és a kultúránkról, mint a túlvilágról.
2009. június 14., vasárnap
Egy kutya és a nők (iwiw-en talált üzenet)
Továbbítom!
Belvárosban kószálok, figyeljetek, ha látjátok ezt a nőt
S.O.S. segítség kéne!
Hétfőn, (8-án) délután öt órakor az Oktogonnál történt velem a következő eset: egy nagyon-nagyon részeg hajléktalan kinézetű nő feküdt az Erste bank bejáratához közel. Iszonyú részeg volt és békésen hortyogott. Egy jóravaló kutya őrizte, akinek póráza, nyakörve volt. Öt perc múlva egy mentő állt meg és a nőt szabályosan betuszkolták a kocsiba...a nő ordított, ellenkezett, sikoltozott, mert a kutyát nem akarta ott hagyni. A mentősök végezték a dolgukat, leválasztották a sikoltozó nőt a kutyáról, és mondták, hogy a detoxba, a Nyírőbe viszik. A kutya szívszakasztóan vonyított, a nézőközönség el, és a kutyát én hazahoztam. A nő annyit még mondott, hogy Nagy Margitnak hívják és mentsem meg a kutyát. Hazavittem (otthon volt még kettő egy kettő szobás lakásban, azok is fiúk, elképzelhető, hogy mit rendeztek a békés polgári környéken), telefonáltam a detoxba, hogy holnap reggel még váltás előtt odaviszem a kutyát. Azt is tettem, de a nő már este elszökött, a kutyája miatt. Az eb nálunk nem maradhatott, kalandos történet után egy tanítványom állatorvos anyukájához került és most ott van, egy hétig maradhat ott. Már két nap letelt...
A kutya gyönyörű, angol szetter jellegű, okos, nagyon jól van tartva, most már az összes oltást megkapta.
Miben tudnál segíteni? az állatorvosnő el tudja helyezni menhelyre, de ez az állat annyira vágyik a gazdája után, hogy azóta nem eszik, és vissza kellene adni neki.
egyfolytában bolyongok mindenféle hajléktalan körökben, a nőről csak annyit tudnak, hogy itt-ott felbukkan (főleg a nyugati és a blaha között) és őrjöngve keresi a kutyát....
a hajléktalanok nem segítenek, a nőről többet nem tudok, csak azt, hogy magas, vékony, negyvenes, vöröses hajú, és még motyogott valami Lenhossék utcát...
Mit csináljak?
Eddig az idézet.
Kérdések
1. Hogyhogy jól gondozott volt a kutya, és a nő alkoholista és hajléktalan?
2. Vajon mi kötötte össze a nőt és a kutyát ennyire?
3. Vajon miért nem avatkoztak közbe az emberek, amikor a mentősök "betuszkolták" nőt?
4. Ki lehet a szöveg írója?
5. Miről szól inkább a fenti üzenet? (a hajléktalan, a kutya, a megtaláló, az állatorvos,a mentők?)
Belvárosban kószálok, figyeljetek, ha látjátok ezt a nőt
S.O.S. segítség kéne!
Hétfőn, (8-án) délután öt órakor az Oktogonnál történt velem a következő eset: egy nagyon-nagyon részeg hajléktalan kinézetű nő feküdt az Erste bank bejáratához közel. Iszonyú részeg volt és békésen hortyogott. Egy jóravaló kutya őrizte, akinek póráza, nyakörve volt. Öt perc múlva egy mentő állt meg és a nőt szabályosan betuszkolták a kocsiba...a nő ordított, ellenkezett, sikoltozott, mert a kutyát nem akarta ott hagyni. A mentősök végezték a dolgukat, leválasztották a sikoltozó nőt a kutyáról, és mondták, hogy a detoxba, a Nyírőbe viszik. A kutya szívszakasztóan vonyított, a nézőközönség el, és a kutyát én hazahoztam. A nő annyit még mondott, hogy Nagy Margitnak hívják és mentsem meg a kutyát. Hazavittem (otthon volt még kettő egy kettő szobás lakásban, azok is fiúk, elképzelhető, hogy mit rendeztek a békés polgári környéken), telefonáltam a detoxba, hogy holnap reggel még váltás előtt odaviszem a kutyát. Azt is tettem, de a nő már este elszökött, a kutyája miatt. Az eb nálunk nem maradhatott, kalandos történet után egy tanítványom állatorvos anyukájához került és most ott van, egy hétig maradhat ott. Már két nap letelt...
A kutya gyönyörű, angol szetter jellegű, okos, nagyon jól van tartva, most már az összes oltást megkapta.
Miben tudnál segíteni? az állatorvosnő el tudja helyezni menhelyre, de ez az állat annyira vágyik a gazdája után, hogy azóta nem eszik, és vissza kellene adni neki.
egyfolytában bolyongok mindenféle hajléktalan körökben, a nőről csak annyit tudnak, hogy itt-ott felbukkan (főleg a nyugati és a blaha között) és őrjöngve keresi a kutyát....
a hajléktalanok nem segítenek, a nőről többet nem tudok, csak azt, hogy magas, vékony, negyvenes, vöröses hajú, és még motyogott valami Lenhossék utcát...
Mit csináljak?
Eddig az idézet.
Kérdések
1. Hogyhogy jól gondozott volt a kutya, és a nő alkoholista és hajléktalan?
2. Vajon mi kötötte össze a nőt és a kutyát ennyire?
3. Vajon miért nem avatkoztak közbe az emberek, amikor a mentősök "betuszkolták" nőt?
4. Ki lehet a szöveg írója?
5. Miről szól inkább a fenti üzenet? (a hajléktalan, a kutya, a megtaláló, az állatorvos,a mentők?)
2009. március 31., kedd
társas jóság
A szociálpszichológia egyik alaptézise az, hogy a társas befolyásolás mindent áthat. Úgy kell ezt érteni, hogy az ember interakciói építik fel az énjét, mert azok szerepekké válnak, és felépítik a cselekvő ént (a szelfet). Az a döbbenetes számomra, hogy azt tapasztalom, hogy a fenti tézis igaz, és akkor működik a legjobban, ha az ember hatékony és a gazdaságos a saját társas érintkezéseit tekintve. A leghatékonyabb és leggazdaságosabb viselkedés valamiért a jóság.
egyezmény
Társadalmi szerepeinket egyezmények alapján játsszuk. Az egyezmény megfogalmazása a jog. Tehát minden, ami kívül esik a jogon (a dolgok túlnyomó többsége), társas vagy egyéni értelmezést nyer. Az egyezmény mögött a dolgok rendjéről alkotott igazolható tudás áll. A tudás tehát nem tehet egyénné (pl. meg nem értett művészlélekké), hanem mindinkább átlagossá, nem feltűnővé.
2009. március 25., szerda
Ki ez a nő?
klikk
pár kommentet összegyűjtöttem:
I am a Psychiatrist. We want this lady on the video to see the nearest mental hospital. Regards!
This skanky nasty woman is obviously a scientologist that wants to spam the youtube search page to crowd out new videos that actually expose what her criminal cult is doing. Scientology has a long history of suppressing free speech. And if they cant suppress it, they try to drown it out with their insane blathering.
learn some english more retarded whoreand also you are one ugly scary bitch !!!
u have to create a myspace account u gonna be my favorite:u will be a myspace artist O_O
Aren't you a little too old to make such childish videos on youtube? and take it easy on the makeup ;)
Are you for real? I feel like I've stepped in a David Lynch movie here....
I like your videos. They seem to have a message. I don't know what message is, but they seem to have some kind of message.
You are disgusting human being how dare you mock Aleksy II and his death.
Listen up guys! I was talking to some russian's ...apparently she is some washed up Prostitute
How much crack would you say you smoke in a week?
That being said, I do agree with you when I can actually understand you
Refbatch, neplokho!!Your yoga stretch is pretty good, however you need to do it far more slowly -- take your time to breath (in and out) and listen to your body and you will become more graciously aware of your surroundings and people as well!! It will lead you to be more gracious and forgiving to everyone - we are all living creatures of the planet!do svidaniyaChavnah
Are you on medication or something? Please take your media\cation before accusing people of something that is NOT true!! I saw your daft Obama video-- this is ludicrous and darn STUUUUUUUPID!!! Only a couple of weeks ago Obama was in Israel visiting the holocaust Museum and he even prayed there with a beanie on his head ... people ought to get an education before making stuuuuuuuuupid videos!!
Dear miss refbatch; Please talk a little slower and clearer and carefully, and in a place that doesn't echo and have wind. We are trying to understand you , but your videos are uninteligable.
now go do some more meth
schizophrenia in a big way with paranoid tendencies. needs to be on meds. not freezing in the streets. same problem here in the USA cops end up being the treatment (or lack there of) of last resort.
do you do meth amphetamine? please respond to one of my posts
pár kommentet összegyűjtöttem:
I am a Psychiatrist. We want this lady on the video to see the nearest mental hospital. Regards!
This skanky nasty woman is obviously a scientologist that wants to spam the youtube search page to crowd out new videos that actually expose what her criminal cult is doing. Scientology has a long history of suppressing free speech. And if they cant suppress it, they try to drown it out with their insane blathering.
learn some english more retarded whoreand also you are one ugly scary bitch !!!
u have to create a myspace account u gonna be my favorite:u will be a myspace artist O_O
Aren't you a little too old to make such childish videos on youtube? and take it easy on the makeup ;)
Are you for real? I feel like I've stepped in a David Lynch movie here....
I like your videos. They seem to have a message. I don't know what message is, but they seem to have some kind of message.
You are disgusting human being how dare you mock Aleksy II and his death.
Listen up guys! I was talking to some russian's ...apparently she is some washed up Prostitute
How much crack would you say you smoke in a week?
That being said, I do agree with you when I can actually understand you
Refbatch, neplokho!!Your yoga stretch is pretty good, however you need to do it far more slowly -- take your time to breath (in and out) and listen to your body and you will become more graciously aware of your surroundings and people as well!! It will lead you to be more gracious and forgiving to everyone - we are all living creatures of the planet!do svidaniyaChavnah
Are you on medication or something? Please take your media\cation before accusing people of something that is NOT true!! I saw your daft Obama video-- this is ludicrous and darn STUUUUUUUPID!!! Only a couple of weeks ago Obama was in Israel visiting the holocaust Museum and he even prayed there with a beanie on his head ... people ought to get an education before making stuuuuuuuuupid videos!!
Dear miss refbatch; Please talk a little slower and clearer and carefully, and in a place that doesn't echo and have wind. We are trying to understand you , but your videos are uninteligable.
now go do some more meth
schizophrenia in a big way with paranoid tendencies. needs to be on meds. not freezing in the streets. same problem here in the USA cops end up being the treatment (or lack there of) of last resort.
do you do meth amphetamine? please respond to one of my posts
Filctoll
Két éppen tizenéves fiú a filctollat kardként emelte fel, és így mutatták a vezetőnek, hogy összefirkálták a szerelvényt.
2009. február 13., péntek
biztosítás
Csak a szerződés megkötése már haszonnal jár, mégis sok ember nem él a szerződésbeli jogaival. Vajon ez is az üzlet része? Persze.
Oké, de hogyan?
A válasz: a meggyőzés művészete.
Oké, de hogyan?
A válasz: a meggyőzés művészete.
2009. február 12., csütörtök
meggyőzés
Ha olyan büszke vagy magadra, hogy valami fontosat akarsz mondani, akkor hogy akarod mondani, ha nem tudod, hogy hogyan kell az embereket meggyőzni?
a lélek nemtelen
Miskolcon a vonatra felszállt egy tizenévesnek tűnő, festett szőke, arcszőrzettel megáldott, télidő ellenére hiányosan öltözött nő vagy transzvesztita fiú. A dereka teljes mértékben kilátszott a szürke farmernadrág alól, és feltűnően karcsú volt, és nem borította szőrzet, ahogy azt egy férfiúnál el lehetne képzelni. A dereka karcsú volt ugyan, de a csípője is, ami ismét a férfias nemi jelleget kölcsönzött neki. A feneke, ahogy ki bírtam venni, inkább mégis gömbölydedebb volt. Szóval, talán fiatal transzvesztita férfi is lehetett volna az a személy, aki a ködös, fagyos januárban akkor a vonatra szállt, és kirobbanó energiájával az utazó közönséget kibillentette a mélabúból. Barna bőrétől nagyon elütött a lenőtt, hidrogénezett haja.
Azt gondoltam, hogy lóg a vonaton.
Azt gondoltam, hogy fiatalkorú bűnöző.
A körme gyerekesen pirosra volt festve, a szemöldöke meg olyanmód kitépdesve, mint rosszul nyírt kutyák szőre, vagy az önmagukat tépő papagájok tolla.
Azt gondoltam, hogy nem lesz jegye.
Azt gondoltam, hogy menekül a kitartója elől, hogy kilátástalan az élete.
Azt gondoltam, hogy ha külföldre megyek, miért vonzzák a tekintetemet az ilyen emberek, itthon meg miért nem. Itthon miért az undor és a félelem az első reakcióm?
A lánynak ufóhangokkal csörgött a telefonja, és igazából ekkor jöttem rá, hogy lány, mert a hangja csengett, nem gyermekien, hanem üdén, fiatalosan.
„Már fenn vagyok a vonaton” – ennyit mondott.
Aztán jött a kalauz, és én azt gondoltam, hogy nehéz dolga lesz, amikor majd megpróbálja ezt a lányt letessékelni a vonatról.
Még az is lehet, hogy drogos.
Még az is lehet, hogy beteg.
Még az is lehet, hogy megfertőz.
Figyeltem a többi embert a vonaton. Elfordították az arcukat, mintha parancsra tennék, senki sem nézett oda. Jött az ellenőr, és ő is csak egy pillantást vetett a lányra, de inkább másokhoz ment oda, és kérte a jegyeket. Aztán mégis odalépett a lányhoz, és tüzetesen megvizsgálta az átnyújtott jegyet, amit már láthatólag kezeltek, tehát a lánynak retúr jegye volt. Mellékelte hozzá a pénztári bizonylatot is.
Azt gondoltam, hogy a jegy hamis, csak egy brahi jegy, amit a lány valahol a szemétből összekotort.
A gyűrött papírt az ellenőr tüzetesen megvizsgálta, és közben bólogatott.
- Helyes! Ez rendben lesz! – és visszaadta a jegyet.
Azt gondoltam, hogy lóg a vonaton.
Azt gondoltam, hogy fiatalkorú bűnöző.
A körme gyerekesen pirosra volt festve, a szemöldöke meg olyanmód kitépdesve, mint rosszul nyírt kutyák szőre, vagy az önmagukat tépő papagájok tolla.
Azt gondoltam, hogy nem lesz jegye.
Azt gondoltam, hogy menekül a kitartója elől, hogy kilátástalan az élete.
Azt gondoltam, hogy ha külföldre megyek, miért vonzzák a tekintetemet az ilyen emberek, itthon meg miért nem. Itthon miért az undor és a félelem az első reakcióm?
A lánynak ufóhangokkal csörgött a telefonja, és igazából ekkor jöttem rá, hogy lány, mert a hangja csengett, nem gyermekien, hanem üdén, fiatalosan.
„Már fenn vagyok a vonaton” – ennyit mondott.
Aztán jött a kalauz, és én azt gondoltam, hogy nehéz dolga lesz, amikor majd megpróbálja ezt a lányt letessékelni a vonatról.
Még az is lehet, hogy drogos.
Még az is lehet, hogy beteg.
Még az is lehet, hogy megfertőz.
Figyeltem a többi embert a vonaton. Elfordították az arcukat, mintha parancsra tennék, senki sem nézett oda. Jött az ellenőr, és ő is csak egy pillantást vetett a lányra, de inkább másokhoz ment oda, és kérte a jegyeket. Aztán mégis odalépett a lányhoz, és tüzetesen megvizsgálta az átnyújtott jegyet, amit már láthatólag kezeltek, tehát a lánynak retúr jegye volt. Mellékelte hozzá a pénztári bizonylatot is.
Azt gondoltam, hogy a jegy hamis, csak egy brahi jegy, amit a lány valahol a szemétből összekotort.
A gyűrött papírt az ellenőr tüzetesen megvizsgálta, és közben bólogatott.
- Helyes! Ez rendben lesz! – és visszaadta a jegyet.
2009. január 28., szerda
2009. január 21., szerda
kívánatos
Számos jogbölcselő mondta, hogy a fenálló jog nem egyenlő a kívánatos joggal. Szerintem egyesek összekeverik a két fogalmat, és ebből ered a bosszútudat.
2009. január 7., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)